Leszedtem a karácsonyfá(ka)t! Jaj, tudom, én ilyen nagyzolós, több karácsonyfát díszítő sznob vagyok. Egy igazi 2 méteres volt a nappaliban, a régi műkarácsonyfa pedig a mi hálószobánk sarkában. Így mindenki folyamatosan kapott a karácsonyi feelingből, a kölkök, ahogy jöttek-mentek a saját szintjük és a földszint között és a vendégek is a nappaliban.

Mivel hullott az igazi, gondoltam lekapom a decót (magyarul dekorációt, de a franciák is szeretnek rövidíteni, becézni, ahogy mi magyarok is, lásd kapcsi a cappuccino) és elpakolgatom nyugisan. Ilyenkor mindig leselejtezem a törött, csorba, szétszakadt díszeket, szétválogatom a képeslapokat, az ajándékkártyákat, szarrágó módjára elpakolom “jó lesz jövőre!” felkiáltással a megmaradt szalvétákat (amiket persze soha nem fogok használni, mert elfelejtem, és megveszem majd a követező csomagot)… Igen, tudom, a gyűjtögető szenvedélyem határtalan, én leszek az a 80 éves mami, akit a szemetéből fognak előhúzni, mikor már bűzlik a teteme, és a macskák is álló, felborzolt farokkal fújtatva köröznek körülötte.

Szóval pakolászom a cuccokat, és előbb-utóbb minden évben ugyanoda lyukadok ki, a kölkök éves iskolában, óvodában gyártott karácsonyi ajándékaihoz. Kidobni nincs szívem, használni, díszíteni egy-kettővel lehetetlen, pontosabban használhatatlanok, de kiváncsi lennék, hogy csak nekem jutnak ugyanazok az idétlen, fantáziátlan mécsestartók minden évben, vagy máshol az óvónők, tanítónők, bölcsis gondozónők kicsit több kreativitással vannak eleresztve?

A gyerekek szívvel-lélekkel készítik, és mindig látom az izgatott várakozást a szemükben, amikor kinyitom a becsomagolt ajándékot, és persze mindegyik ajándékban az én képzőművészeti zsenim műremekét látom, amik minimum a Christie`sben lesznek kiállítva és milliókért elárverezve évek múlva. A kölkeimben minimum Picasso veszett el.

Van kedvetek egy mini-kiállításhoz?

Íme az én utódaim remekművei:

 

És most ti jöttök! Várjuk a képeiteket a facebookos fórumra. 🙂