Az első két gyerekmenüs bejegyzésben nem esett túl sok szó a zöldségekről (pontosan semennyi), csak a hús, a hús, a hús és az édesség volt porondon. Azért ennél keményebb az élet. Spenót, sóska, brokkoli, zöldbab, káposzta is van a világon, persze ezektől a kölykök úgy rettegnek, mint a sárkánytól (nálunk még Süsütől is, pedig ő aztán csak vadkörtét eszik, gyerekeket egyáltalán nem).

A zöldségek vitaminokban, rostokban, ásványi anyagokban gazdagok, tehát fontos szerepük van gyerekeink egészséges életmódjában és a növekedésükben is. Nem kell pánikolni, ha a csemeténk eltolja magától a tányérját, amin nevezetesen valami földféle van. Van megoldás! Megmutatom, hogy én milyen taktikákkal szedtem rá az ellenállót.

Első trükk: fokozatosan haladtam

Fölösleges erőltetni, amit nem szeret! Ráfaraghatunk. Én szinte láthatatlan adagokkal kezdtem a zöldségetetést, amikor már kategorikusan eltolta magától. Aztán ezeket az apró mennyiséget növeltem szépen, lassan, fokozatosan. A lényeg az volt, hogy szokja az ízeket és az ahhoz kötött látványt. Igaz, babakorában nem tiltakozott a zöldségek ellen, tehát ismeri az ízeket, de úgy néz ki, elfelejtette, vagy csak kóstolgat, de nem a zöldséget, hanem engem, az anyját. (Azt még hozzáteszem, hogy nem mindig főzök pocsékul. Van, amikor kifejezetten finomra sikerül a főztöm, de bevallom, nem vagyok gasztrotündér.)

Második trükk: sütök, főzök

Divat a készétel, divat a ételrendelés, de én maradi vagyok. Főzök.

Igaz, sok főtt, illetve párolt zöldséget ki nem állhat, nem is erőlködtem, megpucoltam a répát, kezébe nyomtam, egye úgy, nyersen. Szereti! Ezt sok zöldséggel megtehettem, akár a karfiollal is (apósomtól tanultam, és láttam, más is előszeretettel eszi nyersen Franciaországban), de van, amivel muszáj kezdeni valamit, így kitaláltam, kipróbálom a grillezett és a rántott zöldségeket is: cukkini, paprika, padlizsán, hagyma, gomba (persze ez utóbbi se nem növény, se nem állat, hanem külön ország) stb. Egy kis szósszal megbolondítva még élvezi is, hogy tunkolhat valamiben. (Igen, a tilos ketchupra, majonézre, egyéb kis szószokra gondolok, sajnos, de néha muszáj stratégiázni.)

Harmadik trükk: megtanultam kamuzni

Párolt répával kínálni? Az aztán az öngól. Bezzeg a sárgarépás, reszelt sajtos szuflé. Nyert ügy! Kénytelen vagyok gyakran új, érdekes ruhába öltöztetni a zöldségeket. A paradicsomból paradicsomszósz lesz (hm, régen rajongott a koktél paradicsomért, ma már az is döcög), sokszor sima olasz “sugo al pomodoro” (paradicsom, só, bors, bazsalikom), vagy akár paprikás, zelleres, padlizsános. Rendszeresen készítek “quiches-t” (ejtsd: kis), amibe remekül el lehet rejteni a zöldségeket, ha jó apróra vágom össze, esetleg lereszelem. Működik! A gyerek szó nélkül megeszi, hiszen még sokszor zöldnek sem zöld. A csirkefalatokból is lehet kapni már zöldséges verziót, de magam is elkészítem, ha pepecselni támad kedvem. Amit még nem próbáltam, de hamarosan eljön az ideje, mert érdekel: cukkinis, zelleres vagy répás rosejbni (fórumon olvastam róla). Elképzelhető, hogy ennyire át lehet vágni a kölyköket?

Zöldséges quiche

Negyedik trükk: a gyerek által kedvelt ízeket adtam hozzá a zöldségekhez

Ahhoz, hogy egyáltalán kedve legyen megkóstolni valamit, az elején olyanokat adtam az alapételhez, amiket szeret. Például reszelt sajtot. A szeme előtt jól megpakoltam reszelt sajttal a csőben sütőben sült karfiolt, miközben ő csipegette a reszelt sajtot. A sárgarépa pürébe is szórtam. A quichebe is szórtam. Szórtam én mindenbe! De akár az imádott sonkából is adhatunk hozzá, csak lássa a saját szemével! Így az ellenségből érdekes étel lett.

Ötödik trükk: a pürék

Itt még nem tartunk, hiába próbálkozom (ez is fórumról… a krumplipürétől származik az ötlet). Nem adom fel, még próbálkozom, hátha megszereti, de a csemete még mindig visszautasítja. De a pürék, krémlevesek vagy a most nagyon divatos smoothiek igenis finomak! Szerintem. Látom, más gyerek problémázás nélkül megeszi, tehát előbb vagy utóbb működnie kell nálunk is. Lehet, hogy a kellemesen selymes textúra miatt szeretik a többiek? Nálunk csak a reszelt sajtos pirítóst eszi meg, még mielőtt a levesbe kerülhetne.

Hatodik trükk: az édeskék

Általában a gyerekek jobban szeretik az alapvetően édes zöldségeket, például a sárgarépát, az édesburgonyát, a sütőtököt, paradicsomot, zöldborsót. Ezeket nyugodt szívvel csempészem bele az aktuális ötletemhez.

Hetedik trükk: a színek

A legrosszabb, amikor a maga zöld mivoltjában kerül az asztalra a zöldség. Például a spenót. 😀 A dobozosról vagy zacskósról már nem is beszélve (persze sokszor nincs más választásom, sietni kell vacsorát rittyenteni az asztalra), mindenesetre sokkal jobb a friss, idény zöldség. Ha többféle szín található a tányérján, már nincs abszolút tagadás, ezért jól jön a sokszínű kaliforniai paprika!

Nyolcadik trükk: power point prezentáció egy kis cselfogással

Arcot “rajzolok” a tányérjára és már nemcsak a tejbegrízre, hanem a krumpli-husi fölé is: két fekete olajbogyó a szeme, piros kaliforniai paprika a szája, egy borsó az orra (na jó, belátom, nálunk sem sűrűn van mindenféle zöldség a hűtőben). Az arcot lehet variálni: ház, hajó, fa, macska… csak a fantáziánk szabhat határt.

Az én kézügyességem is idáig terjed.

Kilencedig trükk: a közös vásárlás

Együtt járunk vásárolni, így ő is kedvére válogathat és onnantól nincs mese, amit kiválasztott, meg kell kóstolnia. A piacot jobban szereti, mint a sima boltot, igaz kicsit drágább (néha jelentősen), de megéri, mert azt a színvilágot, illatáradatot a hyper-megák nem tudják prezentálni. A kicsi még csak két éves, de a nagynak, aki már közel öt, lehet mesélni arról, hogyan teremnek a zöldségek, gyümölcsök, hogy készül a sajt. Igaz ők ezt az óvodában már tanulták és a nagyszüleinél testközelben találkozhat a “jelenséggel”, de ismétlés a tudás anyja, ezért elég sokszor kérdez és mondja, amit már tud.

Tizedik trükk: együtt főzünk

Mindkettő szeret sertepertélni a konyhában és segíteni, különösképpen pogácsát gyúrni, lasagne tésztát adogatni, répát pucolni. Jobb is, ha ott vannak mellettem, így legalább látom őket, míg összedobom a vacsorát. Együtt mossuk meg a zöldségeket, együtt pucoljuk, együtt keverjük be a saláta levét. Szeretik a feladatokat: hozd ide az olajat, keresd meg az ecetet, hol a só, gyere keverd meg egy kis kanállal, tekerd meg a salátaszárítót, csipegess le egy kis petrezselymet a cserépből. Már ott tartunk, hogy kirobban a balhé, ha nem adok tennivalót a kezeik közé.

Amikor az alábbi fotókat nézegetem, mindig elkap a tettvágy, pontosan én is ilyen kreatív szeretnék lenni, de nem vagyok túl ügyes és naná, hogy mindig hiányzik valami a kellékek közül, de azért kísérletezgetni szoktam (ennél jóval kevésbé csinosra szokott sikerülni a művem).

Giuseppe Arcimboldo, ilyenre nem vállalkozom.

Az eatzybeatzy.com weblapon olyan remekműveket találni, hogy a lélegzet is eláll. A most divatos bentok is megérnének egy misét, ami engem illet.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A desszertnél tartott a Le Figaro cikke, amelyben garantáltan gyerekek által imádott menüket ajánl, de sebaj, mert visszakanyarodik a főételekhez, tehát nem arról van szó, hogy finomított cukorral szédíti tovább a mélyen tisztelt olvasót. Van még olyan, amit a gyerekek szívesen megesznek, ha rossz étkűek is.

A sokadik fogás a cordon bleu. Semmi ördöngösség, gondolhatnánk, de a Le Figaro mégis úgy fogalmazza meg a Café Constante ajánlatát, hogy szem nem marad szárazon. Fenséges aranysárga panír a külcsín, finom, világos borjúhús sonkával és ementáli sajttal töltve. Köretnek pestós tagliatellét kínálnak és egy negyed citromot. Közös egyetértésben megállapíthatjuk, hogy EZ a generációk közötti egyeduralmat élvező recept.

Természetesen a felnőtteknek sincs okuk panaszra. Lazacos tartár osztrigába töltve.

Most valami felettébb egyszerű fogás következik. Sonkás kagylótészta. Felmerülhet, hogy mit lehet ezen ragozni. Nincs korosztály, aki ne szeretné a sonkás kagylótésztát (én személy szerint nem szeretem, szerintem túl puritán, de tény, hogy a gyerekek szeretik). Azért, hogy kicsit megbolondítsák ezt az abszolút letisztult ételt, megszórják szarvasgombával. Mintha egy szimpla búcsúban lőtt műanyag gyűrűt hordanánk briliánssal. Természetesen tejszínnel és olvasztott sajttal tálalják. Ami még elbűvölheti a gyerekeket, az a hely szelleme. A Cafe Germain belsejében egy óriási, sárga kanári – Sophie – szobor található, amely kiszúrja a plafont. A gyerek szeretik az ilyen bohókás helyeket. 

Máris vissza a desszertekhez. Valami egészen szédítővel. Mindenki kapaszkodjon meg! Mindenki hunyja be a szemét! Súgom: Nutellás pizza. Igen, létezik és ez nem valami amerikai újdonság, hanem az őshazában is megtalálható és ott is szeretik (tanúsíthatom, saját szememmel láttam, hogy már 1987-ben is két pofára ették az olasz gyerekek). A desszert pizza előtt azért jó, ha esznek egy hamisítatlan nápolyi pizzát: vékony tészta, kicsit magasabb szegéllyel, fatüzelésű kemencében sütve, kicsit odakozmálva, úgy, ahogy kell, amit aztán ízlésünk szerint variálhatunk: margherita, quattro stagioni, napoletana stb. A Pizzeria Rebellato nyilván jó hely, olaszok üzemeltetik. 😉

Ez speciel az “Egy nap a városban” fotója. Budapest, Király utca, Gozsdu udvarnál.

A végére értünk, jöhet egy isteni palacsinta, amit a franciák imádnak. Mindenhol, úton útfélen bele lehet botlani. A újságcikk azt írja, a Breizh Café-ban lehet a legjobb palacsintát kapni Párizsban. Itt aztán válogathatunk kedvünkre a klasszikus és a new age palacsinták közül, amit biotermékekkel valósítanak meg. Kezdjük a kikerülhetetlen és hamisítatlan teljes kiőrlésű “galette-tel”: sonka, tojás, sajt garnírunggal, végül desszertnek sós karamellás palacsintát próbáljunk ki, nem fogunk csalódni.

Úgy érzem, ezzel a listával nem sok zöldséget és gyümölcsöt kínálnak a gyerekeknek Párizsban. Ezekkel az ételekkel csak tüzet lehet oltani, így kénytelen vagyok tovább menni és körül nézni, mivel lehetne a két évesemet megetetni, ami nem kizárólag hús és édesség. Azért éhen halás ellen, és ötlet híján jól jött ez a felsorolás is.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Úgy körülbelül 1 hete, legkisebb utódomnak új hobbija van (alig múlt egy éves). Nagyjából minimum egyszer, de ha éppen vicces kedvében van akár kétszer, háromszor is összegyűjti a torkában a trutyit (behelyettesíthető takonnyal, fikusszal, kinek milyen az ízlése), majd hangos hörgések közepette megpróbál megszabadulni tőle.

Na mármost ugye anya-idomár, aki immáron 16 éve nem alszik mélyen éjszakánként, már az első gurgulázó hangnál rohan a lépcsőn, de mire beér a szobába már csak csalódottan konstatálja, hogy elkésett és már javában tart a takony-party, tüsszögéssel (még a csillárról is a cucc lóg), köhögéssel, hatalmas krokodil könnyekkel a kölök szemében, azonban az ágyban ülve már mosolyogva csodálkozik rá anyára, hogy: Jé, mit keres ez itt hajnali 4-kor? (Mint barátosnők a facebookon: – Te mi a Jó Istennek válaszolgatsz hajnali 4-kor).

Tehát, ha Ön szereti az izgalmakat, és szeretné tudni, hogyan érzi magát egy ANYA, aki éjszakákat tölt egy taknyos gyermek és az orrszívó-porszívó társaságában, köszönöm, hogy meghallgat, és ha Ön is szeretné ilyen fantasztikusan érezni magát, a következő egyszerű használati utasítást követve simán elérheti ezt a nagyszerű állapotot ( a fontossági sorrend nagyon fontos):

– szakítsa, vagy vágja le a saját fejét;

– tegye be egy turmixgépbe;

– szigszalaggal rögzítve, tegye helyére a darabokat (nem baj, ha a puzzle egyik darabja máshová kerül. Nem az esztétikára hegyezünk, a lényeg a csúnya összhatás);

 – tegyen a fülére egy fülhallgatót bármilyen 90-es években született zenének nem nevezném, szörnyűséges zajforrással (én erre asszociálok ilyenkor). Na jó, a fenti úriember azért tudott, OK cseréljük át erre a zenét.

 Jó hétvégét mindenkinek !

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Imádjuk az ötletes reklámokat, voilà a legújabb kedvencünk!

https://www.youtube.com/watch?v=pyV57QlGUGI

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Antoine de Saint-Exupéry meseregénye rengetegünket elvarázsolt. Úgy vélem, nem kell bemutatni a pilótát, aki “hajótörést” (kényszerleszállás a sivatagban) szenved és találkozik egy különös, aranyhajú kisfiúval, nevezetesen a kis herceggel, aki például (a teljesség igénye nélkül) neveli a szeretett rózsáját, akiért felelős, rókát szelídít, akiből hűséges barátja lesz, és azt is megtudhatjuk tőle, hogy mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek.

“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”, ezekből és hasonló legendás mondataiból vált az ifjúsági irodalom klasszikusává A kis herceg. Hetven évvel a szerző halála után a mű közkincsé válik: már nem tartozik szerzői jogvédelem alá, ennek okán bejelentették, hogy 2015. október 7-én* a mozikban megjelenik az animációs filmadaptációja.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Van egy “terrible two” itthon, aki az őrületbe kerget a nem-evéssel. Két-három hónapja indult nála ez a dili, addig teljesen normálisan, jó étvággyal étkezett. Úgy kezdődött a válogatása, hogy csak egyféle ételt evett meg az elé rakott tányérról. Túlnyomórészt a húst választotta, a zöldséget még csak meg sem piszkálta, elfordította a fejét és grimaszolt egyet. Ma már ott tartunk, hogy kétséges, egyáltalán pillantást hajlandó-e vetni a főételre. De ettől függetlenül nem élhet joghurton és uzsonnán, ami nevezetesen péksütemény (a gyümölcsöt is negligálja).

Az egész azért érdekes, mert olyat főzünk, amit mindenki szeret (nyilvánvaló). A négy éves nővére sem válogatós, nem hisztizik, ha evésről van szó.

Amit maradéktalanul, hisztéria nélkül és szívesen megeszik, az a kenyér, a lasagne és a lencsefőzelék. Ennél azért változatosabb étrendre van szüksége, ennél fogva én sokat agyalok, hogy mivel lehetne kedvében járni. Így találtam a Le Figaro újságban a “10 fogás, amit szeretnek a gyerekek Párizsban” című írásra. Gondoltam magamban, itt a megoldás! A cikk valójában éttermeket népszerűsít, kár, hogy nem Párizsban élünk. 😀

Az első fogás a húsgolyók (Balls, 47, rue Saint-Maur, Paris XIe.). Nem rossz, mivel a húsevésre még mindig rá lehet dumálni. Én imádom az Ikeás húsgolyókat, az elengedhetetlen szósszal, sajnos Ikea is csak 120 km-re van tőlünk. De lehet ám kapni máshol is, majd kipróbáljuk és beszámolok. Az említett cikk természetesen nem az Ikeáról ír, hanem egy valódi étteremről, ahol többféle húsgolyóból válogathatunk. Gyerekek részére a hagyományos marhahúsos változatot (marhahús, petrezselyem, vöröshagyma, só, bors) és az olaszos paradicsomszószt, ehhez köretnek az édesburgonyát ajánlja, ami most felettébb felkapott Franciaországban (vagy csak nekem tűnt fel körülbelül 3 éve a létezése?). Felnőttek részére a bárány – koriander – fenyőmag – köménymag fűszerezésű változatban javasolják, és a vegetáriánust (padlizsán – csicseriborsó), mindezt nyakon öntve egy fűszeres, joghurtos szósszal.

A második a croque monsieur… Azaz melegszendvics, hát persze, az örök sztár. Párizsban háromszoros Michelin-csillagos séfhez küldenek egy meleg szendvicsre, ha a sokadik dackorszakát élő két évesbe táplálékot kívánunk diktálni. Név szerint Yannick Allénohoz, aki a “Volt egyszer egy Orient Express” kiállítás (Istitut du Monde Arabe, Paris) séfje lesz április 4-től és egy korabeli vagonban tálalják majd a fogásait. De vissza a párizsi bisztróhoz! Úgy gondolják, hogy a croque monsieur-vel mindenkit le lehet venni a lábáról, gyereket és felnőttet egyaránt. Természetesen mást is lehet kapni az étteremben! Például húslevest (hoppá, igen, a fiam azt is imádja, már egészen messzire szárnyal a lista), csőben (ettől mindig agybugyogást kaptam…sütőben) sült, sonkába tekert endíviát (cikória?), borsos marhaszeletet. A Le Figaro a melegszendvics reklámját annyira cifrázza, hogy kiemeli, a kenyér pékmestere Frédéric Lalos a párizsi XV. kerületből, a sonka a kiváló Paris Le Guel a rue de Charonne-ból érkezik hozzá, a szósz pedig az úgynevezett Sauce Mornay, amelynek összetevői besamelmártás, tojássárgája és sajt. A sajt természetesen a Viltaine farm tehéntejéből származik. A szendvics megkoronázásaként Svájcból érkező ementálival szórják meg a remekmű tetejét sütés előtt. Kérem szépen, Párizsban nem lacafacáznak! Csak szólok, Franciaországban a melegszendvics normális esetben toast kenyérből, valamint vajból, sonkából, reszelt ementáli sajtból áll…nem másból.

A harmadik étek a hot-dog. Igaz, a virslit is szeretik a gyerekek, csak hát legendák szólnak arról, hogy mit bele nem darálnak… A buli az az étteremben (Little Fernand), hogy mindenki maga választhatja ki az alkotóelemeket: milyen virsli legyen (garantáltan 20 centi hosszú, de marha-sertés, vagy borjú-szárnyas, vagy borjú-sertés ementálival), milyen szószok kerüljenek bele (különböző mustárok, Franciaországban ez kihagyhatatlan, vagy ketchup stb.), milyen sajt (fourme d’Ambert, raclette de Savoie, Vache qui rit…) és végül a topping felől is dönthet (konfitált hagyma, sült krumpli stb.). Mindez persze egy házi készítésű hot-dog kenyérbe kerül. Állítólag isteni finom!

Negyedik a halas nuggets. A csirkét már jól ismerjük, de azzal is óvatosan, ne akármelyiket vegyük meg, az élelmiszeripar alját is kikaphatjuk… Halból akár mi is elkészíthetjük. Cseréljük le a szokásos tőkehalat panírozott menyhalra, a gyerekek imádni fogják, állítja a cikk. Pláne, ha homemade sült krumplival tálalják.  De ha nem tetszene a kölyköknek a halétel, jöhet a “battered sausage”, vagy ha még mindig másért könyörögnek, akkor a “chip butty”, azaz toast kenyér sült krumplival bélelve… az emberi hülyeségnek nincs határa! De igazából mindkettőt szeretem, lehet, hogy nem is akkora hülyeség???

Az ötödik ajánlatot én magam alig értem (gyerekcipőben jár a francia nyelvtudásom). Chez Lazare gyerekeknek sült kolbászt ajánl pürével. Amit nem értek, az a “saucisse-purée de competition”, talán magasröptű sült kolbász lehet. Ezen felül választhatunk tejszínes kék kagylót (nagyon szeretik a franciák, bizton állíthatom), szintén sonkás endíviát, tartárt, de akár lóhúsból készített steaket is.

Haladjunk a desszertek felé… bár erről nem is kellene beszélni, a gyerekek általában nem tiltakoznak, ha édességről van szó, de ha pont Párizsban jár valaki, akkor a Pozzettohoz látogasson el, hogy Rómában érezhesse magát! A Pozzetto egy valódi olasz fagyizó (valódi olaszokkal). A gianduia fagyijukhoz például egyenesen Piemontéból hozzák a mogyorót és az eredmény eszméletlenül emlékeztet a híres nevezetes mogyorókrémre, amit mindenki ismer. Általában csak 12 féle fagyit lehet kapni, pont azért, hogy frissek legyenek, hogy ne álljon ott a szemet kápráztató 52 féle fagyi több héten, hónapon át (vérfagyasztó, de ismerek ilyen helyet). Volt alkalmam megkóstolni a fagyijukat, valóban fergeteges! És mindig kígyózik a sor előttük, és ahol kígyózik, ott valami jó van.

Ennek a cikknek soha nem lesz vége? De! A következő részben a lista végére érünk, ha ez a cikk eléri a 100 olvasót… 5000 olvasót ennyi betűnél nem remélek. 😀  

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tudom, nagyon el vagyok maradva. Ígértem szuperbiztos altatási technikát például, de a mindennapok történései és a ráadások – mint például állampolgársági vizsga (ez is megérne egy misét); a kezdődő úszótábor és annak előkészületei (mosás, vasalás, vásárlás); a „végre tavasz van és jó idő: irány a kert!”- annyira lefoglaltak, hogy nemhogy írni, de még számítógép közelébe sem nagyon tudtam jönni. Annyian panaszkodnak, hogy milyen nehéz elszakadniuk például a Facebook-tól. Én simán napokig felé sem nézek – bár nekem soha nem is voltak addiktív problémáim -, bármikor ott tudok hagyni dolgokat vagy embereket, akik nincsenek rám jó hatással, vagy nem szimpik. Na de ez egy másik történet.

Visszatérve az előző gondolatmenethez: kell is mostanában a kikapcsolódás. Amikor belül problémám van, én kikapcsolok, de mindent, és csak alapjáraton üzemelek. Ilyenkor jár az agyam, emésztek, elemzek, döntéseket hozok (lehet az egy függönycsere, vagy, hogy hová ültessem a 16 cserép levendulát, amihez jutányos áron jutottam hozzá, vagy ablakpucolás). Amúgy tiszta haszon a családnak, amikor marom magam belülről, a hétvégén a mosó és szárítógép mellett, a sütő is egyfolytában üzemelt. 😀

Amin rágom magam éppen, az még egy januárban indult történet, de nem hagyott nyugodni. Még az Eglantine ügy kapcsán, a Les Maternelles című, extrém jó és színvonalas kismama műsorban mutattak be 3 olyan történetet, amelyekben különböző krízishelyzetbe került családok gyerkőceinek a viselkedését elemezte ki egy gyermekpszichológus, az édesanyák közreműködésével.

Az első családban az édesapa halála után anyuka egyedül maradt 3 kislányával, akiktől, természetükből adódóan, azt várta, hogy 3 teljesen különböző módon fogják feldolgozni édesapjuk halálát. Teljes megdöbbenésére mind a három lány kitűnő tanuló lett, és állandóan azt figyelték, hogyan segíthetnék édesanyjukat. A legnagyobb “kislány” már 15 éves, és anyuka azt gondolta, hogy a serdülőkor nehézségei miatt, vele lesz a legtöbb problémája.

A második családban a 2 testvér közül a kisebbik leukémiás, és anyuka arra volt kíváncsi, hogy vajon normális-e az, ahogy a nagyobb testvér “éli tovább” az életét, és tudomást sem akar venni kisebb testvére betegségéről. Állandóan jókedvű, bohóckodik, mindenkit, mindenhol nevettetni próbál, rengeteget csacsog, érdeklődő, jól tanuló kislány.

A harmadik családban egy 6 éves kislány tanítgatja a 7 éves nagy, és nem mellesleg autista bátyját a betűkre, hogy mihamarabb vele mehessen iskolába, és ugyanazt az életet élje, mint ő, hogy megmutatja neki milyen az iskolai élet, mit csinál egész nap a suliban. Ugye a felnőtt szív máris szorul ezektől a történetektől, és attól is, ahogyan ezek az anyukák beszélnek a helyzetükről, a mindennapok jó és kevésbé sikeres pillanatairól. Nyilván mindegyik történetben a gyerekeimre ismertem, és szembejöttek velem a mindennapok, az Én mindennapjaim. Ahogy végignéztem a kisfilmeket, ráismertem a gyerekeimre. A legnagyobbra, aki 16 éves, akiben már tombolnak a hormonok, de még nem is olyan régen, ő volt a tökéletes kislány. A jó tanuló, anyának mindenben segítő, jól nevelt kislány. És én milyen büszke voltam. És MEKKORA hülye! Hogy a fejemet tudnám verni a falba ilyenkor. Miért nem láttam a fától az erdőt?

Egyszerűen leforrázott a pszichológus válasza, amit az anyukának adott: Anyuka mégis mit várt a lányoktól? Ez a 3 lány retteg, hogy az anyjukat is elveszíthetik, ezért mindent megtesznek, hogy tehermentesítsék, ahogy csak lehet.

Az özvegy anyuka összetört, ott a kamerák előtt. Sejtette, hogy a segítség mögött a teher megosztása áll, de azt nem, hogy a rettegés motiválja ezt a segítséget.

A bogár a fülemben már mocorog, de még mindig csendre intem.

Sejtettem, hogy a második anyuka kérdései és a pszichológus válaszai sem lesznek egyszerűek: a gyerek hárít, nem akar beszélni a problémákról, mert anyuka így is kétségbeesett, nem akar kérdezni, nem akarja még jobban elkeseríteni anyukáját. Ő csak mosolyt akar látni az arcán. Ezért ha kell, akkor is bohóckodik, amikor nem kéne. Tökéletesen tisztában van vele, hogy el is veszítheti a testvérét, de nem akar tudomást venni róla.

És aztán a harmadik család, melynek helyzete a legközelebb áll a mi életünkhöz, feltette az i-re a pontot. A kislány, aki egyfolytában a testvére körül sürög-forog, mint egy második anyuka. Neki a legrosszabb. Ennek a gyereknek már nincs saját élete, minden pillanata a testvére életéből áll. 6 évesen úgy viselkedik, mint egy felnőtt, és a pszichológus (mint ahogy ezt a többi gyermek esetén is tette) a lehető leghamarabb kezdődő terápiát javasol, hogy mielőbb kizökkentsék ebből a helyzetből. Mert nemcsak segíti a testvérét, de sokkal rosszabb, hogy felelősnek is érzi magát a tesóért. Tehát ha bármi rossz történik ezzel a kisfiúval – például nem kerül be az iskolába -, valószínűleg magát fogja hibáztatni, hogy nem foglalkozott eleget a bátyjával. (Nem tanított meg mindent, ami az iskolába való bejutáshoz szükséges lett volna.)

Mint ahogy azt meséltem még januárban, az első trimeszter elemzésekor Edi iskolájában, azonnal ugrottam a témára. Ők is látták a műsort, mire én felvetettem, a program már összeállt a projektvezető fejében. Testvér programot indítani a lehető leghamarabb. Mivel Edi testvérei a legnagyobbak, ezért velük kezd a pszichológus. Megtörtént az első találkozó először velem, aztán a lányokkal, anya jelenléte nélkül, aztán anyával. Most ezt emésztgetem. Már amennyit pszichológus elmondott nekem.

Emmával nem lesz gond, pár alkalom együtt, színezés hármasban, és kibogozzuk a szálakat. Emma fél és hárít. Fél kérdezni, mert nem akar szomorúnak látni, és látja, ha Ediről van szó, az engem mindig rosszul érint. Így ő inkább kerüli ezt a témát. Hisz benne, hogy egy reggel Edi úgy fog felébredni, mint ő. Normálisan, meggyógyulva, mert anya és apa mindent megtesz… Szóval lesz itt munka bőven.

Kis Chloè, na, ő a kemény dió. Nem elég, hogy már nagylány volt, amikor Edi született, és végigélte az elmúlt 8 évet, még mellette kamaszodik is. Hát vele nem lehet színezgetni, őt ki kell vezetni ebből a zűrzavarból.

Azt hittem én elég leszek. Ha elég szeretetet és odafigyelést adok nekik, és leveszem Kis Chloèról a terhet, hogy amikor mi már nem leszünk, a testvéreivel közösen oldják meg Edi életét, az elég.

Hát sajnos nem az.

Ahogy a pszichológus magyarázta, van a sérült gyerek a családban, és mellette az egészséges “sérülékeny” gyerek(ek), akikkel eddig nem foglalkozott senki, pedig sajnos hihetetlenül nehéz hátizsákot cipelve érkeznek meg a felnőtt élet kapujába. Látva a döbbenetemet és elkeseredésem az eredmények tudatában, megnyugtatott, hogy itt már baj nem lehet. Felmértem, hogy gond van, de ezen lehet változtatni, javítani. Nem féltem segítséget kérni, hiszen ezt egy anya nem tudja megoldani egyedül. Ezek a gyerekek – pontosan azért, mert imádják az anyjukat, és felnéznek rá, hiszen rengeteget megtesz és dolgozik a sérült gyerekkel és persze a családért – nem akarják a saját problémáikkal, érzéseikkel, esetleg diszkomfortjukkal zaklatni. A szülők gyakran “elhanyagolják”” az egészséges tesót, öntudatlanul sürgetik a fejlődésben, hiszen akkor az ép gyermekkel kevesebb a gond. Így lesznek ezek a gyerekek nagyon korán felnőttek.

Valaki, valamelyik nap ezt írta nálunk Kora fórumon: – A koraszülöttség felülír mindent. Én erre azt válaszoltam: – Igen, de milyen áron?

Google a barátunk, bár nekem nem annyira. Ha keresek rajta valamit, az nem szokott jól elsülni, mint most sem. Találtam egy ilyet: “Hogyan nőnek fel azok, akiknek értelmi fogyatékos testvérük van”.

Tehát kertészkedem, ablakot pucolok, gardróbot szortírozok. Gondolkodom, és keresem a megoldást. Magamban, mert az irányt, ezeknek a gyerekeknek én mutatom.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

BAC ES vagy BAC S? És Seconde Generale vagy Technoligique? Heee, mi van?

Találós kérdés 😀 Na ez mi ez?

Nem, nem az új periódikus rendszer. Segítek egy picit, jó?

Ez a gyönyörűség itt a francia továbbtanulási rendszer. Egy echte francia számára teljesen egyértelmű, átlátható táblázat, nyilakkal jelölve az iskolatípusok közötti átjárhatóságot.

Minek nézegetek én ilyeneket?

Mert elsőszülöttömnek választania kell. Megérkeztünk a továbbtanulás kapujába. Még előttem a kép, ahogy félve, lépegetve elindult az ovi nagycsoportjából az iskolapadba, és megkezdte iskolai tanulmányait Franciaországban. Kérlek titeket, ne várjatok tőlem összehasonlítást, becsmérlést egyik vagy másik ország tanítási rendjébe, mert nincs összehasonlítási alapom. Hiába, hogy Magyarországon végeztem a tanulmányaimat, van egy olyan érzésem, hogy azóta hangyafasznyit változhatott az oktatási rendszer, nyilván politikai pirostól vagy narancssárgától függően.

Jaj, várjatok segítek az eligazodásban, hiszen ez az ország a bürokrácia mellett, a rövidítések országa is.

CP – 1. osztály

CE1 – 2. osztály

CE2 – 3. osztály

CM1 – 4. osztály

CM2 – 5. osztály      Eddig tart az általános iskola.

Kijárta, imádta, majd belépett a College kapuján, aminél már éreztették a szülőkkel, hogy nem babra megy a játék. Már most jól válasszon a szülő, mennyire legyen az a “felső tagozat” erős, mennyire kell a gyerek körmére nézni, mennyire autonóm, van-e valamilyen kiemelkedő képessége vagy érdeklődési köre, amit egy megfelelően választott college által, a plusz foglalkozásokon tovább lehet fejleszteni. Választhat a szülő, hogy a szabadabb, nyugisabb, etnikailag kicsit vegyesebb (figyelitek, politikailag milyen korrekt próbálok maradni?) állami sulit, vagy katolikus magániskolába járatja a gyereket ami, mint nevében hordozza fizetős, kicsit szigorúbb, de több lehetőséget tartogat a tanulóknak. A további messzebb menő következtetéseket mindenki magában beszélve, olvasva vonja le 😀

6ème- 6. osztály

5ème – 7. osztály

4ème – 8. osztály

3ème – gimnazium, szakközépiskola, szakiskola 1. osztály. Na mi most itt tartunk!

Ami még előttünk áll:

2de – 2. osztály

1er – 3. osztály

Terminal BAC* – 4. osztály, érettségi

Tehát várjuk az utolsó trimeszter osztályzatait, tanári jellemzését, és februártól áprilisig vadul járjuk a “porte ouverte-ket“, azaz a középiskolák által biztosított nyílt napokat, ahol a gimnáziumok és szakközépiskolák magukat ajánlgatják, mint hentes a jófajta borjú szűzérmét (file mignon de veau) a húspiacon.

Ez a jelenség már az én időmben is létezett Magyarországon, el lehet menni iskolákat látogatni, de amennyire emlékszem ezt csak a jobb iskolák szervezték, és mindenkit biztosítottak róla, hogy nem a szülő vagy a gyerek választ, hanem a suli.

Persze, nem fogok mellébeszélni vagy szépíteni a helyzetet: a Gallok földjén is számít az osztályzat. Minden gimnázium a sikeresen elért érettségik arányának megfelelően kapja hírnevét: 100% BAC – na ez a legjobb, na ez már valami! Persze, hogy a lehető legjobb tanulókat szeretné magához vonzani.

De ne rohanjuk ennyire előre. A legfontosabb kedves Spenót olvasó, hogy érezd a ritmust, az iskolai ritmust. 😀 Nagyon okosan és biztosan kell választani. Az a gyerek, aki szakközépiskolát választ és ezen belül szakmunkás vizsgát vagy egy évvel később szakérettségit szeretne szerezni, az tényleg a legjobb sulik közül válogathat. Nyilván ezeknek az iskoláknak eszméletlenül jó hálózatuk van az adott szakmunkás képzés gyakorlati megvalósításához. De sajnos egy szakközépiskolai érettségi messze nem a gimnáziumi érettségi szintjén van. És ha esetleg a tanuló meggondolja magát, és mégis tovább szeretne tanulni a felsőoktatásban, kőkemény munka árán tudja csak feltornászni magát, és különbözeti érettségit tenni.

Azok a kölkök akik már most tudják, hogy felsőoktatásban szeretnék a tanulmányaikat folytatni, illetve halvány lila gőzük nincs mihez szeretnének kezdeni az életükkel, na nekik való a gimnázium. Vannak az úgynevezett reál és humán beállítottságú gimik,mindegyiknek központilag meghatározott az órarendje, de mint minden másban ebben az országban, az oktatási rendszerben is a részletekben bújik meg az ördög.

Akkor most bonyolítsuk egy picit, és megpróbállak titeket még jobban megbolondítani, mint ahogy velem tették előző szombat reggel 9-kor.

A parkoló tele, hangos zene hallatszik ki egy hatalmas épületből, ami a reál gimnáziumok egyik legjobbja a környékünkön. Buli van, nyílt nap! Aznapra minden tanterembe oktatást szerveztek, végig jártuk a laborokat, az amfiteátrumokat, és annak megfelelően, hogy a BAC Techno vagy BAC Généralt szeretne tenni majd 3 év múlva a gyerek, választhattunk a bal vagy jobb oldali épületszárny közül. Elindultunk a BAC Général S irányába, ahol hatalmas táblákon és asztalokon prospektusokon és kivetítőkön magyarázzák a különböző tagozatok előnyeit, ki, miért és éppen azt válassza, melyik egyetem milyen fakultás programmal vesz fel előszeretettel tanulókat.

Még csak 5 perce voltunk bent, de máris repkedtek a rövidítések: SES vagy PFEG? Heee? Az mi? Ugye már ti is elveszítettétek a fonalat, nem elég, hogy reál gimi, még ezen belül is tagozatok vannak? Hogy is magyarázta az egyik tanár? “Hol szeretnél ülni a következő 3 évben: a Holdon a lábadat lóbálva, ahonnan rálátsz az egész világra és mindenhová, minden földrészre bekukkantasz, hogy egy picit megismerd azokat: ez az SES, vagy egy íróasztalnál szeretnél ülni és ennek megfelelően a világ részleteiben látogat meg téged: ez a PFEG.”

Fiúk, lányok én elájultam a tanárok lelkesedésén, ahogyan a gyerekeket bevonva az órába próbálták még jobban felkelteni az érdeklődésüket az adott szaktárgyak iránt. Láttunk bűnügyi elemzést MPS-en, a joghurt bakteriológiai felépítését BL/SL órán, az LS órákon minden nyelvtanár a kötelező angol tudás mellé a sajátját ajánlgatta második illetve harmadik nyelvnek (spanyol, olasz vagy német) és a franciatanárok megpróbáltak minket meggyőzni, hogy a történelemhez érdemes a francia nyelven vagy az irodalmon keresztül közelíteni. Minden terem számítógépekkel, laptopokkal vagy ipad-ekkel felszerelt, minden elektronikusan megy, lecke, osztályzás, napló, mindenhez szülői saját kód hozzáféréssel, és hát ami nálam még szempont az a tisztaság!!!!! Mennyi mindent elárul a suliról, az ott dolgozókról és a bennük tanulókról!

Engem meggyőztek, férjjel fürdőztünk a lehetőségek tengerében, felnőtt fejjel lassan 40 évesen, rengeteg élet és munkatapasztalattal a hátunk mögött, mindkettőnknek volt szívéhez közelálló tagozat. Csak sóhajtoztunk, milyen jó lenne, ha most lennénk fiatalok (OK, még fiatalabbak, na). Mennyivel könnyebb nekik, mennyivel több a választási lehetőség.

Az én gyerekem meg csak állt, és láttam rajta, hogy kínlódik. Túl sok a lehetőség, túl sokból lehet választani. Túl nagy a nyomás, hatalmas dolgokat érhet el vele, de nagyon mellé is nyúlhat. És ez stresszeli.

A beiratkozás közben beszélgettünk erről a felvételi osztályon lévő tanárokkal, akik megnyugtattak: az átjárás tagozat és tagozat között trimeszterről trimeszterre, vagy évfolyamról évfolyamra lehetséges. Ami nekem nagyon szimpatikus volt még (saját emlékeimhez viszonyítva), hogy tisztában vannak vele, hogy ez az a korosztály, amelyiknek egyik pillanatról a másikra kapcsolódik fel a villany a fejében, és csak egy jó tanár, egy jó program kell, hogy megszeressen egy tantárgyat, és egy közepes tanulóból jó vagy kiváló tanulót csináljon és természetesen ez a negatív irányba is igaz. Tehát érkezhetsz a suliba bármilyen átlaggal, nem írnak le egyből. De pontosan ezért van hetente kétszer az órarendben “Accompagnement personnalisé” (személyre szabott útbaigazítás), ahol folyamatosan figyelemmel kísérik a tanulót, és jegyeinek és érdeklődésének megfelelően terelgetik végig az érettségi felé.

A kötelező órarend a következő évben:

4 óra francia, 4 óra matematika, 3 óra történelem, fél óra jogi, szociális ismeretek, 3 óra angol, 2,5 óra német, 1 óra spanyol, 3 óra fizika, kémia, 1,5 óra biológia, 2 óra testnevelés, 2 óra Accompagnement personnalisé, 1,5 óra MPS, 1 óra tanulószoba KÖTELEZŐ. A gyerek suliban van reggel 8-tól este 17.45-ig. Hmmm… valakinek Magyarországon valami nyavalyoghatnékja van a a magyar tanulók leterheltségéről? Na azért! 🙂

A délutánt egy egészségügyi és mezőgazdasági szakközépiskolának megfelelő privát suliban töltöttük. A csecsemőgondozó teremtől a kisállat kereskedésig ebben a suliban is minden megtalálható. Tényleg van saját kisállat kereskedése a sulinak (!!!), ahol a tanulóknak kell ellátni, gondozni az állatokat, és megtanítják nekik azt is hogyan kell ezeket eladni, beszerezni, milyen engedélyek szükségesek hozzájuk A-tól Z-ig. Fura volt, hogy úgymond “maguk ellen beszéltek”, de nekik tényleg az a fontos, hogy olyan kölkök kerüljenek ki tőlük érettségi után, akik valóban élvezik azt a szakterületet amit választottak, és látva kis Chloé hezitálást, kerek-perec a gimnázium felé orientálták! A mi legnagyobb örömünkre.

Tehát mire irattuk a gyereket?

Seconde generale – SES Sciences économiques et sociales – MPS (Méthodes et pratiques scientifiques)

És bocsánat a fejfájásért, ami azóta kínoz, hogy ezt a rengeteg rövidítést végig olvastad. 🙁

Rövidítések:

BAC: Baccalauréat, érettésgi

SES: Sciences Economiques et Sociales

PFEG: Principes Fondamentaux de l`Economie et de la Gestion

LS: Littérature et Société

BT: Bio technologies

SL: Science et laboratoire

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: