Úgy körülbelül 1 hete, legkisebb utódomnak új hobbija van (alig múlt egy éves). Nagyjából minimum egyszer, de ha éppen vicces kedvében van akár kétszer, háromszor is összegyűjti a torkában a trutyit (behelyettesíthető takonnyal, fikusszal, kinek milyen az ízlése), majd hangos hörgések közepette megpróbál megszabadulni tőle.
Na mármost ugye anya-idomár, aki immáron 16 éve nem alszik mélyen éjszakánként, már az első gurgulázó hangnál rohan a lépcsőn, de mire beér a szobába már csak csalódottan konstatálja, hogy elkésett és már javában tart a takony-party, tüsszögéssel (még a csillárról is a cucc lóg), köhögéssel, hatalmas krokodil könnyekkel a kölök szemében, azonban az ágyban ülve már mosolyogva csodálkozik rá anyára, hogy: Jé, mit keres ez itt hajnali 4-kor? (Mint barátosnők a facebookon: – Te mi a Jó Istennek válaszolgatsz hajnali 4-kor).
Tehát, ha Ön szereti az izgalmakat, és szeretné tudni, hogyan érzi magát egy ANYA, aki éjszakákat tölt egy taknyos gyermek és az orrszívó-porszívó társaságában, köszönöm, hogy meghallgat, és ha Ön is szeretné ilyen fantasztikusan érezni magát, a következő egyszerű használati utasítást követve simán elérheti ezt a nagyszerű állapotot ( a fontossági sorrend nagyon fontos):
– szakítsa, vagy vágja le a saját fejét;
– tegye be egy turmixgépbe;
– szigszalaggal rögzítve, tegye helyére a darabokat (nem baj, ha a puzzle egyik darabja máshová kerül. Nem az esztétikára hegyezünk, a lényeg a csúnya összhatás);
– tegyen a fülére egy fülhallgatót bármilyen 90-es években született zenének nem nevezném, szörnyűséges zajforrással (én erre asszociálok ilyenkor). Na jó, a fenti úriember azért tudott, OK cseréljük át erre a zenét.
Kommentek