Imádom az estéket. A meleg, párás levegő még szállingózik a fürdőszobából babaillatot árasztva. A fények tompák, minden gyerekszobában csönd, nyugalom honol. 14 hónapja ez a kedvenc pillanatom. Picibabámmal befészkelődünk a babaszoba karosszékébe, körbepárnázzuk magunkat, és évszaknak megfelelően hallgatjuk a “csendet”. Most éppen tavasz van, és egymás szemébe nézve beszélgetünk. Elmesélem neki mit hallunk éppen: a nyugovóra térő madarak csicsergését, tücsök ciripelését, pici patak csobogását, távoli harang kongását, a tehenek kolompolását, ahogy vonulnak aludni. Ez a mi pillanatunk.

Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy ilyen gyorsan növekedjen, holott nap mint nap rácsodálkozom milyen ügyes, értelmes, érdeklődő totyogóvá cseperedett. Alig pár hónapja még elfért a bal karomban, ma már lóg mindenfelé keze-lába.

Pici teste az enyémhez simul, érzem az illatát. Hallgatom a szuszogását, és miközben együtt hintázunk, még elfogyasztja az utolsó cumisüveg tartalmát. Pici puha kezei az ujjaimmal játszanak, simogatják, és az alvós doudout (dudu, azaz kedvenc rongyi, vagy plüssfigura franciául) morzsolják. Érzem, ahogy elernyed a pici test.

Ilyenkor nem számít az idő. Csak mi ketten vagyunk.

Ha elalszik evés közben még egy utolsó puszit homlokára cuppantva, fülébe súgva jó éjszakát kívánok, és puha babatakarójába burkolózva mély álomba merül.

Ha még ébren van, de a cumisüveg kiürült, huncutul mosolyogva belebújik a nyakamba, puszi, fülbe suttogás, után beteszem az ágyába, betakarom, ő pedig elbújik a takaró mögött, majd hirtelen lerántja a fejéről és hangosan kuncog. Kukucs anyu! Még egy utolsó simi a puha babaarcon, és máris fordul az oldalára. Jó éjszakát szerelmem!

Pontosan 5 hetes és 1 napos kora óta alussza át az éjszakát. Ez itt Franciaországban teljesen normális. Nekem a negyedik gyereknél sikerült elérnem, és megértenem. Vajon miért nem hallgattam rájuk előbb, az előző gyereknél. Miért a sajàt automatizmusaimhoz ragaszkodtam, a belém nevelt “a gyerek sír, kellesz neki, rohanj azonnal” elvekhez?

A negyedik babánál, még mielőtt megszületett volna, már tudtam, ismertem a “francia formulát” és tudatosan alkalmaztam. Az első pillanattól kezdve. A franciák altatási történetei túl szépnek tűntek, hogy igazak legyenek, de azt mondtam, adok nekik egy esélyt. Veszteni valóm nincs.

Bárhol néztem is utána, a legfontosabb minden cikk,  vagy gyereknevelési könyv mondanivalója a következő:

“Bármilyen korú a gyerek, fontos valóban elhinni, hogy át fogja aludni az éjszakát. Ha nem hiszel benne, a gyerek érzi az aggodalmat, és nyugtalan lesz. Egy nyugodt, magabiztos anyuka, nyugodt babát eredményez.”

 

Az alvás, az álom és a gyermek

Hogyan segítsünk jót aludni a babának?

A másik nagyon fontos dolog, hogy megfigyeld és megismerd a babádat. Az első hetekben a babának az anyja mellett a helye. DE! Nappal nappal van, világos, még amikor alszik is az újszülött a világos szobában, zajban, az anyja mellett a helye. Ha vannak testvérei meg kell szoknia a zajt. A nappal fénnyel, zajjal jár. Az éjszaka csönddel, sötétséggel. Nem szabad lábujjhegyen járkálni, csak mert kisbaba érkezett a családba. Így tanulja meg a nappal mozgalmassága, és az éjszaka nyugalma közötti a különbséget. “A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülők önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról.”  Tehát fontos a napirend, fontos a magabiztos anya, de mi kell még a sikerhez, mit jelent “megtanítani” aludni a babát?

A “szünet” a kulcsszó. Ezt a gyerekorvosunk is megerősítette: – Amikor a baba felsír álmából akár nappal, akár éjjel, nem szabad egyből odaugrani hozzá. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy megnyugtassa magát. Az újszülöttek alvási ciklusa kb. 2 óra, és teljesen rendjén való, hogy felsírnak álmukból ébredve. Ha egy picit hagyjuk őket, megtanulják összekötni az alvási ciklusokat. Ha a szülő egyből hozzá rohan, és rosszul kódolja (ami az első 6 hétben teljesen természetes, ez tanulási időszak az anyának is) a sírás forrását, a baba nehezebben tanulja meg összekötni ezeket a ciklusokat – magyarázta türelmesen.

Ahogy telik az idő, az anya megtanulja milyen az éhséget jelző sírás, milyen a fájdalmat jelző sírás, és milyen az “unatkozom, gyere szórakoztass” sírás közötti különbség. “Éppen ezért, mivel az anya az elején még nem ismeri sírás-sírás közötti a különbségeket, hagyjuk a baba ösztöneit is kibontakozni. Még fontosabb, hogy ez a lehetőség csak nagyon rövid ideig áll fenn, a babák négy hónapos korára már kialakulnak a rossz szokások. Nyilván, ha a baba nem nyugszik meg pár perc után, meg kell etetni. Ha látjuk hogy görcsösen húzza magát össze, akkor valószínűleg kólikás fájdalma van, ezt csillapítani kell. Nem ok nélkül mondják, hogy a gyermekágyi időszak a legszebb, a legintimebb és a legnehezebb időszak egy anya életében.”

Tehát magabiztos anya, napirend, és a “szünet”!

És a legfontosabb:  “A francia szülők nem várják el a babájuktól, hogy amint megszületik, máris jól aludjon, de mire a szétdarabolt éjszakák elviselhetetlenné válnának – általában mire a kicsi eléri a két-három hónapos kort -, addigra véget is érnek.”

És igazuk lett, mert hittem benne. Pici babám érezte, hogy már a végét járom, már kezdek zombivá változni. Az éjszakákat együtt töltöttük, szopizott, majd ha még volt erőm, beraktam az ágyunk melletti bölcsőbe, vagy mellettem az ágyban durmolt két szoptatás között, de a vége felé (a  frászt hozva rám) ébredtünk úgy is, hogy a karomból lógott lefelé (ezért mindig az ágy közepén szoptattam).

Pontosan 5 hetes volt amikor az éjféli etetés után legközelebb 5 óra felé ébredt. Eljött a pillanat. Tudtam. Megtanulta. Megtanulta összekötni az alvási ciklusokat. A következő éjszakát már a szobájában, az ágyában töltötte a pelusával amivel szoptattam. Ott volt az illatom, az ágy melege. Az éjféli szoptatás után lefektettem és reggel 7-kor ébredt. Megtanulta átaludni az éjszakát. Azóta is, ha nem beteg, ha nem jön a foga, az éjszakáink teljes nyugalomban telnek.

Mondtam már, hogy én imádom az esti altatást 4 gyerekkel?

A gyerekek alszanak! Köszönjük, ha halkan kopogtatnak. (Aki felébreszti, vígasztalja is meg!) Köszönjük!

 

Idézetek: Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvéből

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Szerző: Pillekendő

Pillekendő vagyok és édeshármasban éldegélünk Magyarországon, a fővárosban. Azt nem mondom, hogy világéletemben anya szerettem voltam lenni, mert volt idő, amikor még ez a kérdés egyszerűen nem foglalkoztatott.

Aztán amikor pedig már érdekelt a dolog, onnantól sok hosszú év telt el, amikorra tavaly áprilisban a kezemben tarthattam az édes kis pillekönnyű pelenkásomat. Azóta egyszer úgy érzem, hogy röpül az idő, másszor pedig azt, hogy csigalassúsággal telnek a napok, amikoris a napjaim pont ugyanúgy telnek, és néha milyen rém unalmasak. Ne értsetek félre, nem a kislányomat unom, csak például az ő játékaival való játszás, bababeszélgetés, bújócskázás stb. nem egy szellemi kihívás, nem magyarázom tovább, itt jobbára anyukák vannak, szerintem értitek.

Astrid M: Szuper anya vagyok!

Első gyermekes anyukaként néhány dolgot nagyon könnyen éltem/élek meg, néhány dolog pedig igazán nagyon nehéz és bonyolult számomra.

Egyrészt anyukának lenni egy folyamatos odafigyelés, tervezés, és újratervezés. Soha senki nem mondta, hogy napról napra mennyit kell kombinálni, aszerint, hogy mikor kelt föl a gyerek, mikor tízóraizott, mennyit evett, mennyit aludt, mikor menjünk sétálni, mikor lehet/kell jobban lefárasztani, avagy pihentetni, hogy a végén jól jöjjön ki az esti fürdés-etetés-altatás-alvás kombó, és minél kevesebb felébredéssel próbáljuk meg átvészelni az éjszakát, mert ezidőtájt az alvásidő roppant mód értékes, felnőtteknek is! Miközben persze amikorra már úgy érzem, hogy kiismertem, akkorra eltelik egy-két hónap és új szokásai lesznek, máshogy eszik, máshogy alszik, de a lényeg, amit a védőnő hajtogat folyamatosan, hogy én ismerem a saját kisbabámat!

A másik kérdés, ami azóta foglalkoztat, hogy a lányom már nem csak tápszert/anyatejet eszik, a mikor, mit, mennyit, mikor elég, mikor adjak még mást is, ha még a nálam lévő utolsó falathoz is nagyon lelkesen nyitogatja a száját. Mert persze, a kezdő hozzátáplálással minden könyv, internetes oldal csurig van, alma, őszibarack, krumpli, stb., na de aztán? Ha végigkóstoltattunk vele mindent, és tudjuk mit szeret, mit nem, és elkezdünk egy étkezést kiváltani, majd a másodikat. Akkor mi a jó mennyiség, mi a jó állag? Erről nem szól semmi, pedig vonalvezetőnek egy nagyon okos és hozzáértő ember megírhatná, hogy nap, mint nap, étkezésről étkezésre mit és hogyan adjunk, hogy korának megfelelő legyen és változatos is? Rögtön receptekkel teli, amihez legyen mindig otthon fürjtojás és szárított medvetarkó is…

Mivel nekem a témában sok segítségem nincs – a védőnő kezdő, nem valami hozzáértő, bármelyik kérdésemre az a válasz, hogy minden úgy jó, ahogy az anyuka csinálja, ettől a választól pedig falra mászok, illetve most már nem kérdezek – a másik pedig, hogy a családban sincsenek azokat a mindentudó, és mindenhez értő megmondó emberek, akik azt mondanák, hogy ezt vagy azt így vagy úgy csináljam, 50 éve is ez volt a módi – ezért bevallom, sok információt gyűjtök a különböző ‘karikás’ bébiételekből (6. hónapos kortól, 8. hónapos kortól…).

Ugyanis vannak olyan napok, amikor a baba tornázós programja miatt egyszerűen nem érek rá ételt készíteni, ilyenkor bizony biztosan üveges ételt kap. Sőt, én nem voltam az az előrelátó szuperanyuka sem (pedig karácsonyra Jézuska hozott szuperanyuka pólót is), aki nyáron azért vett volna egy 220 literes fagyasztót, hogy az idénygyümölcsöket, zöldségeket sorra felvásárolja a piacon, azokat lefagyasztva, egész télen változatosan étkeztesse a csemetéjét. Az én lányom azokat a friss gyümölcsöket kapja, amit ilyenkor lehet kapni (alma, körte, banán kb.) és a változatosságot pedig a bébiétel adja (pl. áfonya, mangó, meggy, szilva). És hogy és mikor jutunk el oda, hogy kb. azt eszi, mint amit mi, maximum kevesebb sóval, fűszerrel?

amelienouhad.com

És miért vannak olyan éjszakák, hogy egyszer felkel inni, aztán mindenki alszik a reggelig, másszor pedig 3 órától ordít, ha vízszintes helyzetbe teszem, gagyarászik és röhigcsél, ha függőlegesbe, úgy két órán keresztül?

 Aktuális heti problémám, hogy a védőnő szekál, kezdjem el pohárhoz szoktatni. Jó. Nosza, vettem egy ilyen csőrös tanulópoharat, és minden étkezés után, amikor inni szokott, abból kezdtem volna itatni. Rágókának nézi a csőrt és csak csikorgatja azon a kis édes, fog nélküli ínyén. Mikor fog rájönni, hogy ha egy picit megszívja, úgy mint a cumisüveget, akkor jönni fog belőle a víz?

Nehéz az anyaság, buktatókkal teli. Nem bántam meg, dehogy, életem legnagyszerűbb csodája Ő. De ha tehetném, és újrakezdhetném, az biztos, hogy legalább 8-10 évvel előbb szülnék, hogy adjak lehetőséget annak is, hogy nagyon hamar jöhessen egy kistestvér, vagy várhassak pár évet, amíg újra megérik a gondolat, vagy csak egyszerűen hiányzik az áfonyás kakis pelus illatorgiája.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: