Nálunk sincs ez másképp, a férjem* – amikor csak teheti – focit néz. Elnyúlik a kanapén és indulhat a móka (számára). Ha kéznél lennének a haverjai, tesói, még sör és szotyi csipsz** is előfordulna. Foci világbajnokság van, ettől hangos a sajtó: Le Monde, Le Parisien, Le Figaro főoldalán teljes lapot elfoglaló fotók friss, ropogós focijelenetekről. A Franciaország – Honduras 3:0-ás eredménytől egészen izgalomba jöttek a franciák.

Engem azonban a foci VB teljesen hidegen hagy, pedig foci szakos osztályba is jártam a gimiben egy ideig (a fiúk fociztak, mi lányok legfeljebb drukkolni mentünk, aztán inkább átmentem a francia szakosokhoz), Olaszország is megfertőzhetett volna (olasz nyelvtanár lévén), de én abszolút immunis vagyok. A les szabályát azért már sikerült felfognom (nagy nehezen!!!), de csak azért, mert ultra cikinek tartottam, hogy még ennyit sem tudok.

Mivel egyszerűen a csapból is a VB folyik, elkerülhetetlen volt, hogy a szemem elé kerüljön egy olyan cikk, ami még az én érdeklődésemet is felkeltetse. Berlinben egy 12 000 férőhelyes stadionba elhelyeztek 750 kanapét és dohányzóasztalt az óriáskivetítő elé: a stadion átváltozott nappalivá, a perzsaszőnyeg pedig gyepszőnyeggé. Ez a “World Cup living room”. A Németország – Portugália meccset*** ott megnézni elég nagy flash lehetett, ezt még én is beismerem. 

Tudnak élni a németek!

 

 

 

 

* A blogot jobbára ketten írjuk, mindkettőnk férje francia, mindketten Franciaországban élünk, ezért túlnyomórészt erről firkálunk.

** Csipsz a divat, nem a szotyi.

*** 4:0 lett az eredmény, úgy képzelem, mindenki a kanapéján ugrált örömében.