(Ja, és mellesleg: NEM LÉTEZIK!)
Nincsenek véletlenek. Tegnap délelőtt leemeltem a Fnac-ban az eladási sikerlista csúcsán álló könyvet, címe:
Mutatom “A tökéletes nő” című könyv 88. oldalát:

A tökéletes anya egy seggfej!
*Szerzők megjegyzése: Ebből fog születni a második pályaművünk, melynek címe “A tökéletes anya egy seggfej”
**A kiadó megjegyzése: Először is ezt a könyvet kellene eladni.
Ennyi, összesen ennyi. Kimosolyogtam magam rajta két pelenkázás, etetés, balett- és lovaglóóra között. Közben megnézegettem a blogokat, amiket követek. És elöntötte a szar az agyam. Nem fogom vissza magam, és nem érdekel, hogy néha-néha vulgárisan tör elő belőlem a méreg. Elég volt! Mindenki meghibbant? Már olyan anya is “mére parfaite” (tökéletes anya) attitűddel csapkodja a billentyűzetét, aki eddig mélyen lenézte, és jót szórakozott az internet – és főleg a Facebook – világában fürdőző TÖKÉLETES ANYÁKon! Merde a la fin! (Francba!) Nekem elfogyott a türelmem!
Míg a könyvön bepisiltem a röhögéstől (igen, tudom kedves Tökéletes Anyák: bizony-bizony aki nem csinálja végig a 15 alkalmas gáthelyreállítás kezelést a szülésznővel, az ne sírjon, hogy be-bepissant. Nekem valahogy jobban esett a bébivel magamon aludni délutánonként.), addig a blogot olvasván elfogott a pulykaméreg.
Mi a francnak kellett ezt cizellálni, manírozni? Esküszöm lerántom az arcomról a bőrt. (Jaj csajok, ha már itt tartunk! Kipróbáltam egy isteni krémet, az új Chanel Le Lift-et, kisírtam egy kis tégely termékmintát a kozmetikusomtól, hogy kipróbálhassam. Van benne valami. A textúra, az illat, és persze az állandó elegáns, de nagyon visszafogott körítés. Oké, az ára horror, de tényleg napról napra látványosan változik tőle az arcbőr. Persze nem nézek ki úgy, mint 10 évvel ezelőtt, és lehet, hogy csak sima placebo, mert el akarom hinni, hogy használ… jaj, nagyon elkalandoztam 😀 )
És utána csodálkozik minden anya, mert majd beledöglik, hogy a külvilágnak tökéletes anya-gyerek képet nyújtson. Mindenki maga generálja ezeket a városi legendákat, hogy igenis a tökéletes anya én vagyok, gyere nézd meg a képeim, olvasd a blogom, és én majd megmutatom, mi a tuti a gyereknevelésben.
Hé te, Tökéletes ANYA! Nem, nem vagy tökéletes! És nem is kell annak lenned! Csak légy jó anyja a GYEREKEIDNEK! Ne a 300 ismerősödnek a Facebook-on, akinek felrakod a szülés utáni képeket, vagy a filmet ahogy buborékot fúj a gyerek a szájával, mert már ezt is tudja. Kiváló, hogy milyen frankón hordozod a gyerekedet, vagy ahogy szoptatsz. És persze osztod az észt, mert te tudod a tutit. Táborokba tömörültök, skandálva a saját igazságotokat, kötődő nevelésről szónokoltok, szoptatásról, vagy hogy hány gyermek az ideális egy családban!
Nem unjátok még az öntömjénezést, vagy mások fikázását? Hát ki nem szarja le, hogy más, hogy csinálja, hacsak nem én kérdezem, vagy kérek véleményt?!? Miért nem lehet abból kiindulni, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének?
Már akkor elkezdi a szerencsétlen nőt bombázni a Tökéletes Anyák tábora, amikor terhes lesz.
Hirtelen előbukkannak a semmiből. Eddig kívülálló volt, most már “bennfentes”, hiszen nemsokára megtörténik a világ legnagyobb csodája a várandós sorstárssal is! Lássuk el jó tanácsokkal! Szegény anyajelölt, nem tud semmit a babavilágról, na majd mi jól bevezetjük!
Ti! Tökéletes Anyák! Már rohadtul unalmasak vagytok, és máris elmagyarázom miért van elegem belőletek:
1. A tökéletes anya mindent tud a gyereknevelésről, legfőképp az ÉN KÖLKEIM neveléséről. Mindegy, hogy ő csak egyet, jobb esetben kettőt szült, én meg négyet.
Nem szeretek képet lopni, de ezek nagyon jók és lényegre törőek.
2. A tökéletes anya gyerekei már a szülészetről hazakerülve átaludták az éjszakát, és a következő 18 évben egyszer sem kellett felkelni hozzájuk. Próbálok nem hangosan nyeríteni a röhögéstől.
3. A tökéletes anya hordoz, és kötődve nevel. Hahó világ! Híreim vannak! Az én édesanyám 3 éves koromig szoptatott, és messze nem volt példás, egymást támogató kapcsolatunk az azt követő harmincvalahány évben a haláláig. A hordozás a másik kedvencem! Az én hátam már tönkrement egy mozgássérült gyerekbe, az L5-S1 csigolyáim frankón a gerincsérv határán állnak. Már levegőért kapkodtok? Várjatok! Én nem alszom bébivel egy ágyban! Sőt a nagyobbakkal sem, a 16 évest meg kifejezetten el nem tudom képzelni egy ágyban velem, másik oldalamon a férjjel. De hát kinek a pap, kinek a papné! Viszont képzeljétek, minden gyerekem imád, és kötődik hozzám. Engem még sosem ütött meg egyik gyerekem sem, még csak kezet sem emelt rám. Érdekes, nagyon érdekes. A bébi is babaágyban alszik 5 hetes kora óta. Nem, nem untam meg máris az újszülöttet. A francba, asszem MOST mondhatok le az év anyukája plecsniről. Aki hordozni akar, az hordozzon. Aki a gyerekével akar aludni, az aludjon a gyerekével. De miért kell engem “szaranyázni” ? Csak mert nekem ez nem tetszik, vagy nem kellemes, vagy csak éppen kivitelezhetetlen?
4. A tökéletes anya a legjobb bébiszitter a világon. Pótolhatatlan, sosem bízza másra a gyerekeit, mint te, felelőtlen semmirekellő, aki éppen dolgozni (3 éves kora előtt, megvesztél?! Azonnal hívjuk a GYIVIT!), úszni, futni (vannak igényeid, hát hogy képzeled?), vacsorázni mennél a férjeddel, vagy éppen bulizni a barátnőiddel (Már minek?! Megvan a pasi, a gyerek, ebben teljesedj ki!). Hogy micsoda?! Fizetett segítség??? Ne kapkodjátok a levegőt, csak nyugodtan: belélegez, kifúj! Még a végén tetániás görcsöt kaptok! Az felmerült pici agyatokban, hogy pénz is kell egy gyerekhez, ahhoz meg munka, és az ember lánya nem véletlenül tanult éveken keresztül, hanem mert ezt hallgatta: Tanulj mert az a tiéd, azt nem vehetik el tőled, nem férfinek születtél, csak így tudsz érvényesülni! Jaj, ne menjünk bele, értem! És a nagyszülők is csak azért nem vigyáznak a gyerekeimre, mert kanyarodjunk vissza az első ponthoz. Neveletlenek. Biztos ezért, még ők sem vállalnák a kölkeimet.
5. A tökéletes anya gyermekei, még a két éves is, az étteremben tökéletesen viselkednek. Hm, az enyémek néha igen, néha meg a nagy rakás szégyen, szalonképtelen kölykök halmaza, akik képtelenek megkülönböztetni az előétel villáját az osztriga késtől, és különben is, mindent lezabálnak, ruhát, terítőt.
6. A tökéletes anya süteményei, hát párját ritkítják. Az ő macaronja nem reped, az ő csokis sütije nem gejl, ja és ő minden nap süt, hiszen amikor megjönnek a kölkök a suliból, akkor csakis házi süteményt kaphatnak. Tegnap, hetek óta először, éreztem késztetést, hogy elővegyem a kézi mixert, és sütöttem egy egyszerű túrós, csokis piskótát. Emma megkóstolta, ő a legfinnyásabb a bandában: – Anya, je te felicite! C’est parfait! (gratulálok, ez tökéletesre sikerült), és kezet nyújtott nekem. Dagadt a májam. Na akkor kóstoljuk meg! Thierry Marx azonnal visszaküldte volna a konyhára – ehetetlen címen. Nem dolgoztam el jól a vajat a cukorral. Na baxxa meg, ebben az évben sem nyerem el a legjobb sütit sütő anya címet. A gyerekeim az egész tepsit eltüntették úgy cirka 25 perc alatt. (Ja nagy az arcom mi? Süteményt sütöttem!)
7. A tökéletes anyának egyetlen témája van: A gyerekei és az Ő anyasága. Címekben: a megfelelő iskola és különórák kiválasztása; a kisbaba sikeres kigyógyítása a náthából, orvos nélkül, 3 nap alatt, homeopátiával; a védőoltások (ugyan már, minek az??). Én nem tudom, valahogy mindig szabálykövető ember voltam, és nem mernék szórakozni a gyerekem egészségével, csak mert valaki megírta az interneten, hogy az MMR oltás autizmust okozhat. Pffff! Arról már nem is beszélve, hogy hiába fizetek külön matektanárt, ha a kölköm lusta, mint a disznó, és szarik a többismeretlenes egyenletek világára, hordja haza a szarabbnál szarabb jegyeket matekból. Ilyenkor a saját fejem verem a falba, ugyebár az övét nem verhetem, pedig szívesen megtenném (na most küldjétek a Gyámügyet!). Amikor végre kimozdulok ebből a házból, tőlem nem fogsz családi legendákat hallani arról, hogyan fosta össze magát a 6 éves, mert nem ért oda időben a WC-re, vagy hogyan esett pofára a bébi miközben mászni tanult. Ha kérdezel róluk, válaszolok. Ja, és ebben a pillanatban a te kölykeidet is leszarom az enyémekkel együtt. Végre felnőttek között vagyok.
8. A tökéletes anya háza úgy néz ki, mint egy katalógus, ami MINDIG!, minden körülmények között tiszta. Természetesen ő takarítja, és mélyen lenéz érte, ha takarítónőt fogadsz. Erre pénzt kiadni, hát leesik a gyűrű az ujjadról a portörléstől? Az én nappalim Bagdad bombázásához hasonlítható képet nyújt minden hétfő reggel, de hát én már csak ilyen hülye vagyok. A gyerek itt játsszon előttem, ne a szobájában, had nézzem már hogyan játszik konstruáló vagy szerepjátékot (figyeled tökéletes anya? még ilyeneket is tudok, látod miket tanulok tőled?)
Két szóval: Tökéletes Anya, kapd be! Én tökéletesen elvagyok a 4 hülye gyerekemmel, ja igen, egynek még papírja is van róla, hogy káposzta. És tudod mit? 8 év után el fogok menni nyaralni ezen a nyáron, és nézhetsz engem lesajnálva, felháborodva, hogy mennyire tudom vagy nem tudom kordában tartani a kölkeimet, nem érdekel a véleményed. Tartsd meg magadnak! Élj a tökéletes katalógus házadban, a tökéletesen nevelt gyerekeiddel, a tökéletes férjeddel együtt (akinek valószínűleg van egy tökéletes szeretője – fúj, ez övön aluli volt, ezt visszaszívom).
Ps: Most pedig megyek, és előszedem azt a darab sütit, amit még tegnap dugtam el a kölykeim elől, hogy ma délelőtt a TV-t bámulva egy kis kólával leöblítve tobzódhassak. De jót beszélgettem magammal 😀 Pffff!
Brigi!
Nem fogod megbánni, ha megveszed a könyvet! 😉
Franyukák… na igen, ott is előfordul néhány tökéletes anyuka. Már nem vagyunk jelen azon a fórumon, nem tudjuk őket “tájékoztatni”.
koszonom az irasodat!!!jokat rohogtem rajta
rohanok konyvet venni.nincs kedved feltenni az franyukakra?
mondjuk “kedves baratnonkre” ez semble lesz hatassal…..
Én úgy érzem, ez a bejegyzés nemcsak egy blogra reflektál. Én úgy érzem, hogy ebben benne van két fórumtárs és néhány valódi ember is, köztük családtagok is.
Baobab
Gilda én értem amit írsz. ÉS azzal is egyetértek, hogy mindenki a magán blogján arról ír, amiről akar, ami neki tetszik. Azt is értem..tudod mit nem értem. Nem értem, hogy “azt” a bizonyos témát, miért kellett egy 3 éves gyerekhez kötni, ha valóban nincsenek problémái. De igen a lényeg az, hogy most talán még én is itélkezem, pedig nem szerettem volna és nem ez volt a cél. Elnézést kérek érte ( de jó dolog az önkritika), …aha minél tovább gondlkodom, annál jobban érzem hogy ítélkeztem. Sajnálom. Egy bloggal kevesebbet olvasok ezentúl 🙁
Én ezt teljesen általánosan közelítem meg, én is sokszor olvasok olyan írásokat, amikben azt írják az anyukák, hogy náluk soha, semmilyen probléma nincsen, az ő gyerekeik soha nem hisztiznek, mindig tökéletesen ülnek az asztalnál, stb.
Ilyenkor nekünk, akiknél ez nem mindig így működik, el kellene szégyellni magunkat? Szerintem nem…
A gyerekhez hozzátartozik például a hiszti is, hiszen önállósodni akar idővel, csak nem mindig találja meg a megfelelő utat, vagy mi nem tökéletes anyák nem mindig értjük meg rögtön a jeleket.
Ráadásul a gyerekeink sem tökéletesek 🙂 Az enyémek biztosan nem, hiszen időnként hisztiznek, nem tudnak rendesen ülni az asztalnál, állandóan figyelmeztetni kell őket erre (megjegyzem én sem tudtam gyerekkoromban), a nagyobbik fiamnak a házi készítéséhez sincs mindig kedve, stb.
Nem baj ez, hiszen ők önálló személyiségek, terelgetjük őket a jó irányba, és reménykedünk, hogy sikerül.
Az ilyen tökéletes írásoknál én azt látom problémának, hogy esetleg vannak olyan anyukák, akiknek az élete nem az…nincs mindig idejük takarítani, néha fáradtak, ezért esetleg kicsit türelmetlenebbek, de még sorolhatnám. Jó lenne, ha ezért senki sem érezné azt, hogy akkor ő most nem jól csinálja a dolgokat, mert nem hiszem, hogy lehet állandóan a “rózsaszín fellegekben” élni.
Huh! Megiszom a kávémat, elviszem a gyerekeket a táborba, oviba, aztán talán még reagálni is tudok. Jól felhúztad magad 🙂 Majd jövök!