Kedves Anyukák és Apukák!
Tudjátok, van az a pillanat, az a fáradtság, amikor az ember engedményeket tesz. A gyerekeivel és legfőképp önmagával szemben. Csak hogy lássátok, más is tesz ilyet, példával járok elől.
Lehet követni engem, hogy ne úgy nézzen már ki minden szülő az ovi/iskola előtt, mintha egy bebxszott nagy uborkát dugtak volna a seggébe indulás előtt. Engedjük már el magunkat fiúk, lányok! A halálom, amikor egyes szülők hirtelen 60 másik előtt kezdik nevelni a gyerekeiket. “Köszöntél?”, “Nem illik az utcán enni!”, “Csukd be a szád, ne csámcsogj!” és még sorolhatnám.
Emlékeztek még, amikor lyukas farmerben jártunk, részegen fetrengtünk a hányásunkban stb.?
Ne csináljunk úgy, mintha mi mindig tökéletesek lettünk volna. És legfőképp ne várjuk el ezt a gyerekeinktől. Persze vannak pillanatok, helyzetek, amikor viselkednie kell. Például nem árt, ha a gyerek mielőtt puszit ad, nem a fikáját szopogatta vagy nem közli a szomszéd nénivel, hogy olyan büdös tetszik lenni, anya szerint naftalin szaga van a néninek.
Na, legyünk racionálisak:
– Nem a világ vége, ha néha-néha a gyerek Chocapic-ot eszik vacsorára, vagy ne adj Isten “mekit”, mert lusta vagy főzni.
– Nem a világ vége, ha néha-néha a gyerek este nem fürdik meg, nem fog darabjaira esni a mocsoktól.
– Nem a világ vége, ha kihagy részeket olvasás közben, csak mert mielőbb szeretné tudni a történet végét.
– Nem a világ vége, ha gondoltaban azt válaszolod az aznap 500-szor feltett (“Anyaaaaaaaa, hol van a … ?) kérdésre, hogy a segged környékén keresgél.
– Nem a világ vége, ha néha-néha te eszed meg a legjobb falatot a kajából, az utolsó csokipudingot a hűtőből, a francba, végül is te melóztál azért a pénzért, amiből megvetted, nem?
– Nem a világ vége, ha néha néha nem az igazat mondjuk a kölöknek, legalább felkészítjük az életre, arra a rongyosra.
– És nem a világ vége, hogy miközben már érzed, hogy a gyerek pelenkája szaros, te még mindig ezt a bejegyzést olvasod. Nem számít, megvár a pelus. A szar nem fogja eltakarítani magát… sajnos.
Kommentek