Hol kezdjem? Nem akarom, nem tetszik, nem érzem jól magam tőle, nem jön át! Melyiket használjam?

Elengedni a 6 évest, föl a hegyekbe, St. Jean de Sixt-be 4 nap, 3 éjszakára a kötelező éves úszásoktatásra. Értem, megértem, nem tudják másképp megoldani, a helyi uszodát éppen felújítják, én egy nagyon megértő ember vagyok… vagy nem.

Másfél órán keresztül próbálták a tanárok meggyőzni és elhúzni a mézesmadzagot az anyukák előtt érvekkel, fényképekkel, videófelvételekkel, hotel bemutatásával. Apukák nem győzték hangoztatni, hogy ez mennyire jót tesz a gyerekeknek, önállóság, természet, séta a hegyekben, jó levegő, mi kell még?!?

Mi ANYÁK csak kétkedve ingattuk a fejünket és bombáztuk a felügyelőtanárokat a kérdésinkkel. Hány gyerek lesz a medencében egyszerre, hány felnőtt, hogyan fogják megoldani az étkezéseket, és az esti altatást?

Jöttek a logikus válaszok: előző évi úszás teljesítmánye alapján csoportokra osztják őket (már az óvoda nagycsoportban kötelező az úszásoktatás),  tavalyi év nagy siker volt, buli, esti dínom-dánom, kacagás. Néztem a lányom, ahogy a barátnőivel egymásba kapaszkodva ülnek a Mediathèque (könyv- és hangtár) padlóján. Láttam, hogy bennük is motoszkál a félsz, de a kiváncsiság, a kaland, a menni akarás majd szétveti őket. Rábólintottam, aláírtam.

Este hálásan bújt hozzám meseolvasás közben, de éreztem ám, hogy kérdezni akar valamit. Valami készülődik:

– Anya?

– Igen?

– Figyu, most hogy majd együtt leszek a barátnőimmel, és tudod egy szoba meg fürdőszoba… Anya, lehet nekem is trousseom, olyan mint kis Chloénak?

Trousse (ejtsd: trussz). Neszesszer*. Máris itt tartunk? Egyszer már átéltem ezt, nagyjából ennyi idős volt Kis Chloé, amikor immáron 10 éve egyik lejobb barátnője, Pauline nálunk aludt pizsama party címén. A maga kis 6 éves francia kislány módján este a fogmosásnál elővette a kis trousseját. Magamban mormoltam: “Jézusom, minek egy fogkeféhez meg egy hajkeféhez ekkora táska?” Aztán kinyílt Pandora szelencéje, és tudtam, hogy elvesztem. Csak rá kellett néznem Kis Chloé elkerekedett szemeire. A pici francia lány, engem, az akkor éppen csak 30-as nőt, lepipált a saját fürdőszobámban. Láthatóan “nem tegnap kezdte” szakértelemmel megfogta a kis vattakorongját, letisztította a figure-ját (bocsánat, pofiját), majd behidratálta, és mindezt megkoronázta egy szőlőzsírral.

Lemerevedve álltam. OK, tehát a francia nők gyönyörű bőre már itt elkezdődik. Hallottam már városi legendákat a francia kozmetikáról, de Franciaországba érkezésünk után ebben is abszolút kezdő voltam. A francia nők az arcmasszázsra és hidratálásra esküsznek, továbbá alapos tisztításra, maszkokra, pakolásokra, a heti egyszeri radírozás is kötelező számukra, de a legfontosabb az alapos arcbőr tisztítása tisztitó tejjel. Ez szentírás.

Aztán megejtettem első látogatásomat a kozmetikusnál, és bebizonyosodott, amit suttogtak. Itt nem nyomkodnak, nem terrorizálják, nem sokkolják az arcbőrt. Még jobban beleástam magam a témába, és végigkérdeztem a baráti körünket és mindenki a legnagyobb természetességgel erősítette meg, hogy igen, igen, ezt ilyen korán kezdik. És nemcsak a kislányok, hanem a kisfiúk is.

Kis Chloé a maga 16 évével babapopsi arcbőrrel rendelkezik, ami a kozmetikus szerint annak köszönhető, hogy akkurátusan betartottam a 10 évvel ezelőtt javasolt tisztítás, hidratálás esti műveletét, és az arcbőre ezt maximálisan meghálálta. Az évi két kozmatikai kezelés, amit kifejezetten kamaszoknak találtak ki, pedig végképp bevezették a nagylányt a kozmetika imádatának világába. Nem szenved mitesszerektől, a szokásos havi pattanás problémáira kapott egy nagyon hatásos fekete alga krémkotyvalékot, ami pillanatok alatt lerántja az arcáról a kellemetlen gyulladást. Gondolom ezek után senkit nem lepek meg ha elárulom, a férjemnek előbb volt szemránckréme, mint nekem.

Ha én még egyszer azt hallom valakitől, hogy a franciák nem mosakodnak, nem tisztálkodnak megfelelően, meghívom hozzánk egy normál reggeli készülődésre. Ez így néz ki:

Tehát trousse. A következő anyai feladatom: összeállítom a 6 éves kiscsaj élete első neszesszerét. Olyan gyorsan, úgy rohan az idő… tegnap még épp csak felállt… sóhaj!

*neszsszer, főnév. A francia nécessaire, azaz szükség szóból ered.  Magától értetődő, minden, ami nélkülözhetetlen egy nő számára, a neszesszerben található.