Ezzel a filmmel már december óta tartozom Nektek!

Nem tudom, mi lesz a magyar címe, egyáltalán, hogy vetítik-e majd Magyarországon vagy csak DVD-n adják-e ki.

A francia filmek világa valószínűleg akkor szippantott magába, amikor megnéztem a Házibulit (ki nem látta? Na azért!) kiskamasz koromban. Vagy várj, neeem! A Három bébi egy mózeskosárral kezdődött, igen. Most már emlékszem. Na szóval én a kommersz filmekre gondolok, bár mivel francia tagozatos voltam a suliban még emlékszem, ahogy az Olimpia moziban végig szenvedte a franciás osztály a Danton-t, Depardieu előadásában. Szörnyű volt, semmit nem értettünk belőle. Annyira politikai – történelmi hangulatú film volt, és annyira felnőtteknek szólt, hogy 30 perc után, ha lett volna okostelefonunk, elbíbelődtünk volna az interneten vagy facebookon, de így csak röhögcséltünk és szégyenteljesen nem a filmre figyeltünk. Így visszagondolva, csak még szörnyűbb az emlék. Már akkor sem értettük, ha már francia történelmi filmet kell néznünk, akkor például miért nem a 3 testőrt nézzük.

Na mindegy. Szóval a francia film szerelmese lettem, és vannak nagy kedvenceim. Igen sejtem, hogy te is rajongsz, vagy mérhetetlenül féltékeny vagy Sophie Marceau-ra, de vannak nála sokkal jobb francia színésznők. Nekem például nagy kedvencem Valeire Lemercier, aki egyébként már rendezett is. És akkor térjünk a tárgyra. Ha a 40 és annyi nem ír róla, tutira elfelejtem megemlíteni ezt a filmet. Szóval Valérie nemcsak játszott ebben a filmben, hanem az eredeti történet alapján írt belőle egy jó kis forgatókönyvet, sőt még meg is rendezte. A szakma persze, jó francia szokás szerint, egyből fikázta, ezáltal mondjuk úgy, hogy nem lett egy Bienvenu chez les chtis (Isten hozott az Isten háta mögött! – pfff szörnyen fordították magyarra a címét, de ez minden idők legnagyobb közönséget vonzó francia filmje) féle kasszasiker.

Pedig jó, nagyon jó! Én élveztem, jókat nevettem. Egy felhőtlen szombat esti kikapcsolódáshoz tökéletes választás! Nem fogok spoilerezni, ha elolvassátok a blogot, akkor a második helyen álló legszörnyűbb anya története alapján készült a film! Megismertek majd egy házaspárt, akik már évek óta gyermekre vágynak, és örök befogadnak egy kisfiút Oroszországból…

Engem nagyon megérintett ez a film, ráadásul már megtalált az ismeretségi körömből 2 házaspár ezzel a témával kapcsolatban, tehát egy ideje valóban foglalkoztat a kérdés. Nyúztak, hogy nézzek utána, ők úgy hallották, hogy Magyarországról is lehet örökbe fogadni babákat. Ráadásul még decemberben látták a “Magzat” című filmet Kováts Adéllal valamelyik francia csatornán, azonnal nézzek utána mi ennek a menete. Hát Eszter barátnémet buzgerálom már jó ideje ezzel, írja már meg a történetüket, de az ember 2 gyerekkel el van ám havazva. Szóval nem elég, hogy a filmet, de még magunkat is szpojlerezem, hogy ilyen is lesz ám itt a blogon. 😀

Addig engedjétek meg nekem, hogy idézzek egy másik anyukától, akinek a története mélyen megérintett, és igaz, hogy más témában fognak ezek a sorok visszaköszönni nemsokára, de annyira ide kívánkozik most nekem, csak az első mondata:

“A mi fiúnknak egyetlen pillanatig kettő anyukája volt. Először az életet adó anya nyúlt be az inkubátor kis ablakán, megsimította a bent lévő csöppséget és elcsukló hangon búcsúzott fiától, akit 32 hétig hordott titokban, nem kívántan. Majd én, az örökbefogadó anya léptem oda, alig mertem megérinteni, és köszönteni a törékeny fiacskát. Ezután a vér szerinti anya örökre elment, én örökre maradtam fiam mellett. Maradtam, mert innentől kezdve Édesanya lettem. A személyzet is így szólított, és milyen jól esett! “

Áh fiúk, lányok, ezen vagy 10 percet bőgtem.

Hahó, filmesek! Vannak ám jó filmek Franciaországban is, nem csak az USA-ban, illene bemutatni őket! Majd szóljatok, ha kijött Magyarországon!