Mindenhol csokityúkot, csokitojást, csokinyulat, csokibárányt, csokiharangot láthatunk a boltokban, közeleg a Húsvét. Ma már nem kifejezetten egyházi ünnepként tekintenek erre a nagy eseményre, inkább családiként, amikor a szülők élete arról szól, hogy eldugják a csokitojásokat a kertbe, a gyerekeké pedig arról, hogy megkeressék. “Chasse aux oeufs”, azaz tojásvadászat indul!

Honnan jön a csokitojás?

Az első festett tojások a XIII. században jelentek meg Európában. Akkor még pirosra festették – Jézus vérére utalva – és kidekorálták. A reneszánsz korban, a királyi udvarokban a tyúktojást aranytojással helyettesítették (mégis csak előkelőbb, mint a sima tojás…). Ezeket is kidíszítették, drágakövekkel, festékkel. Peter Carl Fabergé (1846-1920) vitte csúcsra ezeket a tojásokat Oroszországban.

Másféle magyarázata is van a tojásnak, ami Húsvéttal kapcsolatos. Húsvét vasárnap ér véget a 40 napos böjtnek, a hívők addig nem ehetnek tojást (sem), utána viszont ajándékba szánták az összes tojást, amit a tyúkjaik addig produkált.

A csokitojások csak a XIX. században jelentek meg. 50°C-ra melegítették a kakaós masszát és ezüst, réz, vagy bádogból készült sablonnal formázták meg.

Honnan jön a csokinyúl?

A germán és angolszász kultúrában, de egyes francia régiókban is a húsvéti nyulak hozzák a tojást. Nemcsak a termékenységet jelképezik, hanem Éostre istennőt is, nevezetesen angolul “Easter-nek” mondják, németül pedig “Oster”, ami ezeken a nyelveken Húsvétot jelent.

 

Honnan jön a csokiharang?

Egyes francia régiókban, azt mesélik a gyerekeknek, hogy a harangok hozzák a húsvéti tojást. A harangnak különleges szerepe van Húsvétkor, ugyanis nagycsütörtöktől a katolikus templomok harangjai nem harangoznak a gyász jelében. “A harangok Rómába mentek”. Rómába mentek, hogy a pápa megáldja őket. A harangok szombatról vasárnapra kezdenek újra harangozni, hogy Jézus Krisztus feltámadását hirdessék és ünnepeljék. Tehát a harangok Húsvétra visszajönnek és tojást hoznak magukkal.

 

Honnan jön a csokibárány?

Számos országban számít hagyománynak Húsvétkor bárányt fogyasztani, nemcsak Franciaországban.

A kereszténységben Jézus Krisztusra utal, Isten bárányára, aki életét áldozata fel és aki a nyájat vezette.

A Bibliában a zsidóknak is megparancsolták, hogy áldozzanak bárányt a Vörös-tenger átkelése előtt. A bárány vérével jelölték meg házaikat, ennek köszönhetően menekülhettek meg a tizedik egyiptomi csapás alól, amikor is az újszülöttek halálával kellett fizetni.

A bárány mindig is a tisztaságot, ártatlanságot és igazságosságot jelképezte. Annak idején azt is mondták, hogy az ördög bármelyik állati formájában megjelenhetett, kivéve a bárányét.

 

Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!