NEM HARAP A SPENóT

Iskolaundoritisz

Közel két hét gasztroenteritisz (magyarul: hasmars és hányás; vulgárisan: fosóshányós) után összesen két napot jártak a gyerekek óvodába, aztán következett két hét tavaszi szünet, majd az óvodai szünet vége előtti szombaton kiütésesek lettek a gyerekek. Persze, két napja láttam a kisebben két kiütést, de már itt a szúnyogszezon, nem tulajdonítottam neki nagy vasziszdaszt (helyesen: Was ist das?). Igen ám, de olyan helyeken volt az a két kiütés, ahol pizsama és takaró is fedi a gyereket álmában és még szúnyogriasztó is van itthon. Már pókot, bolhát, tetűt, rühöt, matracatkát vizionáltam. Mi más lehetne? Hallani mindenféléről. Estére Öcsisajtot ellepték a pöttyök és a nővérén is előjöttek az elsők. A biztonság kedvéért elmentünk a dokihoz (este lévén az ügyeleteshez, ez drágább szolgáltatás, mint a sima házi orvos… 31 Euró/gyerek… nem, nem magánorvos, csak ha rohanni kell, de mégsem a kórház sürgősségi osztályára, akkor a francia ilyen helyen köt ki. Egyébként a házi doktor is pénzbe kerül, szerencsére utólag a biztosító visszatéríti az összeget, vagy annak zömét, magánbiztosítástól függ). Már konkrétan kétszer futottam lyukra, amikor pöttyösek lettek a gyerekek. Mindkétszer biztos voltam benne, hogy bárányhimlőről van szó, de nem az volt, hanem egyszer skarlát, máskor pedig coxsackie vírus (a kéz-láb-száj himlő). Így történt meg, hogy érdemben közel egy hónapja nem voltak oviban a gyerekeim. Ebből egyenesen következett a reggeli nyafogás, hogy miért nem akarnak a tanintézetbe menni.

– De mama, pöttyös vagyok, még fertőzök… – mondta a nagyobbik, azonban az orvos hét nap bárányhimlő után szabad utat adott, mehettek oviba. Igaz, a nagyobbik tíz napot maradhatott otthon, annyira randák voltak még a pöttyei, hogy nem volt merszem beállítani vele az oviba.

– Nem, nem és nem megyek óvodába! – közölte a kisebbik. Két hete ez a kedvenc szójárása, imádja mondogatni és még dobbant is hozzá a lábával. 😀

Ennyinél nem áll meg a gyerekek fantáziája, hallottam én már a barátnőimtől, ismerőseimtől cifrábbakat is. Van, aki csak egyszer próbálkozik, van, aki már profi a „szakmában”. Csokorba szedtem az eddig hallottakat.

A klasszikus: beteg vagyok!

– Fáj a torkom!

– Fáj a hasam!

– Fáj a fejem!

Persze amint becsöngettek az iskolába, vagy kinyit az óvoda kapuja, el is múlik a hasogató fájdalom és a gyerek győzött felettünk, otthon maradt tévézni és játszani. Kár haragudni rá, kár hazudni önmagamnak. Nem kell messzire menni, én magam is bepróbálkoztam a szüleimnél, kerestem a kibúvókat annak idején… Tudom mi a dörgés! Nekem még könnyű dolgom volt, a higanyos lázmérőt elég volt a radiátorhoz vagy meleg víz alá rakni…

Egészen sikeres lehet a hadművelet, amennyiben a „képzelt beteg” jó színész vagy a szülők kellőképpen aggódósak.

Az átlátszó trükkök:

– A tanítónéni beteg. (Honnan tudhatná? Talán sms-t küldtek az igazgatóságtól korán reggel?)

– Nem érdemes iskolába menni, ma már bezárt. (Reggel 8.30-kor, na persze!)

– Holnap sztárjk miatt zárva lesz. (Rendben, Franciaországban normális dolognak számít, de erről írásban küldenek értesítést.)

Az időjárás, mint kifogás:

– Esik az eső.

– Esik az eső, a tanítónéni sem tud iskolába jönni.

– Esik az eső, beteg leszek, ha megázok.

– Süt a nap, nem érdemes iskolába menni, mert olyankor egész nap csak az udvaron vagyunk.

– Esik a hó. Csak szánkóval szabad ilyenkor iskolába menni, nekünk meg nincs szánkónk.

– Még sötét van, aludni kell. (Persze, télen még sötét van 7-kor, de attól még reggel van.)

iskola

Az olcsó trükkök:

– Nincs kedvem.

– Tegnap már voltam. (Ez beillik a klasszikus trükkök kategóriába is.)

– Ugye nem minden nap kell iskolába menni? (Hát kisfiam, ráfáztál. Minimum 16 éves korodig fogsz iskolába járni.)

– Ma te sem mész dolgozni, én sem akarok!

– Semmi értelme, péntek van!

A zsarolás:

– Még kicsi vagyok!

– Anya, szeretlek! Veled akarok maradni. (És persze ezt könnyezve, sírva-ríva mondja…)

A legnagyobb poén:

Olyat is hallottam, hogy a gyerek nem igazán tudta megmondani, se megmutatni, hogy hol fáj, végül nagy nehezen kibökte: fáj a haja. 😀

5 dolog, amiért érdemes jóban lenni a tanító nénivel (bácsival)

Mi volt ma a suliban?

Ha már a gyerekből nem sikerült kiszedni a választ, akkor más irányból közelítünk a témához. 😀
Ha a hegy nem megy Mohamedhez… nálunk tanítóbácsi van, az az igazi, cool, ráérünk mindenre, “Én tök jól vagyok a gyerekekkel, csak a szülők stresszelnek” típus. Vele nem nehéz jóban lenni. Elmondod amit akarsz, aztán vagy meghallja vagy nem, vagy érdekli vagy nem. Egyébként jó fej, és jó tanár. Férfi, őt nem lehet senki ujja köré csavarni, nagyon racionálisan nyomja az aranyszabályt (amivel maximálisan egyetértek): lehet, hogy a gyerek kicsi, de nem hülye. Ha a bêtise-t (rosszaságot) meg tudja tanulni, akkor a matek leckét is.

1) Az aranyszabály: mindig értsünk egyet a tanárral a gyerek jelenlétében. Még ha nem is ez a helyzet, a gyereknek nem szabad éreznie, hogy véleménykülönbség van a tanára és a szülő között. Ebben a korban a szülő és a tanító a 2 legfontosabb felnőtt a gyermek életében, akiknek maradéktalanul meg akar felelni. Ne tegyük ki felesleges szenvedésnek. Ha nagyon nem értünk egyet a tanárral valamiben, azt ne a gyerek jelenlétében beszéljük meg.

prof cool

Mielőtt letépnéd a tanár fejét a helyéről, picit képzeld magad a helyébe. A TE gyereked egyedül is képes 20 másodperc alatt totál kiakasztani, szorozd be őt harminccal, a legrosszabb napján… Ugye, ugye? Igen, tudom, ő választotta ezt a szakmát. De akkor is EMBER, néha fáradt, olykor nehéz napokkal, hébe-hóba betegségekkel. Empátia, empátia, empátia. És sose felejtsd el, lehet, hogy a te kis visszahúzódó, tisztelettudó, mintaangyalkád az osztály legnagyobb gengsztere. Ne felejtsd, hogy a gyerekek a szülői jelenlét – “háttér” – nélkül nagyon másképp viselkednek. 😀

2. ) Szánjunk időt rá, hogy legalább futólag köszönni tudjunk a tanárnak.  Ne késve érkezzünk reggel, amikor már zárják a kaput, és ne nyitásra érkezzünk délután. Franciaországban KÖSZÖNNI, fogalom, ezt elmulasztani a legnagyobb udvariatlanság felnőtt és gyermek részéről egyaránt. Már nagyon pici korban megpróbálják belevarázsolni a gyerekek fejébe. Alap, amivel jó példát mutatunk a gyereknek. Ez ebben a korban még mondhatni természetes, de vészesen közeledik ám a tinédzserkor, amikor a szókincsük minimálisra szűkül, és az első szó ami eltűnik belőle az a Jó napot! Bonjour helyett valami ilyesmit hallasz (de nagyon be kell izzítani a hallókészüléket hozzá) Bonzs… a vége eltűnik.

ado

3) Érdekelődj – amikor csak lehet – utódod előmenetelével kapcsolatban. Még ha csak egy-két mondatos beszélgetés is, a tanár látja, hogy tényleg érdekel, mit csinálnak órán, vagy milyen a gyerek figyelme. Megdöbbentően keveset tudnak a szülők (ha egyáltalán a szülő jut el a gyerekért a suliba, és nem az au-pair, vagy a nagyszülők) a gyerekeik iskolai munkájáról. Igen, rohanó világban élünk, igen, bérből, fizetésből élünk, de van olyan gyerek az osztályban, akinek a szüleit a tanító bácsink a tanévnyitó óta még csak futólag sem látott (és májust írunk!).

4. ) Franciaországban a szülőnek is illik részt venni az iskolai munkában. Iskolai kirándulásokon kísérő szülőként, süti sütés, illetve eladás az iskola javára (a bevételből iskolai eszközöket vagy programokat finanszíroznak), ezek mind a gyerek javát szolgálja. Még közelebbről megismeri a tanár a gyermek “hátterét”, és mivel manapság nagyon sok, migráló család érkezik a francia munkaerőpiacra, az osztályok összeállítása igen-igen nemzetközi. Emma osztályában például 7 nyelven éneklik a “Boldog szülinapot” dalt, amikor ünneplésre kerül sor (francia, angol, olasz, spanyol, portugál, német és magyar). 🙂

enfants

5. Tartsd és tartasd be a házirendet a gyerekkel, és a tanárok imádni fognak érte. Itt nincs pedagógus nap, nem “nyalunk”  a tanárnak virággal, csokival. Beszélünk és meghallgatjuk. Kommunikálunk. Ő azért van, hogy tanítsa a gyermekünket, nem azért, hogy az elhagyott pulóvereket szedegesse az udvaron.

Mi volt a suliban?

Ez már egy rituálé. Még emlékszem az első becsengetésre, amikor könnyes szemmel elköszöntem mind a három iskolás gyerekemtől az iskola kapujában. Izgatottabb voltam, mint ők, és alig vártam, hogy kijöjjenek a suliból, és elmeséljék, mi történt abban a 8 órában, amit nem velem töltöttek. Immáron 10 éve teszem fel a következő kérdést, és kapom az alábbi válaszokat.

– Mi volt a suliban? – Na jó, néha extrázok – Mi jó történt ma a suliban? – csak pozitívan.

Ez a 8 óra egy misztérium. A gyerek életéből ebben a 8 órában szó szerint ki vagyunk zárva, hiszen nem tudjuk ellenőrizni őt. Szeretnénk tudni, hinni, hogy minden jó, amit addig beleneveltünk a gyerekbe, az OTT az iskolában kijön belőle. És CSAK a jó!
Tehát a gyerek “nem látta” a múlt héten, hogy a pofátlan elmebetegnek felemeltem a középső ujjamat, mert bevágott előttem arra a parkoló helyre, amire én már 7 perce vártam. Nem is tudja miért használtam, és nem is tudja felemelni a középső ujját.
Vagy “nem hallja” meg amikor repkednek a csúnya szavak a baráti beszélgetés közben, amikor neki már aludnia kéne és sorolhatnám.

Minden szülő feldobja a kérdést a suliból kijövet ilyen-olyan formában. És ezek a zsenge kiskorúak, akik miatt nem alszunk éjjel, mert éppen lázasak, vagy a hányásukat takarítjuk, vagy akik miatt a megszületésük után az aranyerünket kenegettük hónapokig, ilyen válaszokat böfögnek vissza (vigyázat, az évek múlásával a válasz stílusa, hangvétele, szókincse változhat, de a mondandó lényege mit sem változik):

livi suli

– Szóval, mit csináltál ( szépet, jót) az iskolában?

1) SEMMIT.

Semmit? Hazugság. Az lehetetlen édes lányom, hogy te SEMMIT ne csinálj. Az egész délelőttöm arra ment el, hogy összepakoljam a szekrényed, mert a nagy semmittevésben előző nap mindent kirámoltál belőle, csak hogy megtaláld a kék ruhádat (ami ott lógott a szemed előtt).
2) Nem tudom.

Várj, nyolc órán keresztül, amit nem otthon töltöttél, nem tudod mit csináltál? Öt percen keresztül kell vacsora után hallgatnom (miközben arra várok, hogy kitörölhessem a feneked), hogy te milyen játékot szeretnél kapni a szülinapodra, de azt nem tudod nekem elmesélni, hogy mi történt a suliban? Komolyan ?

3) Sok mindent.

Hm. Ne is próbálja tovább kérdezősködni, mert utána jön a “Nem tudom” (vissza a 2 -es mezőre, mint a társasjátékban).
Ezek a gyerekek tuti rejtegetnek előlünk valamit. De sajnos csak 3 havonta látjuk meg a titkolózás eredményét, amikor megkapjuk a bizonyítványukat.

4) Tanultunk.

Muhaha. Aha, ne röhögtess! Láttam, hogy néz ki a matekfüzeted, végig rajzolgattad mindenféle virágokkal meg halálfejekkel. Ha ez neked munka, akkor holnaptól te itthon maradsz és elvégzed helyettem a házimunkát, én meg visszaülök az iskolapadba.

5) Játszottunk.

Nesze neked! Sejtettem. Egy dolog biztos, jó ha mielőbb elkezdünk pénzt félrerakni a magántanárok finanszírozására. Ha a kölök így folytatja, jó sokáig fog iskolába járni, és ez jó sokba fog kerülni nekünk. És ki fogja fizetni a nyugdíjamat?

Na megyek, kiventiláltam magam, még egy csomó dolgom van… Na jó, még gyorsan végignézem a híreket. Jaj, láttátok az új sorozatot, ami tegnap este ment? Nekem kimaradt, majd mindjárt megnézem replay-en.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!