Franciaországban mire a gyerkőc eljut az iskolába, már felkészült a tanulásra. Már nagycsoportos óvodásként többször meglátogatja az általános iskolát különböző programok keretében.

Mi, magyarok valahogy félve indítjuk a gyereket az iskola felé, gondolom ebben az is közrejátszik, hogy mióta az eszemet tudom augusztus utolsó hetétől az iskolakezdésig mindenki a magyar popkultúra a fenti remekét nyomatja (amit persze én is imádok és fújom kívülről), és hát a szövege sok minden, csak nem kifejezetten pozitív kicsengésű, mármint az iskolára nézve.

És mennyivel másképp néz ez ki Franciaországban, ahol az újságíró kérdésére így válaszol a tanár:
„Sok gyereknek ez kifejezetten egy szép és izgalmas nap. A stresszt csökkenti, ha a szülők és a gyerekek nyugodt hangulatban beszélnek az iskoláról. Ha a szülők aggódnak a nyaralás végén, akkor a gyereknek is nehéz lesz elkezdeni az új tanévet.”
És persze a másik érdekelt felet, a kölköket is megszólaltatta a TF1 riportere, akiket végigkísér a stáb a fodrásztól az iskolatáska választásig. A gyerekek örömmel, izgalommal várják a sulit, és még lebiggyesztett szájjal az egyik meg is jegyezte: “Úgysem volt túl jó idő nyáron, akkor már a suliban jobb, ott vannak a barátaim meg a tanító nénim, akit nagyon szeretek.”

Na kérem, tehát iskolába, alsó tagozatba megy a gyerek. Fogadjunk, hogy magyar anyu és apu már megint a szívéhez kap, ha a következőket olvassa. Én, amióta ebben az országban élek tankönyvért még SOHA egy fillért (bocsánat centet) nem fizettem. Az általános iskola alsó tagozatában minden füzet, munkafüzet és tankönyv az állam költsége. Ide tartoznak még az alapvető tanszerek, mint ceruzák, vonalzók biztosítása.
Ebben az évben is a következő listát kaptam már tavaly év végén most 2. osztályba lépő gyermekem tanévkezdéséhez:

– iskolatáska
– tolltartartó
– 1 csomag színes ceruza
– 1 csomag filctoll
– 1 házas ceruzahegyező
– 1 festő ing (apa régi lyukas ingje tökéletesen megfelelő)
– tornacipő
– úszásoktatás: fürdőruha, papucs, úszósapka, úszószemüveg

Ez a lista egy-két osztály , megyei, városi illetve intézményi szinten változhat (pl. 3-4. osztályban nincs kötelező úszás, míg 1., 2. és 5. osztályban igen). De az alapvető iskolaszerek, a nagy kiadást jelentő iskolai kellékek az alsó tagozatban biztosítottak az állam által a gyerekek számára.

Ebben az évben Franciaországban a heti 4 napos oktatást, a legújabb és sokat támadott közoktatási törvény alapján, felváltja a 4,5 napos tanítás. A gyerekek reggel hétfő, kedd, csütörtök, pénteki napokon 8.00-tól 15.15 óráig vannak iskolában, a szerdai napon reggel 9.00-12-00-ig. Még mindig lehetőséget adnak a gyerekeknek az otthoni étkezésre délben, de természetesen lehetőség van a közétkeztetésre (amit már az óvodai oktatásnál jeleztem, a szülő költsége, és nem mellesleg nagyon finom és egészséges: elő-, főételből, sajtból és desszertből áll).

Abban az esetben, ha a szülők dolgoznak lehetőség van iskola előtt és után TAP illetve periscolaire igénybevételére. A periscolaire-ről (magyarul gyermekfelügyelet iskola előtt és után a gyermek korának megfelelő játékos programokkal) és annak finanszírozásáról már írtam az óvodai oktatásnál, így most beszéljünk a TAP-ról, ami ebben az évben indul. Azért lett életre hívva, hogy a gyerekek, még ha a szülők dolgoznak is, ugyanúgy részesülhessenek külön plusz kreatív és sportfoglalkozásokban, mint azon társaik ahol pl. az anyuka nem dolgozik, tehát van ideje és nem mellesleg pénze a különórák finanszírozására.
Természetesen még tavaly vérre menő viták voltak jobb és bal oldal között, hogy a szolidaritás vajon mennyiben tud megmutatkozni egy olyan iskolánál amelynek politikai hovatartozásától függően önkormányzata több illetve kevesebb hozzájárulást kap az államtól, az ország melyik részén helyezkedik el, tehát lakosai mennyi adót tudnak fizetni stb. A TAP költségeit nem az állam, hanem a helyi önkormányzatnak és persze bizonyos mértékben (szintén jövedelemfüggő) a szülőnek kell finanszíroznia, tehát míg egy párizsi iskola a Louvre-ba tudja vinni a tanulóit délutánonként tárlatlátogatásra vagy mondjuk bábszínházba, addig ezt Közép-Franciaország eldugott településén csak maximum farmlátogatással tudják megoldani, ahol a gyerekek megnézhetik, hogyan készül pl. a helyi sajt.

Lényeg a lényeg, a rendszer nem hibátlan, de nagyon gyermekközpontú.

Nincs osztályzat alsó tagozatban: A, B, C, D betűkkel jelölik a gyermek teljesítményét és szöveges értékelést kap. Franciaországban megbukni nem szégyen, nem kell lehajtott fejjel járnia a gyereknek. A hozzáállás más, hiszen nem az a lényeg hogy végigkergessék a gyereket az iskolarendszeren, hanem hogy onnan úgy kerüljön ki, hogy sikerélménye legyen, és megfelelő alapokkal kezdje a következő tanévet.

Holnap, szeptember 2-án becsöngetnek Franciaország minden óvodájába, általános iskolába, középiskolába és gimnáziumba. Holnap folytatom a sulibemutatást és bevezetlek az iskolatámogatás rejtelmeibe.