Szerző: Manoe

20 év hűséges szolgálat után a konyhai kukánk felmondta a szolgálatot. A pedálra egy ideje hiába lépegetek, nem nyílik a szemét tető, így néha igazi bűvészmutatvány a nyitási művelet, ha tele van a két kezem. Mivel egy egyszerű, fehér, műanyag kukáról va szó, így gondoltam mi sem egyszerűbb, felmászok a netre és rendelek egy újat. A soldeok napjait éljük (magyarul az éves nagy leárazásokat), épp jókor jött.

De az élet ennél sokkal bonyolultabb….
Beütöttem, hogy 50 literes szemétnyelőt keresek. Kidobta nekem álmaim inox szemetesét, 59 és 40 Eurós áron (inox vagy fekete tető a két ár közötti különbség). Álmaimon azt kell érteni, hogy ha designos, gyerekmentes ottonban élnék és napi kétszer nyitnám csak ki a tetejét, hogy az almacsutkám belekosarazzam, akkor biztos ezt a mozgásérzékelő, elemes csodát választanám. De öt, a technika vívmányait értékelő kiskorú mellett…. Szemeim előtt látom a négy éveseket, akik az Ipadról letiltás után a konyhába beszabadulnak és azzal szórakoznak, hogy ki tudja gyorsabban érzékeltetni a retkes mancsát és felrepíteni a kukatetőt. Elképzeltem a kifogyott ceruzaelmhegyeket, az anyázást, amikor először nem nyílik és a csalódást, hogy innentől kézzel nyitogathatom. Ráadasul az olvasói véleményeket nyálazva többen írták, hogy sajnos a fedelek nem minden esetben bírják sokáig a gyűrődést. Nem, maradjunk csak egy egyszerű, műanyag, pedálos, olcsó szemetesnél.
És ekkor kikerekedtek a szemeim. Az általam keresett, extra egyszerű modell 60-70 euró körül mozog. Az olvasói vélemények pedig egyenesen katasztófálisak: hol a pedál törik el pár nap után, hol az 50 literes szemetesbe be nem férő 50 literes szemteszsák esetét tárgyalják. Na, akkor lépjünk feljebb egy kategóriával: legyen pedálos és inox! Azt már álmaimban se gondoltam volna, hogy a pedálos és inox 200 eurónál kezdődik. Kezdtem elkserededni. Ekkor kértem vélemenyt a ház urától. De mi más lehetne egy férfi válasza egy konyhai kukakérdésre, mint „vedd meg a neked tetszőt és legolcsóbbat!”.

Három napig nyúztam a netet. Harmadik nap megérett bennem a dolog: két kukát akarok venni (ha már lúd, legyen kövér alapon a szelektívnek is egyet). Kiválasztottam két modellt: egy műanyag, pedálosat 60–ért (3 színben választható) és az álmaim inox, érzékelős kukáját 40-ért (az inox tetős extrán leárazva ma estig 59,90 helyett). Férjem orra alá nyomtam, hogy na most, azonnal, egy bökést kérek, hogy melyik. Kukás társaim szerint egyiknek a pedálja törik, a másiknak a teteje, de lassan az agyamban is elpattanak az erek, úgyhogy két perce van a válaszra a 40 és 60 eurós gyönyörök között. A férjeket pedig azért (is) találták ki, hogy igazi krízishelyzetben igazi társként lépjenek fel. „Drágám ne csináld, szart nem veszünk, és hűha ez nem is olcsó… adj nekem 5 percet és megmutatom melyik kell nekünk!”. Nesze Ipad, nesze dupla kávé, 5 perc múlva jövök…

Bár ne jöttem volna (és fél órát kapott). Az erősebb nem megtalálta azt, amire nekünk szükségünk van: nagy, fehér, műanyag tároló, pont olyan mint a lepukkant vidéki kórházakban. Kerekeken gurul, rusnya és 200 euró, de „nem látod drágám, hogy professzionális kuka oldalokon lapozgatok?”. „De, látom drágám, és köszönöm erőfeszítésedet, de ezt SOHA nem akarom látni a mi konyhánkban. Nem halottasház, hanem család vagyunk. Nem gumikesztyűt és véres vattát, hanem ételmardékot dobunk ki. Nem drágám, nekem nem jó a fedél nélküli kuka, mert tudod drágám a szagok, főleg egy kisbabával… És ha jól értettem, nekem olcsón kellett volna választanom, te meg már 200 eurónál jársz”.
Így történt, hogy elveinket eldobva, kiválasztottuk a kihagyhatatlan akciót és döntöttünk gyerekmentes álmaim kukája mellett. Legyen két egyforma, hiszen az olyan jól mutat, és ekkora akciót… tegnap még 59,90 volt ez a modell, ma csak 42. Ekkor már két órája nyúztuk a netet, és férjem nehezen bírta az idő múlását, mert a vasárnapi VTT programja kezdett veszélybe kerülni. Gyerünk pakold: két inox tetős kuka kosárba be. Mondjuk be… Mondjuk be… Mondjuk be… de elfogyott. Egyet sikerült kifizetni úgy, hogy férj gyorsan új kliensként bejelentkezett, én pedig tartottam kosaramban ugyanazt. Férj csókol, VTT már nem tud várni, közben baba ordít, de a prioritás most a kukán. Persze hiába, mert az inoxtetős kuka elfogyott. Beteszem a kosaramba a fekete tetőset, 44-ért kibírjuk, legalább majd hiba nélkül, mindig jó helyre dobáljuk a kartonpapírt és az almcsutkákat. Legyen jó napom is ezek után, megérdemlek egy 60-ról 15-re leárazott professzionális hajszáritó csodát, mely drótegyenes hajamból hullámos istennővé alakít majd. Fizetnék, de címem a régi. Negyvenszer javítom, marad a régi, úgy látszik nem tetszik ennek a webes kereskedőnek, hogy lassan négy éve elköltöztem. Ugrás a férj által nyitott új bejelentkezésre, gyerek ordít, kuka és hajszárító be, fizetés. Huuuuuuu. Megvan… visszaigazol… de ez mi? Miért kettő van mindenből??? „Hallo, jó napot kívánok, ma vettem Önöknél három kukát pedig csak kettőt szerettem volna, na meg két hajszárítót, de ez utóbbi maradjon ha muszáj, majd elpasszolom…”