Kedvenc Párizsi utcám a Rue Mouffetard, ami manapság hemzseg a turistáktól, de mégsem annyira telt házas, mint a híres nevezetes Montmartre. Mindkét helyszín a békebeli Párizst idézi bennem, muskátlis teraszaival, szűkös francia bisztrókkal, üdezöld lombos fákkal körülölelt terekkel. A Place de la Contrescarpe mindig elkápráztat, ez az én titkos zarándokhelyem (innentől fogva nem titkos többé 😀 ).

A Mouffetard utcában ma még talán megtalálhatja a romantikus, Párizsba szerelmes turista azt, amit keres és elvár. De ebben az utcában mást is találhat manapság, mégpedig számos graffitit. Én nemcsak a Mouffetard utcaért rajongok, hanem a street art iránt is. Igaz, Párizsban igencsak sokfelé találkozhatunk graffitivel, ráadásul úgy, hogy nem zavaró, hiszen a művész nemcsak az autogrammját firkantja a falra, hanem valóban kifejező műalkotást. Én mindenképpen annak tekintem. Az viszont kifejezetten fájt, amikor Budapesten a Veres Pálné utcában a frissen restaurált, impozáns épületet másnapra (!) valaki aláírta. Leszedték az állványzatot és valakinek nagyon csíphette a szemét a tiszta fal, kényszert érezhetett, hogy ráfirkálja az olvashatatlan névjegyét. Ez a fajta graffiti máshol is bosszant, nemcsak a Veres Pálné utcában.

Párizsban helyt adnak a graffitis fiataloknak kifejezni magukat. Tavaly lebontásra ítéltek egy 14 emeletes szociális épületet (HLM, körülbelül az önkormányzati lakásnak felel meg), de mielött a földig tarolták volna, beengedték az alkotni vágyókat. Persze a lakosok addigra már kiköltöztek. Kivétel egy idős asszonyt, aki végigasszisztálta az egészet, bosszankodás nélkü, érdeklődve figyelte a fiatal művészeket. Külföldről is érkeztek graffitisek, ami azt jelenti, hogy komolyan számottevő megmozdulásról volt szó.

Kifejezetten graffitikiállítást is szoktak szervezni. Kihelyeznek legálfalakat népszerű városrészekre, ahol aztán büntetlenűl alkothatnak a festékspray királyai.

Nekem mégis a rejtett graffitik a kedvenceim. Csak ízelítőt kaphattok és kaphatok belőle, hiszen napról napra változik a kínálat. Nem azért, mert gombamód növekednek, hanem azért, mert a szem nem mindig veszi észre a gyöngyszemeket. Hiába megyünk el előtte nap, mint nap.

Igaz, élőben sokkal jobbak, én mégis képes lennék a végtelenségig street art alkotásokat nézegetni.

Forrás: pinterest