NEM HARAP A SPENóT

Titouan angyal lett

Az elmúlt 48 órában, sok minden más aktuál politikai kérdés mellett, a pici Titouan születés története, és szüleinek harca tartotta izgalomban a francia közvéleményt. És mivel mindenki, aki ezt a  blogot egy picit is követi, tudja, hogy ez egy kiemelt téma nálunk. Az én fiam is koraszülöttként látta meg a napvilágot. De nekem nem lehetett beleszólásom az élete, életünk alakulásába.

Titouan története alapjaiban rengetheti meg a koraszülött ellátást. Eddig a pillanatig, ha egy baba korábban látta meg a napvilágot Franciaországban, az első 5 perces “teljesítménye” alapján (légzés, mozgás, életjelek) döntöttek az orvosok további sorsáról. Sok mindent elárul egy koraszülött baba életben maradási esélyeiről, és életének további minőségéről ez az 5 perc. (Én a magyar gyakorlatot most ki is hagynám az összehasonlításból. Maguk a magyar orvosok nyilatkoznak erről a “Tenyérnyi gyerekek” című dokumentumfilmben.) A szülőket eddig soha senki nem kérdezte meg, nem hozhattak semmilyen döntést gyermekük ellátásával vagy annak leállításával kapcsolatban.

Tegnap este pici Titouan, 19 nappal megszületése után angyallá lett. A baba orvosai, a szülőkkel egyetértésben úgy döntöttek, hogy nem folytatják a koraszülött baba ellátását. A pici fiú augusztus 31.-én született. Közel 4 hónappal a megszületésére kiírt időpont előtt. A baba állapota folyamatosan romlott tegnapig, és végül nem halogatták tovább a döntést. A döntést, ami egy frissen szült anya és egy érzelmileg összeroppant apa számára a legnehezebb. Dönteni gyermekük sorsáról.

Les parents du bébé prématuré souhaitaient l'arrêt du traitement. 

Miután Titouan megszületett, 900 grammos pici súllyal, súlyos agyvérzésen esett át. Az orvosok ezt az információt megosztva szülőkkel, a szülői kérdésre, miszerint lesz-e ennek kihatása, követezménye a pici fiú későbbi életére nem tudtak, nem mertek jóslatokba bocsátkozni. Csak a statisztikákat tudták felmutatni a szülőknek.

Napjainkban, Franciaországban évente kb. 10.000 baba látja meg a napvilágot a 32. terhességi hét előtt. Ezekből a gyerekekből, 5 éves korukig követve őket, minden harmadik hibásan vagy csak segítséggel képes járni, helyzetet változtatni. Tízből négy gyermek érzékszervi vagy kognitív motoros fogyatékosságban szenved, speciális ellátást igényel, magas hányaduk hiperaktivitással, tanulási nehézségekkel küzd.

A szülők összeroppantak és kérték a gyermek ellátásának leállítását. Úgy érezték, ezzel a jövőképpel, képtelenek lennének egy fogyatékos gyermeket nevelni, és nem szeretnének további fájdamat, szenvedést okozni a pici fiúknak, akit, ahogy ők fogalmaztak “csak az orvosi protokoll és makacsság” tart életben. Az orvosok jogilag nem támogathatták ezt a  döntést, ezért a szülők a bírósághoz fordultak. A konfliktusnak végül a baba “állapotromlása” vetett véget. Tegnap este az orvosok, a szülői döntéssel egyetértve, leállították az ellátását és nem tettek további lépéseket életének megmentéséért.

Ez az ügy számos jogi kérdést vetett fel, amivel eddig csak azért nem foglalkozott a közvélemény, mert a koraszülött gyermekek szülei egy zárt és kétségbeesett világban élnek azokban a hetekben, amíg gyermekük az anyaméh helyett az inkubátorban küzd az életéért. A mai napig tabu téma. Nem beszél róla sem a szülő, sem a környezete.

Hirtelen a semmiből bukkant fel a probléma, hiszen eddig a világon egy szülő sem szállt szembe NYILVÁNOSAN az orvosi protokollal és kérte koraszülött gyermeke ellátásnak leállítását. Döntésüket egyetlen egy dolog motiválta. A kisfiuk iránti szeretet, és a jövőtől való rettegés, miszerint egy sérült gyermeket kell felnevelniük. Az orvosok nem ígérgethetnek, nem jósolhatnak, de nem is ők fogják azt a gyermeket felnevelni, aki éppen a protokoll szerint abban a pillanatban “jól van, állapota stabil” a gépeknek és rengeteg gyógyszernek köszönhetően. Neonatológusok hadát kérdezte meg a média az elmúlt 48 órában a helyzetről, akik maguk is “embertpróbálónak” írták le a döntés meghozatalának állapotát, és szívük szerint visszaállítanák a koraszülött ellátás megkezdésének protokollját a 24. hétről a 28. hétre, továbbra is fenntartva a lehetőséget az első 5 perces mérlegelésre, a baba hosszú távú életminőségének megítéléséhez. 

A szülők ügyvédje egyebek mellett azzal érvelt, hogy egy anya hozhat döntést a terhesség 22. hetéig arról, hogy nem kíván fogyatékos gyermeket szülni és nevelni (pl. Down szindróma), de 2 héttel később, egy koraszülést követően, ezt már nem teheti meg? 

A francia közvélemény a szülők mellé állt, látva kétségbeesésüket kisfiuk akkori állapota és “statisztikailag elképzelhetően sérült ” jövője miatt.

Nem tisztem és nem is kívánok véleményt nyílvánítani ezen ügy kapcsán. Minden szimpátiám és részvétem a szülőknek, akik ezen az irtózatos 19 napon keresztül mentek és remélem pici Titouan, ott fent, fájdalommentes békére talált.

Kisgyerekkel a könyvtárban - kész téboly

A könyvtár szerintem egy végtelenül értékes kincsesbánya. Azon felül, hogy kikölcsönözhetünk vagy a helyszínen tanulmányozhatunk könyveket, a hely maga és a működési mechanizmusa is nevelő hatású, főleg a gyerekek számára.

A könyvtár megtanít kölcsönkérni és visszaadni, amikor már végeztünk a kiszemelt könyvvel (sajtóanyaggal, CD-vel stb.).

A könyvtárak ma már sokrétűek, “médiatárnak” is nevezik, mivel a könyveken kívül az audiovizuális anyagokat (hanganyagokat, videofelvételeket) is elfogadták kulturális bizonyítéknak, ugyanúgy, mint az írott anyagokat.

mediatheque

A könyvtár könyveit és audiovizuális anyagait mindenki használhatja, ezért tisztelettel, körültekintően és gondosan kell bánni velük.

A könyvtár olyan hely, ahol csend honol, ahol nemcsak a tárgyakat kell tisztelni, hanem embertársainkat is, akik az olvasótermeket használják.

A fent említettek mind nevelő hatással bírnak, ezért a gyerekeimet már kisgyerek koruk óta viszem magammal a könyvtárba, a gyerekrészlegbe.

Mindig nagy lendülettel indulok a könyvtárba, de sajnos még mindig letörik a szarvam és hisztirohamot kapok (amit kénytelen vagyok elfojtani magamban és még mosolyogni is hozzá), mivel a fiam még nem “könyvtár kompatibilis”, de én töretlenül megyek és viszem magammal őt is, mert mindig lányos naivitással hiszek benne, hogy a legutóbbi alkalom volt az utolsó, amikor “rohanógörcsöt” kapott és azóta már megkomolyodott.

Amint belépünk a könyvtárba és a gyerekrészlegre érünk, Öcsisajtot elkapja a gépszíj. Jobb esetben csak megpróbálja megkaparintani azt a könyvet, amit a nővére nézett ki magának, ezzel kész is a balhé a két testvér között. A másik rosszabb esetben eszement futkározásba kezd, én pedig képtelen vagyok őt jobb belátásra bírni. Valami megmagyarázhatatlan vonzó van a könyvtárban számára, csak az éppen nem a könyvekről szól. Gyanítom, a könyvlabirintust ő varázslatos kifutópályának tekinti. Vele zárt helyiségben lenni annyit tesz, mint egy csapat orrszarvút betessékelni egy teaházba és meisseni porcelánban felszolgálni számukra az ötórai sütit és teát. Halkan, suttogva beszélni végképp képtelen. Ő a szaladgálás közben röhög és sikítozik.

Ha kedvesen és türelmesen azt kérem tőle (hozzávetőlegesen százszor), hogy ne rohangáljon a polcok között, azt ő úgy értelmezi, mintha számolnék: “egy, kettő, három, RAJT!”.

Olyan nincs, hogy én az online katalógusból keresgéljek, majd kikeressem a polcról a kiszemeltet, sorban álljak a pultnál, hogy kikölcsönözhessem, esetleg csak bele-belelapozzak egy-egy könyvbe, hogy ízelítőt kapjak. Ezek mind koncentrációt igényelnek.

Koncentrációt? Az lenni mi???

Ilyenkor én, mint a higany, futkosok a polcok között, hogy elkapjam Öcsisajt grabancát. Egyik szemem a könyveken, másik Öcsisajton, már-már egy kaméleonra hasonlítok ilyenkor, akinek az egyik gülüszeme jobbra, másik balra néz, de akár felfelé és lefelé is.

cameleon

Tudom, hogy megvetéssel néznek rám a könyvtárban. Tudom és érzem, de nekem elhihetitek, szégyellem is magam, mint a fodrásznál járt pulikutya (tapasztalatból mondom, a pulikutyánk két napig nem állt szóba velünk és nem mutatkozott emberek és kutyák előtt, miután megnyírtuk és nyári frizurát kapott).

mediatheque 3

Vissza a kályhához: a könyvtár egy olyan hely, ahol a fiatal elmék számára kinyílik a világ. De sajnos számomra az a hely, ahonnan mindig félőrülten jövök ki és ahonnan hamarosan ki fognak tiltani.

Nem az a baj, hogy Öcsisajt nem túl értelmiségi, hanem az, hogy más anyukák hosszú időn keresztül ülnek a könyvtárban és olvasgatnak, mazsolázgatnak a könyvek között, és a gyerekeik is szépen, csendben ülnek és olvasgatnak, vagy a kisebbek nézegetik a képes könyveket, az én fiam meg nem. Én kimondom: ez engem frusztrál.

Öcsisajt ilyen. Ha megfeszülök sem tudom észhez téríteni. Két éves (na jó, két hónap múlva betölti a hármat) és semennyi nincs benne nővére nyugodtságából. Én meg én vagyok, a tökéletlen anyja, aki szülés előtt azt hitte magáról, hogy mit neki két gyerek?!? Majd és megmutatom és példás szülővé válok – gondoltam én. Ma már tudom, beletört a bicskám, belátom.

mediatheque 2

Egyre nehezebb iskolatáska

 

Ahogy öregszik a gyerek, úgy nehezedik az iskolatáskája Franciaországban is. Míg az alsó tagozatban a gyerekek csak annyit cígölnek nap mint nap délutánonként, amennyit az otthoni leckéjük megkíván (hiszen az iskolapadban vagy szekrényekben tárolják minden tanfelszerelésüket), illetve ehhez reggelente a szülő hozzácsapja az aznapi tízórait, ami csak és kizárólag gyümölcs lehet (!!!!), addig a felső tagozatosoknál (collège) és gimnazistáknál már értelemszerűen több a füzet, nehezebb a könyv, és a tanuló élete is egyre nyomorultabb. 😀

Már a szülő pénztárcáját is kezdi megterhelni az iskolakezdés, hiszen innentől kezdve a tanszervásárlás már az ő dolga. A listát a szülő levélben kapja meg még a nyári szünet elején vagy aközben, és ezt kihasználva a hiper-szuperek szinte a július eleji kicsengetés előtt elkezdik a „kiárusítást”.
Lehetőség van akár interneten keresztül is megrendelni a tanszereket, különböző weboldalak állnak a szülők, tanulók rendelkezésére, ahová csak beütik melyik iskola, hányadik osztály, és a teljes csomag maximum 1 héten belül hiánytalanul landol a postaládádban. Felismerve a szolgáltatás előnyeit, rengeteg papír és írószer bolt átvette ezt a kezdeményezést, és megrendelésre összeállítják a szükséges csomagot, nem neked kell botorkálnod a sorok között, tanácstalankodni a polcok előtt és cipelned a nehéz szatyrokat.

A tankönyvekkel viszont még mindig nincs dolga a szülőnek, vagy csak nagyon minimális. Kötelező olvasmányokról, enciklopédiákról és szótárakról kell gondoskodnia a szülőnek. A többit a suliban kapja meg a gyerek, letét fejében öröklik az előző évfolyamokról a tanulók. Aki nem vigyáz a könyvre, és pótolni kell év közben vagy év végén, annak díját levonják a letétből, év végén a szülő ennyivel kevesebbet kap vissza (ez már itthon is felmerült megoldásnak).

Az iskolai oktatás hétfő, kedd, csütörtök, pénteki napokon (kisebb eltérésekkel) reggel 8.00-kor kezdődik és délután 16.00 vagy 17.00-kor végződik (órarendtől függ), szerdán reggel 8.00 és 12.00 között zajlik. Ahogy haladunk feljebb és feljebb az osztályokban, ennek megfelelően nehezedik a teljesítendő tanterv, illetve választhatnak a gyerekek akár a plusz latin vagy sportoktatás között. Sok mindentől függ, hogy milyen az adott iskola „színvonala”, hú fiúk, lányok erről nagyon nehéz ám írni! Legfőképp, hogy még véletlenül se legyen „felhangja” az írásnak. Mindenki maga dönti el, milyen környezetbe szeretné járatni a gyerekét. A collège (felső tagozat) általában a vízválasztó, ahol a szülők már azzal, ahogy iskolát választanak, szeretnék terelni a gyermeküket egy meghatározott vallási és kulturális irányba. Emlékeztek, hogy írtam mit jelent Franciaországban, hogy minden hatodik gyermek privát iskolában folytatja tanulmányait? Na hát ez a szám nagyjából innen kezd érdekes lenni. Amíg pl. Marseille környékén már évek óta létezik olyan óvoda, ahová nem jön a Télapó, és nem állítanak karácsonyfát, mert annyira elenyésző a katolikus tanítók és az ott tanulók aránya, egyre nagyobb az érdeklődés és a kereslet a privát oktatás irányába. És én akkor ehhez így nem írnék többet, gondolom, már elsőre is leesett miről beszélek. Melegen ajánlom számotokra

, abban a pillanatban fussatok a moziba vagy vegyétek meg a DVD-n, ahogy megjelenik Magyarországon. Ebben minden aktuális klisét eldurrantanak.
A privát intézmények (létezik bentlakásos is) zártabbak, fokozottabb a diákok ellenőrzése, ezáltal, ahogy erősebben fogják őket és jobban “leterhelik”, az oktatás színvonala is magasabb.

A gimnázium (erről itt írtam) már egy szabadabb életet jelent a tanulók számára, és mivel a 16. életévükben ugyan még nem nagykorúak, de fiatalkorúként lényegesen több jogot élveznek a diákok (például saját biztosítási kártyájuk van) már nehezebben korlátozhatóak (akár úgy is dönthetnek, hogy befejezik tanulmányaikat, szülői beleegyezés nélkül).
Az tény, hogy a saját háztartásomban a gyerekeim nem győzik hallgatni, hogy : “Édes gyermekem, neked legfőképp egy dologhoz van jogod, hogy befogod a szád és azt csinálod amit én és a tanáraid mondanak, akár elmúltál 16, akár nem. Amíg az én házamban laksz és az én kenyeremet eszed….” uff, elragadtattam magam, na de hát ilyenkor ütközik ki a saját szülői példa, és esnek ki a szádból azok a mondatok, amiket éveken keresztül hallgattál, bárhogy fogadkoztál, hogy a saját gyerekeidnek ilyet sosem mondasz. 😀

Abban az esetben, ha állami intézményben végzi a tanuló a középiskolákat a tandíj ingyenes, csak ebédet fizet a szülő. Ha privát iskolában tanul a gyermek, mélyebbre kell nyúlni a pénztárcában, egy katolikus collège/gimnázium tandíja kb. 600-1000 Euro körül mozog/tanév (kivétel persze itt is van). Az ebédért természetesen fizetned kell, ha nem akarod, hogy fast food éttermekben lődörögjön a gyerek. Ja, a kaja! Ugye itt már csak azt felügyelik a tanárok, hogy ne legyen rendbontás az ebédlőben (míg a kicsiknél azt is, hogy egyen a kölök), a közétkeztetés finom, és egészséges. Minden nap 2 előételből, főételből, sajtból, desszertből választhatnak a tanulók, és mivel a gyerekek maguk pakolják el a tányért étkezés után, nevelő célzattal maguknak kell kidobni a megmaradt ételt a kukába, így is ösztönözve őket, hogy amit kiválasztottak, azt márpedig illik elfogyasztani . Lányom iskolájában hatalmas felirat áll a kuka mögött:

“Mielőtt kidobod, gondolj arra, hogy ebben a pillanatban hány gyermek éhezik a világban!”.

Az osztályozás, értékelés rendszere már megváltozik, a szöveges értékelés megmarad, de megjelennek a jegyek:

0-9/20:  bukás (insuffisant)
10/20 – 12/20:  elégséges (passable)
12/20 – 14/20:  közepes (assez bien)
14/20 – 16/20:  jó (bien)
16/20 – 20:  jeles (trés bien)

A tanévkezdési támogatást a következőképpen vehetik igénybe a szülők:

Gyermekek száma a háztartásban Szülők max. összkeresete előző adóévben
1 24 137 €
2 29 707 €
3 35 277€
3-nál több gyermek, fejenként plusz 5 570€

 

 

Támogatás összege:

Életkor Összeg
6-10 éves 362,63 €
11-14 éves 382,64 €
15-18 éves 395,90 €


És hogy mire kell ez az összeg, ha mindent az állam fizet? Ebből fizethetik a szülők az ebédet, az esetleges plusz iskolai felügyeletet (périscolaire), a különórákat. Ha azt nézzük, hogy egy matematika korrepetálás díja ebben a pillanatban bruttó 37 Euro (majdnem 50%-a visszaigényelhető év végén adó formájában)… hát van mire elkölteni ezt a pénzt a rászoruló családoknak.

A gimi végén érettségit követően kezdődik a felsőoktatás, amibe én azért nem mernénk nagyon belemenni és csak általánosságokat említeni, mert még nincs ebben a „kategóriában” tanuló kölköm. Ígérem, pár éven belül erről is hallotok tőlem. A francia felsőoktatásban ugyanúgy megjelenik a demokratikus nyitottság és az elitizmus kettőssége. A tanulók választhatják a nem túl „értékes” diplomát adó közegyetemeket (le fac), melyekre a bejutás feltétele a sikeres érettségi, és minimalis beiratkozási díj. A közegyetemeken, mint minden közoktatási intézményben a tandíj ingyenes. Jóval kevesebben kerülnek be az elit intézményekbe (lés grands écoles), melyeknek díja már teljesen eltérő és pénztárcaterhelő. A bejutás felvételi alapján történik, és a felvételire is intézményenként eltérően 1-2 éves felkeszítő osztályokat indítanak az iskolák. Csak a legjobbak jutnak be, de természetesen ha a tanulónak jók az eredményei, lehetőség van ösztöndíj igénybevételére, ezzel is segíti az állam a tanulót céljai elérése érdekében.

Ha valamit kihagytam és kíváncsiak vagytok rá, várom a kérdéseiteket!

Az alsós iskolatáska

Franciaországban mire a gyerkőc eljut az iskolába, már felkészült a tanulásra. Már nagycsoportos óvodásként többször meglátogatja az általános iskolát különböző programok keretében.

Mi, magyarok valahogy félve indítjuk a gyereket az iskola felé, gondolom ebben az is közrejátszik, hogy mióta az eszemet tudom augusztus utolsó hetétől az iskolakezdésig mindenki a magyar popkultúra a fenti remekét nyomatja (amit persze én is imádok és fújom kívülről), és hát a szövege sok minden, csak nem kifejezetten pozitív kicsengésű, mármint az iskolára nézve.

És mennyivel másképp néz ez ki Franciaországban, ahol az újságíró kérdésére így válaszol a tanár:
„Sok gyereknek ez kifejezetten egy szép és izgalmas nap. A stresszt csökkenti, ha a szülők és a gyerekek nyugodt hangulatban beszélnek az iskoláról. Ha a szülők aggódnak a nyaralás végén, akkor a gyereknek is nehéz lesz elkezdeni az új tanévet.”
És persze a másik érdekelt felet, a kölköket is megszólaltatta a TF1 riportere, akiket végigkísér a stáb a fodrásztól az iskolatáska választásig. A gyerekek örömmel, izgalommal várják a sulit, és még lebiggyesztett szájjal az egyik meg is jegyezte: “Úgysem volt túl jó idő nyáron, akkor már a suliban jobb, ott vannak a barátaim meg a tanító nénim, akit nagyon szeretek.”

Na kérem, tehát iskolába, alsó tagozatba megy a gyerek. Fogadjunk, hogy magyar anyu és apu már megint a szívéhez kap, ha a következőket olvassa. Én, amióta ebben az országban élek tankönyvért még SOHA egy fillért (bocsánat centet) nem fizettem. Az általános iskola alsó tagozatában minden füzet, munkafüzet és tankönyv az állam költsége. Ide tartoznak még az alapvető tanszerek, mint ceruzák, vonalzók biztosítása.
Ebben az évben is a következő listát kaptam már tavaly év végén most 2. osztályba lépő gyermekem tanévkezdéséhez:

– iskolatáska
– tolltartartó
– 1 csomag színes ceruza
– 1 csomag filctoll
– 1 házas ceruzahegyező
– 1 festő ing (apa régi lyukas ingje tökéletesen megfelelő)
– tornacipő
– úszásoktatás: fürdőruha, papucs, úszósapka, úszószemüveg

Ez a lista egy-két osztály , megyei, városi illetve intézményi szinten változhat (pl. 3-4. osztályban nincs kötelező úszás, míg 1., 2. és 5. osztályban igen). De az alapvető iskolaszerek, a nagy kiadást jelentő iskolai kellékek az alsó tagozatban biztosítottak az állam által a gyerekek számára.

Ebben az évben Franciaországban a heti 4 napos oktatást, a legújabb és sokat támadott közoktatási törvény alapján, felváltja a 4,5 napos tanítás. A gyerekek reggel hétfő, kedd, csütörtök, pénteki napokon 8.00-tól 15.15 óráig vannak iskolában, a szerdai napon reggel 9.00-12-00-ig. Még mindig lehetőséget adnak a gyerekeknek az otthoni étkezésre délben, de természetesen lehetőség van a közétkeztetésre (amit már az óvodai oktatásnál jeleztem, a szülő költsége, és nem mellesleg nagyon finom és egészséges: elő-, főételből, sajtból és desszertből áll).

Abban az esetben, ha a szülők dolgoznak lehetőség van iskola előtt és után TAP illetve periscolaire igénybevételére. A periscolaire-ről (magyarul gyermekfelügyelet iskola előtt és után a gyermek korának megfelelő játékos programokkal) és annak finanszírozásáról már írtam az óvodai oktatásnál, így most beszéljünk a TAP-ról, ami ebben az évben indul. Azért lett életre hívva, hogy a gyerekek, még ha a szülők dolgoznak is, ugyanúgy részesülhessenek külön plusz kreatív és sportfoglalkozásokban, mint azon társaik ahol pl. az anyuka nem dolgozik, tehát van ideje és nem mellesleg pénze a különórák finanszírozására.
Természetesen még tavaly vérre menő viták voltak jobb és bal oldal között, hogy a szolidaritás vajon mennyiben tud megmutatkozni egy olyan iskolánál amelynek politikai hovatartozásától függően önkormányzata több illetve kevesebb hozzájárulást kap az államtól, az ország melyik részén helyezkedik el, tehát lakosai mennyi adót tudnak fizetni stb. A TAP költségeit nem az állam, hanem a helyi önkormányzatnak és persze bizonyos mértékben (szintén jövedelemfüggő) a szülőnek kell finanszíroznia, tehát míg egy párizsi iskola a Louvre-ba tudja vinni a tanulóit délutánonként tárlatlátogatásra vagy mondjuk bábszínházba, addig ezt Közép-Franciaország eldugott településén csak maximum farmlátogatással tudják megoldani, ahol a gyerekek megnézhetik, hogyan készül pl. a helyi sajt.

Lényeg a lényeg, a rendszer nem hibátlan, de nagyon gyermekközpontú.

Nincs osztályzat alsó tagozatban: A, B, C, D betűkkel jelölik a gyermek teljesítményét és szöveges értékelést kap. Franciaországban megbukni nem szégyen, nem kell lehajtott fejjel járnia a gyereknek. A hozzáállás más, hiszen nem az a lényeg hogy végigkergessék a gyereket az iskolarendszeren, hanem hogy onnan úgy kerüljön ki, hogy sikerélménye legyen, és megfelelő alapokkal kezdje a következő tanévet.

Holnap, szeptember 2-án becsöngetnek Franciaország minden óvodájába, általános iskolába, középiskolába és gimnáziumba. Holnap folytatom a sulibemutatást és bevezetlek az iskolatámogatás rejtelmeibe.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!