Louisa írt nekünk ismét. Története nem mindennapi, ezért köszönjük, hogy őszintén megosztja velünk.
A muszáj egyébként tényleg nagy úr…amikor olyan helyen élsz vagy vagy, ahol egy betű nem sok, de annyit sem értenek az anyanyelveden, te meg az övékén, de ettől függetlenül mindenki büszkén kiabálja utánad, hogy Egészseggedre :D- mert ennyit tudnak magyarul- azért az vicces 🙂
Olyankor, mármint ilyen elveszettnek tűnő helyzetekben én azt tapasztaltam, hogy a “civilizált” , a felépített- belénk nevelt marketing, a Barbie lét és a fogyasztói igények mind megszűnnek létezni, és az alapvető igények veszik át a funkcionális- életben tartó szerepet. He? Hogy mit hadoválok? Amikor alig van pénzed, ahogy a nagyika mondaná- annyi pénzed sincs, hogy hátra fordulj- és mégis rettentően pisilned kell pl. Genfben, Svájcban, ahol 10-20-50 svájci cent egy wc ajtó- nyitás, akkor mi van ? 😀 Akkor nincs mese, perkálni kell. De nem fogad el ám eurót az oktondi pocok, nem túliskolázott hírlap árus néni és egy szót sem beszél angolul, de nem ám, oldd meg! ( Mint utólag kiderült beszélt angolul, csak pénzt nem volt hajlandó váltani vásárlás nélkül. ) Ilyenkor jön az activity és a social skills, előjönnek az életösztönök. Nagyon gyorsan megtanulsz ismeretleneket megszólítani és megkérdezni tőlük, hogy van- e néhány centjük egy euróért vagy adnának- e neked egy tízest (30ft max) ajándékba, mert rettenetesen kell menned. És az ilyen és ehhez hasonló esetekben az emberek egészen humánussá válnak és segítenek ! Meglepő a tapasztalat. Amikor fontos és szinte életbevágó helyzetben vagy, gyakran gondolhatod, ez a szerződés, ez a meeting, ez a találka életbevágóan fontos! Próbálj meg nem pisilni egy fél napon keresztül, aztán meglátod mit tart a szervezeted fontosnak 🙂 Szóval ja. Amikor mi úton voltunk a semmi közepén stoppolva ezekre döbbentünk rá. Öt igényt kell naponta legalább kielégíteni: muszáj inni, enni, wc-zni menni, aludni és emberekkel találkozni ahhoz, hogy észnél maradj a legzordabb körülmények között is. Nos, ha ezek közül bármelyikre nem adódik lehetőséged… na ott kezd izgalmassá válni a dolog. Ami a történet extrája, hogy mindezen igények kielégítése nyáron, bőgatyában, 35 fokban fejfedő nélkül, homár színűre csatak leégve, az út szélén autókat várva már 4 órája, minimális pénzzel a zsebünkben Lyon és Párizs között valahol út közben…különösen nagy kihívásnak tűnt 😀 Ilyen helyzetekben jelentősen átértékelődik a fontos és a sürgős fogalma 🙂
Hiányzik a kapucíner csoki…. meg a majonéz, a lágy otthoni, finom tartár mártás 🙂
Hol is tartottam a történetemben? Ja, igen, az első este, igen, még mindig csak az első este…és három hét áll előttünk… azon nyáron, tegnap összeszámoltam, öszesen nyolc pasi akadt horogra, illetve kezdeményezett… Egy év teljes hiány után ez egy fer számnak tűnik huszonévesen, szinglin, csinosan…de nem? 😉 na jó, egy picit lehet, hogy túlzás, de szeretem, amikor körbeudvarolnak, jót tesz az önbizalmamnak. Őszintén szólva, amikor nem udvarolnak körbe, akkor nálam a depresszió jelei jelentkeznek 😀 ez egy ilyen túlélési stratégia nálam. Kell, hogy kelljek. Tudom,tudom… menjek pszichomókushoz. Hát barátaim, én francia pszichológushoz ugyan nem megyek, mert azok a hallgatók, akikkel eddig barátilag találkoztam és praktizáló lélekbúvárok szinén csak ismerősként, még mind azt mondták, hogy ők csakis tényeket keresnek, látnak meg, és kategóriákba akarnak betuszkolni téged, és ha nem pászolsz bele, vagy nem mutatod egy szindróma minden tünetét, csak néhányat, akkor nem tudnak veled mit kezdeni, az ő munkája ott véget ért, sajnálja nem tud segíteni. Na bumm, ilyenkor mi van? hm? Marad a flört! 😀 Egészséges és jót tesz a bőrnek 🙂 próbáld ki 🙂 (de csak óvatosan, tudni kell, hogy kivel lehet és kivel nem, ki a biztonságos partner és ki fogja félreérteni)
..építész úr tehát kis göndör fürtjeivel ott ült velem szemben icipici összeszűkült kínai szemekkel franciás akcentussal törve az angolt, de volt benne valami báj, valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, valami férfias, de nem agresszív, hanem kedvesen invitáló, hívogató vonzerő, ami barátságos és biztonságos volt. Ki akarna erre nemet mondani?! Ugye ? 😉 -Nos, mindenki készen van? Házibuliba? Megyünk, menjünk? -Naná! Tudni illik Marseille-ben nincs “hivatalos” éjszakai élet, a legtöbb bár éjfél előtt bezár, így próbálják visszaszorítani a drogkereskedelmet, a bűncselekményeket és a balhékat. Nem marad más, mint a házibuli. Útközben valami ennivalót azért kerítsünk, Hépar magnéziumos víz? Az meg mi, na vegyük csak meg, fújj bakker, ennek poros íze van! 🙂 Tanuló pénz leróva. Buli, jéj, rengeteg ember ,cuki tágas lakás, emelet, hangulat, fent füveznek, hasisoznak, lent táncolnak. Ennyit a drog visszaszorításról Csak zárt ajtók mögé szorították vissza. Brávó! Sebaj, nem kell nekünk olyasmihez nyúlni, tetőtér, csillagos ég…meseszép. Vigyorgunk, táncolunk, megy a beszélgetés, hogy mire vágyik egy nő, egy pasinak hogyan kell viselkednie, mire Paolo magához húz, nem dumálni kell, cselekedni! És máris megkaptam az első brazil csókomat 🙂 wow… a szenvedély és az erő, a demonstráció felettébb színpadias és megnyerő 🙂 de valahogy nem nekem való, nem vagyok én olyan latinos fajta, ő meg még csak 21-22 kb egyébként is. Sebaj, dumcsi fent a cigisek mellett, körbepárnázott tágas galéria, volt fenn vagy húsz ember… csókok itt ott… Paolo nem hagyja annyiban a dolgot… ám valaki más is fogja a kezemet közben… építész urat sem ejtették a fejére, kapva kap az alkalmon és bizony ő is kér belőlem, de ennél azért ő valamivel udvariasabb, vár a sorára…megvárja, amíg leszereljük a brazil srácokat 3 körül… ők elmennek a hostelbe, mi indulunk Olivier lakására, ám mielőtt beszállnánk az autóba, magához húz… és már csókol is! Olivier bölcsen megjegyzi néhány perc múlva… Drága, választanod kell…. én az építészt javaslom… három nap múlva találkozunk vele, rendben? Addig Avignon-ban leszünk egy mediterrán villában medencével…
Kommentek