Bűnös vagyok, de legyen irgalmas Bíró Úr. Bevallom bátran. Én vagyok “A nő A Listákkal”. Még éppen limiten zizzent, de esküszöm, képes vagyok megjavulni. Most ugye arra gondol Bíró Úr, hogy “Mi a baj a listákkal?”. Hm, hát úgy igazából semmi, de már szinte listákkal élem a életem, és minden spontaneitás eltűnt belőlem. Listáról vásárolok, listáról pipálom a napi teendőket. Mindenhová listákat írok. A telefonomba, a nagy családi naptárba, a Moleskinembe, post-it-okra, a számítógépembe. Mindig, egyfolytában, megállás nélkül. Senki és semmi nem állíthat meg a listaírásban. Szégyentelenül sok lajtromot vagyok képes összehozni. Ezek az én jegyzékeim, az én édes, őrült életem részletei. Nem adnám őket semmiért. Már-már szertartás. Megnyugtat. Tudom, hogy hasznos vagyok, van mit csinálnom. Tudom, hogy így nem felejtek el semmit. Na jó, csak azt, amit nem írok fel, mert már túlzásnak tartom. Pedig, mint a példa mutatja, nem kéne…
Listák, amiket még fiatalkoromban gyártottam:
– jövendő gyermekeim keresztnév listája, gyönyörű neveket gyűjtöttem össze, és pipáltam ki a papírról (még van egy pár, amit simán ki tudnék osztani, csak a biológiai órám ketyeg egyre hangosabban).
– Sorozatok listái: kedvenceim és a még megnézendő sorozatok.
– CD lista: Jesszus, még lehet kapni CD-ket egyáltalán? Valamelyik nap előkerültek tinikorom kazettái. Még van egy régi hifink amiben le tudom játszani őket. Ültem a pincében a dobozokon, és végigolvastam az összes kazettás dal listáját. Emlékek, drága emlékek…
Amióta gyerekeim vannak, azóta tobzódom csak igazán. Mindennek van listája:
– bevásárlásnak
– mélyhűtőnek
– heti menünek
– napi, heti teendőknek
– úszó-, lovaglótábornak
– ajándékoknak (szülinap, karácsony, egyéb évfordulók)
– könyveknek: magamnak és a kölköknek megrendelni a kötelező olvasmányokat vagy csak amik megtetszenek egy könyvajánlóból
Hogy miért írok listákat? Hát micsoda kérdés…
1) Szeretem a listákat. Keretet ad a mindennapoknak. Nem felejtek el semmit, a listáknak köszönhetően tudom úgy szervezni az életem, hogy mindenre és mindenkire legyen időm. És barátaim, ez 4 gyerek mellett nem könnyű. Szeretek szervezni, és szeretek előre tervezni. Nem szeretem a meglepetéseket. Lehet, hogy csak rossz szokás? Mióta az eszemet tudom listákat írok. Hogyan, milyen ütemben csináljam a leckéket, vagy ki a következő, akinek még rajzolnia kell az emlékkönyvembe. 😀 Nekem kellenek a listák. Biztonságérzést adnak.
2) Elégedett és büszke vagyok magamra, amikor a listáról minden feladat kipipálódik. Látom, mi mindent csináltam aznap, a héten, és gratulálok magamnak, mindegy milyen kicsi is volt a cél.
3) Grafomán vagyok. Imádok írni. Ide nekem a papír-írószer boltot, a könyvesboltot, az újságos bódét. Ez az én közegem. A papírillat, a gyönyörű tollak, a betűk, a gondolatok, a történetek.
4) Motivál. Visz előre, ránézek a listára és látom ami már elvégeztetett, és ami még előttem van. És olyan jó érzés a végére érni. Talán így mindent kontroll alatt tudok tartani? Ki tudja…
5) Nincs fontossági sorrend. Nekem minden, ami felkerül a listára fontos. A postától az ebédbefizetésig, minden.
6) Élvezem. Mondhatni már hobbi lett a kezdetben ciki, mindenhová felragasztott emlékeztetőkből.
