Pontosan 2 hete éppen ezekben az órákban a műtőasztalon feküdtem öntudatlanul, remélve, hogy amikor felébredek egy fél jó hírrel vár az orvos. A fél jó hír megvan, már csak a másik felére kell várnom. A műtét alatti gyors tesztben nem találtak rákos sejteket a kivágott fél pajzsmirigyemben, de a biztonság kedvéért meg kell várni a rendes citológiai vizsgálat eredményét. Lassan másfél hete, hogy itthon vagyok és mivel az elején szigorú ágynyugalomra fogott az orvos iszonyú nehéz napokat éltünk meg. Igen többesszámban. Én és a család. És mire billentyűre akartam volna vetni, mekkora katasztrófa egy család életében, ha anya kiesik a napi mókuskerékből, addigra a kisember, az anya és a többiek bloggere megelőzőtt. 😀
Az ágynyugalmat felváltotta a könnyített családi élet, de a nap közepére már mérhetetlenül fáradt vagyok, mintha mázsás súlyokat cipelnék a végtagjaimon. A hormonszintem a béka feneke alatt, de időt kell adni a bent maradt fél pajzsmirigyemnek, hogy átvegye kimetszett párja szerepét. Kapott pontosan 3 hetet. Addig úgy kelek, fekszem, mint egy zombi, amit bírok megcsinálom, amit nem… na az egész egyszerűen kénytelen megvárni. És sajnos történt más negatív dolog is, ami tovább rontott a rossz kedvemen. Egyik kedvenc barátnőm, akinek 1 héttel a műtétem előtt volt biopsziája a mellében, megkapta a citológiai vizsgálat eredményét, és mellrákot diagnosztizáltak nála. Nála. Annál a nőnél, aki 4 gyereket szoptatott, soha életében nem dohányzott, nem ivott, és minden áldott nap, ha esik, ha fúj, ha dög meleg van, ha fagy, ő SPORTOL. Annál a nőnél, akit titkon mindig irigyeltem, hogy honnan veszi az energiát, és próbálok felnőni hozzá. Példaképként szeretem, becsülöm. És akkor kap egy ekkora pofont az élettől.
És miközben én még mindig az eredményemre várok… Nem folytatom, mi minden jár a fejemben. Az egyik pillanatban pozitív vagyok, a következőben, meg… ÁÁÁÁÁÁÁ, hagyjuk!
Amikor már végképp elegem lett saját magamból, meg a nyavalygásból, hogy itt fáj, ott szúr, apró pici feladatokat adtam magamnak, és megfogadtam, hogy ha már itt a jó idő, akkor legalább kihasználom, és csináljak olyan dolgokat, amiket normál, egészséges üzemmódban soha nem lenne időm megcsinálni.
– Abban a pillanatban, hogy kisüt a nap, máris a napágyon feküdni (nyakamon a vágást szigorúan takargatva), vagy sétálok először BABA NÉLKÜL! Aztán, ha már több erőm lesz, már a babakocsit is bevállalom a dimbes-dombos utcákon.
– Minden délután, attól függően, hogy ki hozza haza a gyerekeket a suliból (szülőtársak rengeteget segítenek), beszélgetni mindenkivel. Vége a “rohanni kell, nincs időm trécselni” időszaknak.
– Eperszezon: mire odajutottam volna, hogy én is eszem egy picit, addigra a kölkök mindent felzabáltak. Na ennek vége. Igenis kiélvezem az utolsó pillanatig az eperszezont, és mivel Franciaországban 3-4 fajta eper érik elég sokáig, még bőven van mit fogyasztani.
– Csak úgy hallgatni a madárcsiripelést, meg a tücsköket (tegnap így aludtam el a kertben, már nem is emlékszem mikor történt ilyen legutoljára).
– Minden piac napon lemenni és sétálni, nézelődni, vásárolgatni a kofáktól.
– Kiülni egy fagyizó teraszára fagyizni (a fagyi nagyon jó a gyulladásra), tehát még jó alibim is van hozzá. 😀
– Előszedegetni a nyári cipőket.
– Ha jó idő van, minden este a kertben vacsizni (eddig utáltam, mert ki-be kellett hordanom mindent, most nem én cipekedek, most élvezem). 😀
– Cseresznyét lopni a szomszédtól (hé, éljünk kicsit veszélyesen… Na jó, mielőtt nekiesnék a szomszéd cseresznyefájának engedélyt kérek Francoistól).
– Pipacsokat fényképezni, megtanítani ezt a verset Emmának:
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben
Búza, búzakalász!
véle a szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász
véle a szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász
Színe még nem arany;
mint a fű, csak olyan,
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
– színe még nem arany.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
– színe még nem arany.
Amíg érik a mag,
lassan jó nap alatt,
– könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
lassan jó nap alatt,
– könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
Messze virítanak,
Lenge szirmaikat
Rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
Lenge szirmaikat
Rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
– Lábat lógatni a Genfi-tó vízébe, nem baj, ha hideg a víz.
– Etetni a hattyúkat és a kacsákat.
– Elpakolni a téli pulcsikat.
– Elővenni a nyári ruhákat.
– Paradicsomot ültetni.
– Új fürdőruhát vadászni!!!
– Málna… sok porcukorral.
– Mezítláb járkálni a fűben.
Csak napi egy dolog, csak napi egy és hátha erősebb leszek napról napra!
Koszonom ..jaj van valahol pirulos szmàjli?
Jó lábadozást kívánok a Régiségeknek bloggerei nevében 🙂