Kifogások, amiket saját magunk megnyugtatására gyártunk, bizonyítandó, a hiba nem a gyerekben, nem is az anyában van:
- pisilni kell
- nem büfizett szopizás, cumisüveg után
- beteg a gyerek
- egy hatalmas szörny bújt el a szobában
- még egy puszi
- még egy ölelés
- már megint pisilni kell
- még egy puszi
- Anya, maradj itt amíg elalszom
- kapcsold fel a kis villanyt légyszi
Folytassam? Kinek hány órán keresztül tart az esti “altatás”?
Az enyém elkezdődik pontban este 8-kor, és befejeződik nagyjából 20.40-20.45 között.
Ez alatt az idő alatt letakarítjuk a fognyűvő manókat, abszolváljuk a pisi-kaka témát kornak megfelelően, jön az a szörnyűűűűűűű, de kihagyhatatlan Edi kedvenc “Bogyó és Babóca rettenet”, majd Emma immáron nagylány státuszban mesél Edinek és Csuvinak, miközben beletöltöm cumisüvegből az éjszakai muníciót Csuviba, és közben ellenőrzöm – javítom az olvasást. Ezt követően eldördül az ALVÁS felkiáltás, és bennem már bizsereg a szabadság érzés. Simulok, érzem, hogy simulok, na még egy utolsó erőfeszítés: Edi ágyba be, ortézis lábra felcsatol, Mickey egér átölel, befordul oldalra, jó éjszakát, szép álmokat puszi, első ajtó behajt. Emma már az ágyban vár, puszi, jó éjszakát, szép álmokat, második ajtó behajt. Csuvi utolsó babanyak illatminta szippantás, utolsó nagyon szeretlek ölelés, hatalmas puszi, betakargatás finom bébi takaróba, jó éjszakát, szép álmokat, harmadik ajtó behajt.
Már minden ráncom eltűnt, jobb, mint a legújabb Chanel csoda. Csönd van, ágyban vannak, még egy 5-10 perc, és mindenhonnan szuszogás hallatszik. Ja, a negyedik ugye 16. Ő még ilyenkor zuhanyzik, fészbukol, csacsog a barátnőivel, de iskolaidőben pontban este 10-kor felüget hozzám egy jó éjt pusziért. Az én “nagykislányom”.
Hosszú volt az út idáig, nagyon hosszú. De megígértem nemrég, tehát felfedem a titkom. Négy gyerekkel, négy személyiségében, és képességeiben teljesen különböző gyermekkel vagyok megáldva.
Hittem benne, hogy sikerülni fog, és rájöttem, lehetek én a világ legcukibb, legmegértőbb, legaranyosabb anyukája, este úgy fognak velem szórakozni a kölkeim ÉLETKORTÓL FÜGGETLENÜL, mint ahogy az előző bejegyzésemben lefestettem (revütáncosnő, Moulin Rouge, kánkán, rémlik?).
Ellenőrzött sírás. Mond valamit? Ez a francia csodamódszer. Nálunk bejött, és még sok millió francia családnál. Ez itt egy jól bevált, szájról szájra öröklődő hagyomány, a francia anyák zsigereikben hordozzák a titok kulcsát. De egy magyar anya kész erre?
Hat évvel ezelőtt még nem voltam kész erre, én is kételkedtem, nem értettem, hogy a francia nők hogy érik el azt, amire én képtelennek érzem magam. Mi mást hallunk, nekünk mást “tanítanak”, mást kódoltak belénk. Baba sír, rohansz, fel kell venni, hiszen a szükségletei, meg a kötődés, meg a gyomrod szoruljon az önfeláldozástól, a szúró tekintetektől: Minek ennek gyerek, ha sírni hagyja?
A francia modell szerint minden baba az első 3 hónap végére képes átaludni az éjszakát. Ha addig nem aludta át, már késő, utána már csak ellenőrzött sírással lehet megtanítani egy csecsemőt, majd totyogót az alvásra, és leszoktatni a rossz szokásokról, amire a szülők végső kétségbeesésükben, és fáradtságukban maguk szoktatják rá a gyereket. Hintáztatás, autóban, babakocsiban, magadra kötözve altatás. Minden babának van ágya, hálózsákja vagy takarója. Tud ő abban aludni, sőt egész éjszaka, csak meg kell rá tanítani.
A francia mentalitás szerint az anya első, legelső nagy feladata, megtanítani a gyermekét aludni. Mert ez nem könnyű feladat, sem az anyának, sem a babának. Nekem hiába jönnek majd a kommentek, hogy pszichopata vagyok, vagy legalábbis rossz anya, rólam lepereg. Én alszom, egyedül (úgy értem a férjemmel, de nem gyerekekkel), az ágyamban, nyugodtan, és imádom a gyerekeimet, ha ez eddig nem derült volna ki. Én nem fogok beállni a sorba észt osztani, hogy bezzeg a Suttogó így, meg a Ferber módszer úgy. Felőlem mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Nekem csak egy kérdésem van. Ha olyan marha jól megy NEKED, vajon miért tartasz még mindig itt, a bejegyzés közepénél? Miért nem lapoztál már? Azért ide betűzném, hogy BEZZEG Vekerdy is azt mondja, van egy pont amikor már nem lehet sírás nélkül megúszni!
Tehát, ahogy említettem, első és második gyerek letudva. Kezdők szerencséje az elsőnél, a másodiknál a hospitalizációnak köszönhettem, hogy a koraszülött gyerek 14 hetes korára megtanulta mi a táncrend, azaz “alvásrend”.
Aztán jött a harmadik kölök, és a magabiztos, háromgyerekes anyák nagy arcával álltam neki Emma baba nevelésének. Nem ment, az Istennek sem ment. Bakker, ez a gyerek éhes, mindig éhes, egyfolytában éhes. Kólikás. Már vérzik a feneke az állandó kakilástól. Tejallergia. Szoptatás leáll. Teljes elbizonytalanodás. Hipoallergén tápszer.
Ok, majd a tápszer. Következő nagy közhiedelem. A tápszeres babák nagyon korán átalusszák az éjszakát. Aha, gondolom ez a baromság is egy férfi, vagy egy gyermektelen nő száját hagyhatta el először. A gyerek minden 4 órában evett, éjjel és nappal.
Minden hónapban csak hergelt és hergelt a gyerekorvos a kérdésével: – Elle fait ses nuits? (Átalussza már az éjszakát?).
Az első hónapban miután túl voltunk a tejallergia megrázkódtatáson, még elnézően mosolygott, még belefért egy kis huncutság az éjszakába.
A második havi ellenőrzésnél már majdnem felháborodva megkérdeztem, vajon hány pici páciense aludja át az éjszakát 8 hetesen, de sajnos magától köpte a választ, hogy hát úgy nagyjából mind. Rendben, Emma nagy babának született, nagyobb az étvágya, de: – Quand meme. Magamban tovább hőbörögve persze felszólítottam, hová dugja a quand meme-jét. Hát persze, hogy nem alussza át az éjszakát, még kicsi, még csak 2 hónapos.
A harmadik hónapban, ha nem lettem volna hulla fáradt, Istenemre hozzávágtam volna a táskámat, amikor feldobta a kérdést. Nagyon csúnyán nézett rám amikor megtudta, hogy a gyerek nem alszik éjjel. Tipikus pasi orvos következő kérdése: – És a monsieur ehhez mit szól? Hát ki nem szarja le mit szól a monsieur ahhoz, hogy nem alszik a kölke éjszaka? Nem ő kel fel hozzá etetni. Aztán jött a kegyelemdöfés: – Tehát még mindig nem ismeri a gyermeke ritmusát?
Kinyomtatott egy A4-est, amit ha pontosan betartok napokon belül alszunk éjjel, egész éjjel. Ellenőrzött sírás.
– Anyuka a gyereket meg kell tanítani aludni.
Még mindig a gyereket és magamat védtem, kifogások ezerrel: majd ha elég érett lesz, majd ha elég nagy lesz, majd ha …, de a papírt eltettem. Soha nem lehet tudni.
Aztán eljött az a pillanat amikor elővettem a papírt. Majdnem elaludtam vezetés közben, kölkökkel a hátsó ülésen. Aznap este elhatároztam, márpedig édes lányom én most leteszlek aludni, és reggel 6-ig aludni fogunk, te meg én. Inkább hallgatom a rinyálásodat, mint hogy holtan húzzanak ki a kocsiból, mert anyád bealszik a volán mögött.
Puszi, ölelés, jó éjszakát. 5 perc. Ez van a papíron. Ha sír, 5 perc múlva bemehetek. Ültem a lépcsőn és hallgattam, ahogy ordít. Pontosan 5 perccel később bementem, kivettem a kiságyból, megpusziltam, megöleltem, megszeretgettem, visszaraktam az ágyba. Még le sem raktam már ordított, de én hajthatatlan voltam. 10 perc a lépcsőn. Majd 15 perc. Majd 20 perc. Este 8-kor kezdtem, fél 10-ig bírta szuflával, aztán bealudt. És aludt reggel 6-ig.
Másnap este nagyon akartam hinni, hogy sikerül. Kicsit elkenődtem a 20 perces fázisnál (gondolom mindenki rájött, hogy mindig 5 perccel kell emelni az adagot). Már együtt sírtunk. Ő bent a szobában, én kint a lépcsőn, de megfogadtam, hogy végigcsinálom. Második este negyed 10-ig sírt. Megint reggel 6-kor kelt.
Harmadik este újra kezdtük az “altatást”. 5 perc, 10 perc, 15 perc… Jeeeeeeeeee, a gyerek 8.40-kor elaludt. Reggel 6-kor ébredt.
Negyedik este betettem az ágyba, nagy mosoly, nagy ölelés, szeretlek puszi, pihe-puha babatakaró, jó éjszakát. Becsuktam az ajtót, leültem a lépcsőre és vártam. Semmi, csönd. Jesszus, tutira nem vesz levegőt, de mielőtt őrült módjára berontottam volna a szobába, férj megállított.
– Be ne menj, tuti alszik.
– Te normális vagy? Hogy aludna? Eddig minden este úgy ordított, mintha nyúznák.
– Nem, Emma megtanult aludni. Gyere vacsizzunk és utána megnézünk egy filmet! Együtt!
Pár perccel később belopóztam, csakhogy megnyugtassam magam. Aludt… reggel 6-ig.
Legközelebb elmesélem hogyan csináltam a negyedikkel, aki már 5 hetesen átaludta az éjszakát. Könnyű volt, pofon egyszerű, hiszen ő már az első naptól “tanítva” volt. 😀
:
Legutóbbi hozzászólások