Szerző: Pillekendő
Már sokat gondolkoztam azon, vajon miért is szeretik kiemelni egy szállodáról, közintézményről, hogy bababarát vagy akadálymentesített? Talán ezeket a helyeket csak ‘normális’ emberek látogathatják? Kerekes székes ember ne is menjen szállodába? Vagy babakocsis időszakban netán nem jár le a jogosítvány vagy a személyi? Dehogynem. És mivel számomra ezek a dolgok természetesek, nem tetszik, hogy ezeket előnyként hangsúlyozzák, mintha nem lenne rendjén való ‘másoknak’ is bejutni valahová.
Sok szálloda azt gondolja, attól bababarát, hogy tudnak adni kiságyat, kádat, vagy az étteremben rendelkezésre áll etetőszék. Na ja! Csak ezeket pont ugyanúgy karban kellene tartani, mint ahogy a szobákat takarítják és időnként felújítják. Ha az ágy le van szakadva, vagy az etetőszéknek már nem lehet használni a biztonsági övét, akkor máris nem bababarát, mert olyan, mintha ott sem lenne a szék, mivel nem biztonságos egy örökmozgó számára.
Sőt olyan szállodában is voltam már, ahol lifttel mindenhová el lehetett jutni, csak:
a) a lift olyan szűk volt, hogy a sportra állított babakocsit össze kellett csukni, gyereket kivenni
b) nem egy lifttel kellett menni, hanem a szobából le lehetett menni a magasföldszintig, ott lejönni gyalog 5 lépcsőfokot (hehe) átmenni a recepció előtt a másik oldalra és ott beszállni a másik liftbe.
Foto: laptitelucie.free.fr
Ezt esetleg babakocsival meg lehet csinálni, de kerekesszékkel?!?!?
Foto: guruloutazo.hu
Jártam már olyan akadálymentesített postahivatalban, ahol a felvezető rámpát olyan meredekre építették, hogy nem lehetett rajta gond nélkül felhajtani. Ugyanis amíg nagyon pici a baba, addig hason vagy háton, vízszintesen fekszik, ilyenkor véleményem szerint még szükségtelen a biztonsági övet bekötni, csak nyomná a babát, aki egyébként szinte mozdulatlanul fekszik, alszik. Amikor megközelítettem ezt a postát kénytelen voltam a kocsit megemelni, mert ha felhajtottam volna, hátrafelé kicsúszik a kislányom a babakocsiból. Majd ugyanez kifelé. Elhiszem, hogy a kerekesszékeseknek erősebb a karja – főleg a régi típusút használóknak, ami még nem elektromos – de nem hiszem, hogy nekik is jól esik ezen az emelkedőn felhajtani.
Foto: Blikk
Mégis van egy külön kedvenc helyem. A gyermekorvosi rendelőnk (és egyben védőnői szolgálat helye is) mellett van egy gyógyszertár. Itt ami igazán megkeseríti az életemet az a dupla mágneszáras ajtó, ami ráadásul egymástól nincs egy méteres távolságban. Télen, amikor az ajtókat zárva tartják, ide bejutni egyenlő a húsz liter izzadtsággal. Kinyitom, majd fél kézzel tartom a befelé nyíló ajtót, másik kezemmel próbálom begardírozni a babakocsit, lábammal támasztok, a babakocsi még nem ér be a külső ajtón, de már nyitnom kellene a belső részt. Tudom, ennek a második ajtónak az a célja, hogy szélfogó legyen, amit értenék is, ha a kiszolgáló pultok az ajtóval szemben lennének. De nem. Jobbra kell fordulni és úgy 8 métert menni a pultokig. Szóval evidens, hogy a gyermekorvos melletti patikába, ne lehessen egykönnyen bejutni. Egyszer tébláboltunk ott egy kicsit azon a kis téren, mert korábban értünk oda az egészséges rendelésre. Nézegettem és számolgattam a betérőket. 10-ből 6-an babakocsival mentek, 2-en már járó kisgyerekekkel, a többi volt csak egyedüli felnőtt. Ilyen az akadálymentesen megközelíthető hely?
A patikám
Kommentek