Szerző: Pillekendő

Azonnali hatállyal felmondok. Végkielégítés sem kell, hiszen jelenlegi munkám még csak 10 hónapja tart, ennyi idő után pedig tudtommal nem jár. De azért hetente legalább egyszer szívesen végigaludnám az éjszakát mondjuk 11-től reggel 6-ig, zavartalanul, óbégatós ébresztés nélkül.

Végülis a sok feszültség, nyugtalanság mégiscsak a fránya fog miatt volt, van. Egy már kijött, mostanában várjuk a következőt. Addig is a kis piranhának állandóan ott van a nyelve az első fogánál, minden egyes falatnál ráharap a kanálra, szorítja, élvezi, hogy irányítja az evés sebességét.

Szóval lányunk mellett vannak jó kis kómás éjszakáink, apukájával zombisodunk is rendesen. Csak apjuk az elegáns zombi én pedig a slampos zombik táborát népesítem. Írigykedve szoktam reggelenként kikísérni, és nézni, ahogy az ingre, szép öltönyre felveszi a jól szabott szövetkabátot, majd visszamegyek a szobámba, beleszippantok a tegnap este lehányt pólómba, mély sóhajjal beteszem a szennyestartóba, és kiveszek egy tiszta, de körtés pecséttel ellátott pólót. Ma még kerül rá egy kis banán is, ezért kár vadonás új, tiszta holmit felvennem. Ábrándoztam egy igazi kimenőről, amikor én is felöltözhetek farmerba, tisztességes pulóverbe, és nem csak a praktikumot kell néznem mindenben. Aztán szépen lassan ez az idő is elérkezett. Múlt héten pénteken, a szülésem óta első alkalommal intéztem magamnak egy kimenőt!

Persze a helyzet nem volt tökéletes, hiszen szólóban mentem találkozni a régi főiskolás spanjaimmal, de egyelőre még nincs kire bíznunk Izabella királykisasszonyt. A másik szépséghiba, hogy autóval mentem, nagy ivászatba még nem fogok, nem vágom magam alatt a fát, túl sok az éjszakai ébresztő. Egyetlen sör miatt pedig kár taxizni oda-vissza, úgyhogy inkább alkoholmenteset ittam. De így is szenzációsan szórakoztam, hiszen már a kezdés sem volt rossz.

Soha nem gondoltam volna, hogy a babafürdetést, -etetést letudva még így is én érek oda először az Ypsilon Caféba, de így történt. Kérdeztem egy pincért, hogy hol van a foglalt asztal, erre azt mondja, csak két főre szól a foglalás. Hát, ez így érdekes lesz…

Kimentem, bevártam azt, aki foglalta az asztalt, öten érkeztek egyszerre. A srác bement, mi pedig kint vártunk. Fogalmam sincs, hány embert ütött szét odabent, de végül kaptunk egy 8 személyes asztalt, igaz a várható létszám 14 volt… A főpincér azt mondta, hogy ha a kézmorzsolgatós romantikusok egy része hazamegy – ne feledjük, pénteken Valentin nap volt -, akkor majd jobban át tudják szervezni az asztaltársaságokat.

Szóval így kezdtünk a beszélgetés-mulatozásba és tényleg nagyon jól szórakoztam. Persze, akik nyomatták befelé a söröket és feleseket egyre hangosabbak és harsányabbak lettek, de ez így volt jó. Jókat vihogtunk régi poénokon, ércelődtünk egymáson és talán első alkalom volt az is, hogy nem a gyerekről beszéltem. Természetesen egyet-egyet kérdeztek róla is, de inkább most más dolgokon volt a hangsúly. ‘Ofkorsz’ én bontottam meg először az asztalt, de ahogy említettem is, nem vagyok öngyilkos merénylő, az éjszaka pedig még hosszú volt így is – lásd első két bekezdés.

Mindent összevetve kiváló kikapcsolódás volt, pont ilyenre volt már szükségem, és a gyerek is ‘csak’ minden 15 percben jutott eszembe. Rendes ‘játszós’ ruhát vettem fel, volt rajtam ékszer és parfüm is, szóval már majdnem úgy éreztem magam, mintha visszatértem volna az egy évvel ezelőtti önmagamhoz.