Van egy “terrible two” itthon, aki az őrületbe kerget a nem-evéssel. Két-három hónapja indult nála ez a dili, addig teljesen normálisan, jó étvággyal étkezett. Úgy kezdődött a válogatása, hogy csak egyféle ételt evett meg az elé rakott tányérról. Túlnyomórészt a húst választotta, a zöldséget még csak meg sem piszkálta, elfordította a fejét és grimaszolt egyet. Ma már ott tartunk, hogy kétséges, egyáltalán pillantást hajlandó-e vetni a főételre. De ettől függetlenül nem élhet joghurton és uzsonnán, ami nevezetesen péksütemény (a gyümölcsöt is negligálja).
Az egész azért érdekes, mert olyat főzünk, amit mindenki szeret (nyilvánvaló). A négy éves nővére sem válogatós, nem hisztizik, ha evésről van szó.
Amit maradéktalanul, hisztéria nélkül és szívesen megeszik, az a kenyér, a lasagne és a lencsefőzelék. Ennél azért változatosabb étrendre van szüksége, ennél fogva én sokat agyalok, hogy mivel lehetne kedvében járni. Így találtam a Le Figaro újságban a “10 fogás, amit szeretnek a gyerekek Párizsban” című írásra. Gondoltam magamban, itt a megoldás! A cikk valójában éttermeket népszerűsít, kár, hogy nem Párizsban élünk. 😀
Az első fogás a húsgolyók (Balls, 47, rue Saint-Maur, Paris XIe.). Nem rossz, mivel a húsevésre még mindig rá lehet dumálni. Én imádom az Ikeás húsgolyókat, az elengedhetetlen szósszal, sajnos Ikea is csak 120 km-re van tőlünk. De lehet ám kapni máshol is, majd kipróbáljuk és beszámolok. Az említett cikk természetesen nem az Ikeáról ír, hanem egy valódi étteremről, ahol többféle húsgolyóból válogathatunk. Gyerekek részére a hagyományos marhahúsos változatot (marhahús, petrezselyem, vöröshagyma, só, bors) és az olaszos paradicsomszószt, ehhez köretnek az édesburgonyát ajánlja, ami most felettébb felkapott Franciaországban (vagy csak nekem tűnt fel körülbelül 3 éve a létezése?). Felnőttek részére a bárány – koriander – fenyőmag – köménymag fűszerezésű változatban javasolják, és a vegetáriánust (padlizsán – csicseriborsó), mindezt nyakon öntve egy fűszeres, joghurtos szósszal.
A második a croque monsieur… Azaz melegszendvics, hát persze, az örök sztár. Párizsban háromszoros Michelin-csillagos séfhez küldenek egy meleg szendvicsre, ha a sokadik dackorszakát élő két évesbe táplálékot kívánunk diktálni. Név szerint Yannick Allénohoz, aki a “Volt egyszer egy Orient Express” kiállítás (Istitut du Monde Arabe, Paris) séfje lesz április 4-től és egy korabeli vagonban tálalják majd a fogásait. De vissza a párizsi bisztróhoz! Úgy gondolják, hogy a croque monsieur-vel mindenkit le lehet venni a lábáról, gyereket és felnőttet egyaránt. Természetesen mást is lehet kapni az étteremben! Például húslevest (hoppá, igen, a fiam azt is imádja, már egészen messzire szárnyal a lista), csőben (ettől mindig agybugyogást kaptam…sütőben) sült, sonkába tekert endíviát (cikória?), borsos marhaszeletet. A Le Figaro a melegszendvics reklámját annyira cifrázza, hogy kiemeli, a kenyér pékmestere Frédéric Lalos a párizsi XV. kerületből, a sonka a kiváló Paris Le Guel a rue de Charonne-ból érkezik hozzá, a szósz pedig az úgynevezett Sauce Mornay, amelynek összetevői besamelmártás, tojássárgája és sajt. A sajt természetesen a Viltaine farm tehéntejéből származik. A szendvics megkoronázásaként Svájcból érkező ementálival szórják meg a remekmű tetejét sütés előtt. Kérem szépen, Párizsban nem lacafacáznak! Csak szólok, Franciaországban a melegszendvics normális esetben toast kenyérből, valamint vajból, sonkából, reszelt ementáli sajtból áll…nem másból.
A harmadik étek a hot-dog. Igaz, a virslit is szeretik a gyerekek, csak hát legendák szólnak arról, hogy mit bele nem darálnak… A buli az az étteremben (Little Fernand), hogy mindenki maga választhatja ki az alkotóelemeket: milyen virsli legyen (garantáltan 20 centi hosszú, de marha-sertés, vagy borjú-szárnyas, vagy borjú-sertés ementálival), milyen szószok kerüljenek bele (különböző mustárok, Franciaországban ez kihagyhatatlan, vagy ketchup stb.), milyen sajt (fourme d’Ambert, raclette de Savoie, Vache qui rit…) és végül a topping felől is dönthet (konfitált hagyma, sült krumpli stb.). Mindez persze egy házi készítésű hot-dog kenyérbe kerül. Állítólag isteni finom!
Negyedik a halas nuggets. A csirkét már jól ismerjük, de azzal is óvatosan, ne akármelyiket vegyük meg, az élelmiszeripar alját is kikaphatjuk… Halból akár mi is elkészíthetjük. Cseréljük le a szokásos tőkehalat panírozott menyhalra, a gyerekek imádni fogják, állítja a cikk. Pláne, ha homemade sült krumplival tálalják. De ha nem tetszene a kölyköknek a halétel, jöhet a “battered sausage”, vagy ha még mindig másért könyörögnek, akkor a “chip butty”, azaz toast kenyér sült krumplival bélelve… az emberi hülyeségnek nincs határa! De igazából mindkettőt szeretem, lehet, hogy nem is akkora hülyeség???
Az ötödik ajánlatot én magam alig értem (gyerekcipőben jár a francia nyelvtudásom). Chez Lazare gyerekeknek sült kolbászt ajánl pürével. Amit nem értek, az a “saucisse-purée de competition”, talán magasröptű sült kolbász lehet. Ezen felül választhatunk tejszínes kék kagylót (nagyon szeretik a franciák, bizton állíthatom), szintén sonkás endíviát, tartárt, de akár lóhúsból készített steaket is.
Haladjunk a desszertek felé… bár erről nem is kellene beszélni, a gyerekek általában nem tiltakoznak, ha édességről van szó, de ha pont Párizsban jár valaki, akkor a Pozzettohoz látogasson el, hogy Rómában érezhesse magát! A Pozzetto egy valódi olasz fagyizó (valódi olaszokkal). A gianduia fagyijukhoz például egyenesen Piemontéból hozzák a mogyorót és az eredmény eszméletlenül emlékeztet a híres nevezetes mogyorókrémre, amit mindenki ismer. Általában csak 12 féle fagyit lehet kapni, pont azért, hogy frissek legyenek, hogy ne álljon ott a szemet kápráztató 52 féle fagyi több héten, hónapon át (vérfagyasztó, de ismerek ilyen helyet). Volt alkalmam megkóstolni a fagyijukat, valóban fergeteges! És mindig kígyózik a sor előttük, és ahol kígyózik, ott valami jó van.
Ennek a cikknek soha nem lesz vége? De! A következő részben a lista végére érünk, ha ez a cikk eléri a 100 olvasót… 5000 olvasót ennyi betűnél nem remélek. 😀
Gilda, igggen, nálad a pont! Kolbász fesztivál lehet. 🙂
De a kolbász nem az, amire gondoltam, megzavart a kötőjel 🙂 Egy sima kolbász…
Gondolom olyan, mint otthon a kolbász-, hurkafesztiválok, mindenki készít, kóstolgatnak, aztán eldöntik, hogy melyik finomabb 🙂
Gilda, igazad van, ez egy kolbászverseny lehet. 🙂
Kriszti, áh, lesz még rendes ennivaló is… 😉 (Elhúzott a 100 mellett, jöhet a folytatás.)
Véleményem szerint ez egy verseny lehet, ahol eldöntik, hogy melyik kolbász a legfinomabb. Ez a saucisse-purée talán az a fajta kolbász, amit itt káposzta kolbászként árulnak (saucisse aux choux). Egyszer főztünk svájci ételt, amikor önkénteskedtem, ott volt az ételben ilyen összetevő. A lényege, hogy a megfőzés után, amikor felvágod, akkor darabjaira esik szét, olyan állagú lesz, mint a darált hús. De lehet, hogy tévedek 🙂
És a következő részben csak desszertek lesznek? Mert akkor nem fogom elolvasni, mert már most csorog a nyálam. 🙂