Még meg sem érkeztünk, térültem-fordultam, és Edi kezében már landolt is az első görögdinnye szelet egyik kedvenc árusunktól, akinél szinte törzsvevőnek számítunk, a 13 hónapos kezében már a szicíliai édes narancs, amit szopogat, csócsál nagy élvezettel.
De Edi végigkóstolta a teljes paradicsom kínálatot, majd felzabálta kedvenc felvágottas kereskedőnk összes kínálásra felszeletelt diós szalámiját.
És akkor még nem válogattam a hajnalban frissen szedett spenótlevelekből, végig szaglásztam a medvehagyma csokrokat, a póréhagymákat, karfiolokat, és persze jött a kihagyhatatlan, az élvezetek netovabbja.
A tapenade-tól a paradicsomos olívás kencémig, a különböző pácolt olívabogyók, fokhagymák, és a legjobb, hogy bármit megkóstolhatsz (és persze jó pénzért haza is viheted magaddal). Általában itt hagyom a legtöbb pénzt, de ha nem ezért akkor miért?
Ezen a vasárnapon térdig jártunk az eperben. Nem a szupermarket vizes, színtelen műgyümölcsében, amit az ember már 2 Euro/500 gr (körülbelül) magáénak mondhat, hanem abban az igaziban. Gyönyörű piros, illatos, “gyere, egyél meg” hívogató eper 4.50 Euro/500 gr-ért. A kezemet tépték, amikor átadtam a pénzt, de ahogy a gyerekeim teli szájjal bólogatva esdekeltek, hogy MÉÉÉG epret, így nem lehet otthagyni.
Tehát ha valaki legközelebb Franciaországban jár, ki ne hagyja a piacot. Nincs az a város vagy falu, ahol ne lenne. Hivatásos ANTSZ ellenőrök szemeket becsukni, szájat kinyitni, nem nézni hőfokot, csak élvezni az ízeket és az illatokat. 🙂
Tehát félig teli gyomorral hazaérkeztünk vásári portékáinkkal, már csak bedobtam melegedni a sütőbe a vásári csirkét krumplival, gyorsan összedobtam egy zöldsalátát friss porvence-i mártással és isteni koktélparadicsommal. Felvágtam a magvas friss barna kenyeret, apjuk elé tettem a paradicsomos fais maison (ford.: házi) olíva tappenádot, hűtőből előkerült a hideg jófajta rosé (a kölköknek málnaszörp), és hátradőlve élveztük a tavaszi napsütést!
Amkor is egyik kölköm belekiálltott az alpesi levegőbe: Anya, kakilni kell…… Jó étvágyat!
