A desszertnél tartott a Le Figaro cikke, amelyben garantáltan gyerekek által imádott menüket ajánl, de sebaj, mert visszakanyarodik a főételekhez, tehát nem arról van szó, hogy finomított cukorral szédíti tovább a mélyen tisztelt olvasót. Van még olyan, amit a gyerekek szívesen megesznek, ha rossz étkűek is.
A sokadik fogás a cordon bleu. Semmi ördöngösség, gondolhatnánk, de a Le Figaro mégis úgy fogalmazza meg a Café Constante ajánlatát, hogy szem nem marad szárazon. Fenséges aranysárga panír a külcsín, finom, világos borjúhús sonkával és ementáli sajttal töltve. Köretnek pestós tagliatellét kínálnak és egy negyed citromot. Közös egyetértésben megállapíthatjuk, hogy EZ a generációk közötti egyeduralmat élvező recept.
Természetesen a felnőtteknek sincs okuk panaszra. Lazacos tartár osztrigába töltve.
Most valami felettébb egyszerű fogás következik. Sonkás kagylótészta. Felmerülhet, hogy mit lehet ezen ragozni. Nincs korosztály, aki ne szeretné a sonkás kagylótésztát (én személy szerint nem szeretem, szerintem túl puritán, de tény, hogy a gyerekek szeretik). Azért, hogy kicsit megbolondítsák ezt az abszolút letisztult ételt, megszórják szarvasgombával. Mintha egy szimpla búcsúban lőtt műanyag gyűrűt hordanánk briliánssal. Természetesen tejszínnel és olvasztott sajttal tálalják. Ami még elbűvölheti a gyerekeket, az a hely szelleme. A Cafe Germain belsejében egy óriási, sárga kanári – Sophie – szobor található, amely kiszúrja a plafont. A gyerek szeretik az ilyen bohókás helyeket.
Máris vissza a desszertekhez. Valami egészen szédítővel. Mindenki kapaszkodjon meg! Mindenki hunyja be a szemét! Súgom: Nutellás pizza. Igen, létezik és ez nem valami amerikai újdonság, hanem az őshazában is megtalálható és ott is szeretik (tanúsíthatom, saját szememmel láttam, hogy már 1987-ben is két pofára ették az olasz gyerekek). A desszert pizza előtt azért jó, ha esznek egy hamisítatlan nápolyi pizzát: vékony tészta, kicsit magasabb szegéllyel, fatüzelésű kemencében sütve, kicsit odakozmálva, úgy, ahogy kell, amit aztán ízlésünk szerint variálhatunk: margherita, quattro stagioni, napoletana stb. A Pizzeria Rebellato nyilván jó hely, olaszok üzemeltetik. 😉
A végére értünk, jöhet egy isteni palacsinta, amit a franciák imádnak. Mindenhol, úton útfélen bele lehet botlani. A újságcikk azt írja, a Breizh Café-ban lehet a legjobb palacsintát kapni Párizsban. Itt aztán válogathatunk kedvünkre a klasszikus és a new age palacsinták közül, amit biotermékekkel valósítanak meg. Kezdjük a kikerülhetetlen és hamisítatlan teljes kiőrlésű “galette-tel”: sonka, tojás, sajt garnírunggal, végül desszertnek sós karamellás palacsintát próbáljunk ki, nem fogunk csalódni.
Úgy érzem, ezzel a listával nem sok zöldséget és gyümölcsöt kínálnak a gyerekeknek Párizsban. Ezekkel az ételekkel csak tüzet lehet oltani, így kénytelen vagyok tovább menni és körül nézni, mivel lehetne a két évesemet megetetni, ami nem kizárólag hús és édesség. Azért éhen halás ellen, és ötlet híján jól jött ez a felsorolás is.
Gilda, én is nagyon csípem a sós karamellát! 😉 Palacsintában még nem ettem… ezt be kell pótolni.
(Baobab)
Az én fantáziámat az utolsó fogás mozgatta meg 🙂