Camilla Läckberg, hát szereztél egy újabb rajongót. Mármint a Super-Charlie könyv írója. Valami döbbenet, hogy néha mikbe nyúlok bele. Az úgy volt, hogy bementünk a FNAC-ba (Media Markt és óriás Libri ötvözete Franciaországban, a szerk. megjegyzése) lófralni. Ez egy ilyen nap volt. Bóklásztunk a Volkswagennél, aztán betévedtünk a Fnacba.

Nézegettem a mesekönyveket, teljesen szét volt csapva az összes könyvespolc, gondolom ez még a karácsonyi roham utáni kupi, és a leárazás előtti “most már minek rakjunk rendet” állapot. Amúgy is hatalmas könyvmániás vagyok (és ebben a mesekönyv is ) vagy, a könyvespolcok számomra a fétis fogalmát maximálisan kemerítik. Sok mindent elárul az emberről a könyvespolc terjedelme, és legfőképp a tartalma.

A múlt héten futottam bele a neten ebbe a listába, amiből már jó néhány könyvet meg is rendeltem a gyerekkönyvtárunkba.

Szóval velem szemben trónolt ez a kinéztre rendkívül figyelemreméltó nagyságú és nagyon szuperül illusztrált könyvborító. Ok, szégyellem magam, mert hát “never judge a book by its cover” mégis mágnesként vonzott magához, és azonnal megnyert magának, még mielőtt egyáltalán belekezdtem volna a sztori olvasásába.

 

 

 

A sztorija, hát-hát, mintha a Lackberg-Sarri szerzőpáros nálunk járt volna és miután jól kilesték tökéletlen életünket és hülyére röhögték magukat rajtunk, lerajzolták volna az életünket. Várjatok, mutatok egy pár képet, ez sok mindent elárul, főleg a hozzánk közelállóknak.

 

Így néztünk ki éveken keresztül (nagyjából két éven át), amikor Emma cumiját kerestük, mert Edi merő jóindulatból és/vagy szeretetből eldugta a mósógépbe, vagy a kukába, vagy a virágcserepekbe. Jó sok időnek és idegeskedésnek kellett eltelnie, mire a FeuVertben (autósbolt) megvilágosodtunk, és az autókulcs keresésére kitalált tapsra beinduló pittyegőt beszereztük, de nem a kulcscsomó került rá, hanem a cumi.

 

 

 

Másik kedvencem: mi, hatan az autóban. Mindegy hová megyünk, csak 200 méterre a szelektív szemetesig, vagy 1300 km-re Budapestig. Ez a mi kulturált karavánunk.

 

 

És ami abszolút vitte a bulit, ez a “kipurcant apa” rajz. Férj már bent állt a sorban a kasszánál és csak ingatta a fejét, míg eddig a képig jutottunk, hogy már megint mire költöm a véres verejtékkel megkeresett pénzét, de itt már ő is hangosan röhögött. Mondtam neki, hogy Drágám annyi a különbség e között a pali között és közted, hogy nagyjából ugyanúgy veszitek föl a kipurcant apapózt, de neked szőrszálak állnak ki a gatyádból.

 

 

Szóval szerintetek megrendeltem már a másik Super Charlie könyvet az interneten?

 

 

Magyarországon még nem találtunk rá a könyvesboltokban, de a szerzőnő krimijeire igen, így hamarosan Super-Charlie is polcra kerül, reméljük!