A Szerelem hálójában az én kedvenc filmem. Amikor Fanni lányom (kamasz, minden velejárójával) meghallja a címet, kifut a világból, de akárhányszor elmegy a TV előtt, pár percre mindig lehorgonyoz, mert ugyanúgy magával ragadja a történet, mint ahogy engem. Immár 15 éve. Már 15 éve, hogy ez a film újra összehozta Meg Ryant és Tom Hankset Nora Ephronnal, és a triumvirátus megalkotott egy újabb remekművet, nők milliói legnagyobb örömére; hiszen 1993-ban, A Szerelem hullámhosszán (Sleeples in Seattle) hatalmas kasszasiker volt az egész világon.

Hányszor néztem végig ahogy Kathleen és Joe egymásba szeret e-maileken keresztül? Nem tudom, talán 100-200-szor, hiszen minden évszakban aktuális, ősztől tavaszig (nyáron ki néz filmeket gyerekek mellett a szünetben?), a színek, a hangulat mindig segít rövid időre kizökkenteni a valóságból. Egy picit én is az Uppet East Side-on sétálok Halloween tökkel a kezemben, én is karácsonyfát díszítek és elment Édesanyámra gondolok. Tavasszal a napsütéses piacon válogatom az almát. Imádom New Yorkot. Egy más világ, és az ilyen film mindig eszembe juttatja, mennyire hihetetlenül színes, élettel teli tud lenni ez a hatalmas betontömbökből álló sziget.

Hogy maga a film mennyire aktuális napjainkban? Hát elég megnézni, hány randi weboldal készült az elmúlt években és ez micsoda pénzt hoz megvalósítóinak. Persze 1998 óta az internet sem ugyanaz. Emlékeztek még, amikor az internet még betárcsázós volt? Én emlékszem (jaj!) ebből is érzem, hogy öregszem. 😀 A mai fiatalokból értetlenséget vált ki, de nagyjából hasonló az érzés, ahogyan Kathleen Joe e-mailjeit várja. Elég, ha csak serdülő lányom arckifejezését figyelem, ahogy cicereg a telefonja. You got mail 😀 Ugyanaz az öröm, ugyanaz az arckifejezés, csak nem e-mail, hanem snapshot üzenet. Nekem annak idején egy kacsa mászott elő a semmiből, és kezdett gágogni, amikor e-mailem érkezett. Egyik nap, miközben százakárhanyadszor néztem a filmet elgondolkoztam, vajon ha most forgatnák, hogyan is nézne ki ez a történet?

1. Joe és Kathleen a 30-on felettiek chat szobájában ismerkednek meg. Ma valószínűleg egy randi weboldalon történne ugyanez. Elképzelem Kathleen profilját. (“Elrévedezek olyan szavakon, mint: csokor kihegyezett ceruza, pediglen, pórul jár, boldogság. A büszkeség és balítélet a kedvenc könyvem, és találkoztam már metróban eltévedt lepkével is!”)

2. Az első jelenetben Kathleen pasija Frank elmeséli: “Az összes dolgozó computer-éről törölni kellett a pasziánsz programot Virginia államban, mert 6 hete nem dolgozott senki.”  Ezen mindig nagyokat mosolygok. Ezt ma valószínűleg az Iphone-on lógó barátnőim tudnák überelni Candy Crusht játszva. Csodálkozom, hogy még van munkahelyük és életük. 😀 Fanni reakciója: “Mi az a pasziánsz program? He?”

3. Másik nagy kedvencem: “A Starbuks típusú kávézóknak semmilyen egyéb célja nincs, mint a döntésképteleneket egyszerre 6 döntésre késztetni egyetlen csésze kávéért. Szimpla, dupla, híg, erős, koffeines vagy koffeinmentes, zsíros vagy zsírszegény stb., stb. Szóval azok, akiknek fogalmuk sincs róla, kik is ők valójában és mi a fenéhez kellene kezdeniük magukkal, mindössze 2 dollár 95 centért nemcsak egy csésze kávét kaphatnak, de egy teljesen határozott öntudatot is. Egy dupla koffeinmentes cappuccionót.” Hm, szerintem ez semmit nem változott.

 

nolink]

 

4. Aztán ez: “De mi lesz, ha be kell zárnunk? Soha nem találok még egy ilyen félállást. És ha nem tudom fizetni a lakbért, akkor el is kell költöznöm. Brooklynba!” Tényleg elég lenne ma egy részmunkaidős állás, hogy fedezzen egy New York-i albérletet? Szerintem még egy brooklyni albérlet sem jönne ki belőle, legalábbis amennyire a mostani árakat ismerem.

5. Imádom a könyveket, a gyerekkönyv részleg a kedvencem. Amikor belépek egy boltba, és megcsap a könyvillat, mindig ez a mondat jut eszembe: “Mert, ha az ember gyerekként elolvas egy könyvet, az élmény az identitása részéve válik… elragadtattam magam.” A filmben Kathleen varázslatos gyermekkönyvboltját, a “nagy és gonosz Fox könyváruház” veszélyezteti, azaz Joe, aki a Fox könyváruház tulajdonosa, de ha ma forgatnák ezt a filmet, mind a ketten ugyanabban a süllyedő hajóban eveznének, és az e-könyveket kiáltanák ki a kultúra gyilkosának.

Szóval, mondtam már, hogy ez a kedvenc filmem?

 

nolink]

 

*America Online. “… Sok amerikai számára a kilencvenes évek közepén az AOL volt maga az internet…” (Wikipedia)