1.0NEM HARAP A SPENóThttps://nemharapaspenot.cafeblog.hunemharapaspenothttps://nemharapaspenot.cafeblog.hu/author/nemharapaspenot/<p style="text-align: justify"><strong></strong><strong>Szerző: </strong>Pillekendő</p> <p style="text-align: justify">Ma egy újabb "nem-alvós" éjszakán vagyunk túl, és egyszerűen nem tudunk rájönni a miértre. Iváson, evésen, cumiztatáson túl voltunk, a szájában engedett turkálni, nem nyafogott, ha megnyomtam az ínyét, szóval tanácstalan vagyok. Így három órát virrasztottunk fél 2-től negyed 5-ig. Reggel, amikor megláttam a tükörképem, elméláztam azon, hogy mikor néztem ki így utoljára.</p> [caption id="attachment_1285" align="aligncenter" width="189"]<a href="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image6.jpg"><img class="size-full wp-image-1285" alt="image" src="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image6.jpg" width="189" height="298" /></a> Rajz: madmoiselle maman[/caption] <p style="text-align: justify">Amikor még szabadon szárnyaltam, gyermektelenül, barátnőkkel időnként nekiindultunk az éjszakának, iszogattunk, néha többet, néha kevesebbet, és másnap reggel (inkább délelőtt volt már az!) pont ilyen volt a tekintetem. Mint aki másnapos és még nem aludta ki magát.</p> <p style="text-align: justify">Hajnalban, amikor végre beájult a 9 hónapos lányunk, akkor persze nem tudtam rögtön visszaaludni, eszembe jutott az első nyaralásunk mizériája.</p> <p style="text-align: justify">Nem olyasmivel szeretnék senkit untatni, hogy mekkora autó kell egy gyerek első nyaralásához, mennyi roppant szükségtelen dolgot szoktunk betenni, hátha kell még alapon, hanem a vicces és találékony oldalát.</p> <p style="text-align: justify">Rém büszke voltam magamra, hogy a szállástól kértem kiságyat, kis kádat, lám, ilyen egy gondos anya, mindenre gondol. Aha, zöldfülű.</p> <p style="text-align: justify">A kapott babaágy nem volt állítható, derékbántalmakat szereztem. Volna, ha nem döntök úgy, hogy a másik francia ágy kellős közepére odavágom a babaágy matracát, körbebarikádozom a létező összes paplannal és párnával, majd ott alszik a pici. A kád kicsinek bizonyult, a gyerek és a kád oldala között nem volt annyi hely, hogy belemerítsem a vízbe a kezemet és lefürdessem a lányomat. Nem volt hűtő a lefejt anyatej tárolására, és az kesereg igazán ezen, akinek nincs elég teje, minden egyes cseppért keményen megküzd a fejéssel, majd a 35 fokos melegben dobhatja ki az egészet. Szumma szummárum: sírt a lelkem a tej miatt.</p> [caption id="attachment_1282" align="aligncenter" width="295"]<a href="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image4.jpg"><img class="size-medium wp-image-1282" alt="image" src="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image4-295x300.jpg" width="295" height="300" /></a> Rajz: can stock photo[/caption] <p style="text-align: justify">De ha hiszitek, ha nem, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a szobához csak egy kulcsot tudtak adni kettő helyett.</p> <p style="text-align: justify">Azt még nem említettem, hogy tulajdonképpen a férjem munkahelyének üdülőjében voltunk, és Ő részben dolgozni jött, több-kevesebb időt tudott velünk tölteni.</p> <p style="text-align: justify">Mi azért jól elvoltunk a törpémmel, nagyokat sétáltunk az árnyékot adó fák alatt, kis életében először látta a Balatont, majd szép lassan elérkezett a hazautazás napja is. Párom még aznap is dolgozott, komoly szervezést igényelt, hogy mikor jön vissza, meddig kaptunk haladékot a szoba elhagyására, mikor lenne a legjobb indulni, stb., stb.</p> <p style="text-align: justify">Mivel úgy volt, hogy 11-kor visszajön a férjem a csomagok lepakolására, evidens volt, hogy az ajtónk nyitva maradt. Éppen előkészültem a mosogatónál, hogy a szoptatás után azonnal tudjak adni pótlást, amikor minden előzmény, kopogás nélkül nyílt a szobaajtónk és egy nyugdíjas házaspár csörtetett be rajta. Rájuk néztem csodálkozón, ők pedig szabadkozni kezdtek, hogy jaj, elnézést, ez lesz az ő szobájuk és szerették volna megnézni a balatoni kilátást. Semmi probléma, majd elegánsan távoztak is, én pedig megkönnyebbültem, hogy megúsztam, nem éppen szoptatás közben törték rám az ajtót. Hiba volt ezt gondolnom...</p> <p style="text-align: justify">Majd kényelmesen elhelyezkedtem a szoptatáshoz a földön, és belekezdtünk a procedúrába. Pár perccel később hatalmas robajjal kicsapták a bejárati ajtót, és egy kisebb csapat tűzoltó rongyolt be rajta, teljes menetfelszerelésben -a tűzálló ruhától, az álarcon át minden volt rajtuk-, CB rádióval a kezükben. Én tágra nyílt szemmel, csupasz fél mellemmel a kezemben néztem rájuk, de nem zavartatták magukat. A maszkon keresztül, eltorzult hangon próbáltak velem kommunikálni, amiből persze egy szót sem értettem. Komótosan eltettem a bútorzatot, és kézzel lábbal próbáltuk megérteni egymást, pontosabban én őket, mert meg volt az a helyzeti előnyük, hogy ők minden szavamat értették. Kiderült, azt szerették volna megtudni, hogy hányan vagyunk itt (bejelentve és a valóságban is), mert éppen gyakorlatoznak és ellenőrzik a szobákat. Nehezen megegyezkedtünk, majd leléptek, én pedig visszatértem az etetési tevékenységhez. Nos, ez a következő 15 percben még pontosan kétszer megismétlődött, ebből egyszer szopizás alatt, egyszer pedig a tápszeres evés alatt, hiszen csoportokra voltak bontva a gyakorlathoz, ergo minden csapatnak jelenése volt a mi kis szobánkban.</p> [caption id="attachment_1281" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image3.jpg"><img class="size-medium wp-image-1281" alt="image" src="https://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image3-300x199.jpg" width="300" height="199" /></a> A kép csak illusztráció[/caption] <p style="text-align: justify">Azóta ahányszor eszembe jut ez a kis közjáték, mindig mosolyognom kell, de ott, akkor sírni tudtam volna a kétségbeeséstől és csak ráztam a fejemet, nem hittem el, hogy ez velünk történik. Hiszen vannak azok a típusú anyukák, akik bárhol, bármikor, bárki előtt hajlandóak és képesek a világ legtermészetesebb ügyét intézni, és vannak azok, mint amilyen én vagyok, aki a szoptatást egy intim tevékenységnek tekinti és elbújik a világ elől, amikor erre kerül a sor. És akkor jön egy csapat tűzoltó, aki beleköp a levesbe.</p>  richhttps://nemharapaspenot.cafeblog.hu/files/2014/02/image5-150x150.jpg150150