Ez már egy rituálé. Még emlékszem az első becsengetésre, amikor könnyes szemmel elköszöntem mind a három iskolás gyerekemtől az iskola kapujában. Izgatottabb voltam, mint ők, és alig vártam, hogy kijöjjenek a suliból, és elmeséljék, mi történt abban a 8 órában, amit nem velem töltöttek. Immáron 10 éve teszem fel a következő kérdést, és kapom az alábbi válaszokat.
– Mi volt a suliban? – Na jó, néha extrázok – Mi jó történt ma a suliban? – csak pozitívan.
Ez a 8 óra egy misztérium. A gyerek életéből ebben a 8 órában szó szerint ki vagyunk zárva, hiszen nem tudjuk ellenőrizni őt. Szeretnénk tudni, hinni, hogy minden jó, amit addig beleneveltünk a gyerekbe, az OTT az iskolában kijön belőle. És CSAK a jó!
Tehát a gyerek “nem látta” a múlt héten, hogy a pofátlan elmebetegnek felemeltem a középső ujjamat, mert bevágott előttem arra a parkoló helyre, amire én már 7 perce vártam. Nem is tudja miért használtam, és nem is tudja felemelni a középső ujját.
Vagy “nem hallja” meg amikor repkednek a csúnya szavak a baráti beszélgetés közben, amikor neki már aludnia kéne és sorolhatnám.
Minden szülő feldobja a kérdést a suliból kijövet ilyen-olyan formában. És ezek a zsenge kiskorúak, akik miatt nem alszunk éjjel, mert éppen lázasak, vagy a hányásukat takarítjuk, vagy akik miatt a megszületésük után az aranyerünket kenegettük hónapokig, ilyen válaszokat böfögnek vissza (vigyázat, az évek múlásával a válasz stílusa, hangvétele, szókincse változhat, de a mondandó lényege mit sem változik):
– Szóval, mit csináltál ( szépet, jót) az iskolában?
1) SEMMIT.
Semmit? Hazugság. Az lehetetlen édes lányom, hogy te SEMMIT ne csinálj. Az egész délelőttöm arra ment el, hogy összepakoljam a szekrényed, mert a nagy semmittevésben előző nap mindent kirámoltál belőle, csak hogy megtaláld a kék ruhádat (ami ott lógott a szemed előtt).
2) Nem tudom.
Várj, nyolc órán keresztül, amit nem otthon töltöttél, nem tudod mit csináltál? Öt percen keresztül kell vacsora után hallgatnom (miközben arra várok, hogy kitörölhessem a feneked), hogy te milyen játékot szeretnél kapni a szülinapodra, de azt nem tudod nekem elmesélni, hogy mi történt a suliban? Komolyan ?
3) Sok mindent.
Hm. Ne is próbálja tovább kérdezősködni, mert utána jön a “Nem tudom” (vissza a 2 -es mezőre, mint a társasjátékban).
Ezek a gyerekek tuti rejtegetnek előlünk valamit. De sajnos csak 3 havonta látjuk meg a titkolózás eredményét, amikor megkapjuk a bizonyítványukat.
4) Tanultunk.
Muhaha. Aha, ne röhögtess! Láttam, hogy néz ki a matekfüzeted, végig rajzolgattad mindenféle virágokkal meg halálfejekkel. Ha ez neked munka, akkor holnaptól te itthon maradsz és elvégzed helyettem a házimunkát, én meg visszaülök az iskolapadba.
5) Játszottunk.
Nesze neked! Sejtettem. Egy dolog biztos, jó ha mielőbb elkezdünk pénzt félrerakni a magántanárok finanszírozására. Ha a kölök így folytatja, jó sokáig fog iskolába járni, és ez jó sokba fog kerülni nekünk. És ki fogja fizetni a nyugdíjamat?
Na megyek, kiventiláltam magam, még egy csomó dolgom van… Na jó, még gyorsan végignézem a híreket. Jaj, láttátok az új sorozatot, ami tegnap este ment? Nekem kimaradt, majd mindjárt megnézem replay-en.
