Amikor legelőször megláttam a “Szomszédok ünnepe” plakátot a bejárati ajtón, még a párizsi agglomerációban laktunk, egy panelházban. Nagyon vártam az eseményt és tényleg készültem rá. Pogácsát sütöttem. Vártam, mert nagyon ridegnek találtam a házunkban lakókat. Nem volt ez egy monstrum panelépület, hiszen csak négy emeletes volt és összesen két blokkból állt, ezért soha nem is értettem, hogy miért barátságtalanok az emberek, miért nem köszönnek a liftnél, miért nem beszélgetnek egymással (és főleg velem 😀 ). Mindenkit befásultnak láttam, még az udvaron bandázó tiniket is, akik csak ültek és egymással is alig beszélgettek, csak voltak. Tisztán látszott, hogy hazamenni sem volt kedvük. Igen, ilyen is van Franciaországban, nemcsak Chanel-kosztüm és Champs-Élysées-ből áll a világ. Úgy képzeltem, ezen az ünnepen megtörik majd a jég.

Este levonultunk a férjemmel és a kislányunkkal az udvarra, ahol már meg volt terítve az asztal és valóban mindenki hozta magával a sütit, amit készített. Ami nagyon tetszett, hogy az önkormányzat bohócműsort szervezett a gyerekeknek. Nem volt színvonalas, de a gyerekek élvezték és a jég tényleg megtört. Az emberek beszélgettek egymással. Azok az emberek, akik addig csak a bajszuk alatt dörmögtek el egy bonzsúrt, ha én köszöntem.

Sokan voltak egyedül az ünnepen, akik talán végre találtak maguknak társaságot. Lehet, hogy végre-valahára ott fel- és megismerték a többiek.

Készülni egy ilyen ünnepre, sütni, főzni, szervezkedni, jó dolog.  Egy csoporthoz tartozni, még jobb dolog. Az embernek szüksége van tartozni valahova, valakihez, ez a magány legjobb ellenszere.

De mi történik a fennmaradó 364 napon?

Az esetek túlnyomó részében az emberek nem ismerik egymást, nem köszönnek egymásnak, találkoznak ugyan, de inkább elkerülik egymást. Vajon hányan ismerik valóban a szomszédjukat*? Kinek van a szomszéddal baráti, vagy legalább szívélyes kapcsolata?

Mire jó egy ilyen szomszéddal bratyizós kezdeményezés, ha az év többi napja ugyanabban a mederben folyik tovább, és marad a “jó öreg” individualista szellem (hogy ne egoista szellemnek nevezzem…).

Mindahányan a szeretetre törekszünk, hogy adjunk, hogy kapjunk. Mégis bizalmatlanok vagyunk, mindennel, mindenkivel és védőfalakat húzunk magunk köré. Miért félünk egymástól? Miért hagyjuk befolyásolni a kapcsolatainkat gyanakvástól, félelemtől és csalódástól?

Szomszédok ünnepe… Kicsit olyan érzésem van, mint december 31-én, amikor úgy gondoljuk, MUSZÁJ jól éreznünk magunkat és tilos lefeküdnünk éjfél előtt. Muszáj, hogy másnap elmesélhessük valakinek, nem voltunk egyedül, nehogy azt gondolják rólunk… Mit is? Ne foglalkozzunk ilyen mélylélektani gondolatokkal, inkább fogjunk egy demizson bort, egy szakajtó pogácsát, találkozzunk a szomszéddal és beszélgessünk egy jót.

 

Számokban:

1990-ben Atanase Périfan és barátai megalapították a “Párizs barátai” egyesületet, ezzel együtt született meg a”Lakóházak ünnepe” isazzal a céllal, hogy a szomszédok kapcsolatait erősítsék és az elszigeteltség ellen forduljanak.

1999-ben az egyesület a párizsi 17. kerületben elindítja a “Szomszédok ünnepét”. A siker azonnali volt: 800 lakóházból 10.000  lakó vett részt a rendezvényen!

2000-ben már 30 önkormányzat vette át az öteltet. Egész Franciországban 500.000 ember ülte meg az eseményt egy pohár bor mellett.

2003-ban az ünnep áttöri a francia határokat és nemzetközi vizekre evez. Már 3.000.000-an vesznek részt rajta.

2013-ban 15 millióan voltak jelen, ebből 7,5 millióan Franciaországban.

A koncepció az, hogy egy lakóépület, egy utca, egy negyed, egy város lakói közötti elszigeteltséget megtörjék. Mindenki hozzon magával egy tál édes, vagy sós süteményt, vagy akár egy üveg bort, üdítőt.

Általában május utolsó péntekén rendezik meg, vagy június első péntekén, estefelé. Nemcsak Európában ünneplik, hanem Japánban, Taiwanon, Togoban is, de számos más országban is, köztük Magyarországon is.

Vigyázat! Például Szentendrén szombaton, 2014.05.24-én tartják. 

 * Persze léteznek olyan városok, falvak is, ahol mindenki mindenkinek a barátja, ilyenről is hallottam már, Franciaországban is.