NEM HARAP A SPENóT

Visszaszámlálás a francia iskolákban is

Kezdődik az iskola, és érdeklődve olvasom különféle blogokon, melyik ország, milyen sajátosságokat tudhat magáénak, és aztán természetesen megjelennek az összehasonlítások is, melyik ország miben különbözik: akár jobb vagy rosszabb a magyar oktatásnál. Sikerült belefutnom egy magyar anyuka nyilatkozatába a francia iskolákról, akinek ugyan még csak 14 hónapos a kislánya és 5 éves a kisfia, de a francia oktatási rendszerről máris véleménye van, mégpedig nem túl hízelgő, annak ellenére, hogy a saját gyermekei még be sem tették a lábukat az általános iskolába. Hát… érdekes.

Na félre a piszálódást! Elhatároztam, hogy megpróbálok nem ömlengve (én hatalmas francia oktatás rajongó vagyok), lehetőség szerint objektív képet festeni a francia iskolakezdésről.

A francia iskola struktúrája merőben eltér a magyar iskolarendszerhez képest. Napról napra csepegtetem számotokra az információt, különben akár könyvet is írhatnék erről a remek témáról. Mesélek majd a tanszervásárlás gyönyöréről (ami lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint Magyarországon), iskolai támogatásokról, és egyéb, magyar szemnek kifejezetten vérszemet adó nyalánkságokról.

Ja és hogy mire fel merem a véleményem leírni?
Van nekem egy 18 hónapos kislányom, egy 7 éves lányom, egy 8 éves SNI, sérült gyerekem és egy 16 éves kamaszom. Tehát a gimnáziumig én már mindent láttam, illetve a nagylány miatt már az egyetemekről is van fogalmam. A sérült gyerkőc révén meg aztán külön fejezetet nyithatok a speciális nevelési igényű gyermekek oktatásáról. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az óvodával. Igen az óvodával kedves olvasók, és mindjárt megértitek, hogy miért.

A francia oktatás lényege, mint a francia közjog szinte minden területén, a “Liberté, Égalité, Fraternité” (magyarul: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”) jegyében zajlik. Tehát az iskola mindenki számára kötelező, és mindenki számára biztosítani kell 16 éves koráig, egyenlő jogokkal, és pénzügyi szolidaritást bizonyítva. A francia közoktatás minden gyermek számára ingyenes. Nyilván itt, Franciaországban élő honfitársaim elkezdenek felhorkanni, politikai hovatartozásuktól függően, hogy hát azért ez nem teljesen így van. Na de kérdem én, ha magyar viszonyokhoz hasonlítom, akkor azért abban megállapodhatunk, hogy ugye jobb a helyzet, mint a magyar iskolákban? Mesélek majd róla, de jöjjön a francia iskolarendszer vázlata.

Iskola felépítése:

L’école maternelle (óvoda):

PS (petit section): kis csoport
MS (moyen section):   középső csoport
GS (grand section): nagy csoport

L’école primaire (általános iskola):

CP: 1. osztály
CE1: 2. osztály
CE2: 3. osztály
CM1: 4. osztály
CM2:  5. osztály

L’école secondaire (középiskola, Magyarországon az általános iskola felső tagozatának felel meg):

Franciaországban háromféle lehet:

1. college 2. lycee general vagy technique vagy profesionelle

6eme: 6. osztály
5eme: 7. osztály
4eme: 8. osztály
3eme: középiskola 1. osztaly

Majd folytatódik így folytatódhat:

– lycée générale: gimnázium

– lycée professionele – szakközépiskola

– lycée technique – szakiskola

– 2eme: középiskola 2. osztály

– 1ere: középiskola 3. osztály

– terminale: középiskola 4. osztály, amelynek a végén érettségiznek, azaz BAC-ot tesznek a tanulók.

A BAC, azaz érettségi lehet:

BAC S: reál érettségi, amiben a matematika, fizika, kémia, biológia az elsődleges tantárgyak

BAC L: amiben a humán tantárgyak (francia, történelem és az idegen nyelvek) a dominánsak

BAC ES (économique et social) amiben a közgazdaság, földrajz, történelem és matematika domináns.

Már 1ere-ben (magyar középiskola 3. osztálya) el kell döntenie a diáknak, hogy milyen szakon kíván érettségizni és ennek megfelelően kell összeállítani az órarendjét is, amiben az érettségijének megfelelően a húzó tantárgyak magasabb óraszámban jelennek meg.

Egyetemi és elitintézmények

École maternelle – óvoda

Nálunk az óvoda megfelelője. Az ovi kihagyhatatlan az oktatási rendszerből, hiszen 3 éves kórtól a gyerekek szinte kivétel nélkül megkezdik “iskolai életüket”. Nagyon ritka bolha errefelé az a kölök, aki ne járna már 3 évesen legalább délelőtt suliba, de a reggel 9.00-től délután 17.00-ig tartó tanítás a jellemző a francia óvodákra (az óvoda nyitva tartása városonként kicsit eltérhet). Az óvoda ugyan nem kötelező, de kifejezetten ajánlott, hiszen a nagycsoport már iskolai előkészítő is. Mire megérkeznek a gyerekek a CP-be (1. osztály), addigra ismerniük kell az ABC-t, le kell tudni írniuk a nevüket és 15-ig ismerniük kell a számokat és ezek sorrendjét, fogalmát és egyéb logikai feladatokat is meg kell tudniuk oldani. Igenis önállóságra nevelnek, hiszen iskolás korára egy francia gyereknek például illik késsel – villával étkeznie, önállóan toilettre járnia.

livi 4

Minden óvoda házirendjében (és legtöbbször a bejárati ajtón is), melyet év elején a szülőnek alá kell írnia, megjelenik ez a mondat: Az ÓVODA NEM GARDERIE, azaz nem gyerekmegőrző. Az iskola nyitása és annak zárása bibliai fontosságú, késni nemcsak hogy nem illik, hanem egyszerűen nem tudod bevinni a gyereket az intézménybe, mert a kapuk és ajtók zárva vannak. Az ebédidő előtt kinyitják a kapukat (általában 11.45-12.00 órakor). Ekkor a gyerek hazamehet ebédelni a szülővel (nagyszülővel, dadussal, azaz akinek papíron is joga van hazavinni), de ha a szülők nem tudják ezt megoldani, természetesen lehetőség van az óvodában ebédelni. A kapuk pontosan 15 percet állnak nyitva a szülők előtt. 1-2 késés még belefér, de a 3. eset után már csúnyán néznek a szülőre, aki rossz példát mutat gyermekének, és így nagyon gyorsan assistante sociale (gondozónőszerű) előtt találhatja magát az ember, vagy egyszerűen kötelezik az iskola előtti vagy utáni periscolaire igénybevételére, és annak kifizetésére (periscolaire, gyermekfelügyelet iskola előtt és után a gyermek korának megfelelő játékos programokkal),

Az óvodák nagyon tiszták, minden csoportnak van dadusa, aki az óvónő segítője. Egy átlag csoportban 25-30 gyerek található (ennyit az önállóságra nevelés fontosságáról. 🙂

A napok számomra néha (nyilván a gyerekek számára állandóságot és biztonságot adva) túl szervezettek. Percről percre, napról napra előre megadott órarend szerint haladnak, mely játékos formában, de a gyerekek számára érthetően kint van a falon, és persze a szülőket is így tájékoztatják az “órarendről”. Az írás, matematikai, koncentrációt igénylő feladatokat délelőtt, a szabadabb, kreativitást, mozgást segítő foglalkozások a délutáni csendes pihenő után történnek. Csendes pihenő alól kivételt élveznek a nagycsoportosok, akik ez alatt az idő alatt az iskolai előkészítő foglalkozásokat végzik.

livi 3

Az óvoda körzetileg, lakhely szerint meghatározott, az önkormányzatnál kell bejelentkezni. Az óvoda díja ingyenes, természetesen az étkeztetésért, illetve a periscolaire szolgáltatásért fizetni kell, de ezek díja változó a gyermek szociális hátterét figyelembe véve (a szülő(k) együttes éves keresete alapján, “létra” rendszerben).

És akkor most jön, amitől minden magyar anyuka a szívéhez kap amikor meglátja, és értetlenül forgatja majd a fejét.
Nyilván léteznek helyi sajátosságok, de az óvodák ezt kérik iskolakezdésre:
– 4 igazolványkép
– 1 csomag papírzsebkendő (óvodánként változik, tehát van, ahol nem kérik)
– 1 csomag popsitörlő (fakultatív)
– 1 váltócipő
– 1 váltás ruha (WC baleset esetére, bugyi, zokni, nadrág, de van olyan ovi, ahol van kincstári készlet)
– 1 kispárna (fakultatív)

Igen, jól látjátok magyar anyukák. Itt nem kérnek ágyneműt (pláne nem dupla mennyiséget) és pizsamát. A gyerekek könnyen tisztítható matracon pihennek, a saját kispárnájukkal és meg kell tanulniuk vigyázni a ruháikra (természetesen a kicsik kapnak előkét az étkezésnél), de a középső és nagycsoportosoknak tudniuk kell használni a szalvétát, és nemigen illik leenni magukat.

És akkor már hallom is lelki füleimmel, hogy és “mesélj a magánovikról. Ha az állami ovi ilyen szuper, akkor biztos a magánovi az valami nagyon elit dolog lehet.”
Fiúk, lányok, az itt nincs! Legalábbis nem olyan rendszerben, mint Magyarországon, és még az elitista francia szülők sem pártolják. Először is mert ebben a korban még nem “teszik a pénzt” a gyerekbe, hiszen fizetnek éppen elég adót, hogy megfelelő színvonalú képzést kapjanak a kicsik, megfelelő környezetben. És lássuk be, az állami óvodarendszer Franciaországban magas színvonalú.
Léteznek alapítványi óvodák, mint pl. a Montessori óvoda illetve a nemzetközi iskolák indítanak óvodai osztályokat. De minimális az osztályok száma és létszáma a fentiek ismeretében, és főleg külföldi gyerekek látogatják.

Ezt ide teszem a végére és jó lesz végszónak, illetve bevezetőnek az általános iskolai oktatáshoz:

“En France, existent aussi des établissements privés: un éléve sur six est scolarisé dans ce systéme. Ces etablissments sont payants et, dans les majorité des cas, catholiques. Certains sont sous contrat avec l État, c’est á dire qu’ils suivent les programmes des etablissments publics et que l’Etat prend en charge le salaire des enseignants.”

“Franciaországban létezik privát oktatás is: 6 gyermekből 1 tanuló ilyen intézményben tanul. Ezek az iskolák fizetősek, és többségében katolikusok. Jellemzően a Köztársaság felügyelete alatt, a nemzeti tantervet követve, az oktatóknak közalkalmazotti fizetést és jogokat biztosítva.”

Hagyom hogy ezt jól megrágjátok, elgondolkozzatok rajta, és kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Jó rágcsálást, találkozunk a jövő héten és bevezetlek titeket az általános iskola rejtelmeibe. 😀

Dübörög a szempilla business

Emlékszem, három éve volt, hogy Andi barátnőm szempillái megtáltosodtak és legalább 20 kilót fogyott. Régen találkoztunk, ezért nem volt nehéz, hogy pofán csapjon ez a látványos és pozitív változás. A 20 éves érettségi találkozón még ducijuci volt, akkor volt csecsemő a kisfia, még nem dobta le magáról a terhességi és szülés utáni úszógumikat. Nekem még nem voltak gyerekeim akkoriban (későn érek), nem is értettem a frusztráltságát, hogy miért szabadkozik a kövérsége miatt. Én nem láttam annyira súlyosnak a tömegét, talán azért, mert inkább nagyra becsültem, hogy neki már két gyereke is van, nekem pedig még csillagvizsgáló távcsővel sem látható, hogy egyáltalán lesznek valaha.

A kilói nem érdekeltek, annál inkább a szempillái, mivel én szempillafestés nélkül nem teszem ki a lábam az utcára, ugyanis anélkül nincs arckifejezésem, zombi vagyok, egy semmitmondó Trappista sajtkorong. A szempillaspirál és a szempillapödörítő az én legjobb barátaim. Rá is kérdeztem Andinál, hogy milyen szempillaspirált használ, hogy ilyen csodálatosan rendezettek és kecsesek a pillái. Elárulta a titkot: 3D szempilla. És innentől eltelt három év (mondom, későn érek), mire én is csináltattam magamnak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyógyíthatatlan szarrágó vagyok magammal szemben. Ezért sem csináltattam magamnak Franciaországban, ahol 100 Euró fölött mérik (200-ért is láttam már, sssz!) a tartós műszempillát. Inkább Magyarországon csináltattam meg, elérhető áron (6.000 Forintomba került). Gyönyörűek lettek. Élethű, mutatós, de visszafogott pilláim vannak, és reggel már-már úgy kelek fel, hogy “az aki szép, az reggel is szép“, nem kell hosszú(nak tűnő) perceket töltenem a tükör előtt mázolni, pödörni, mázolni, pödörni és még mázolni, még pödörni…

szempill 4

Mivel szerelmes vagyok Párizsba és minden érdekel, ami Párizzsal kapcsolatos, megnéztem, mi újság “szempillafronton” arrafelé. Rábukkantam egy “vicces” cikkre.

szempill 3

A cikk írója ráharapott egy kuponos akcióra (igen, Franciaországban is Dunát lehet rekeszteni a kuponos weblapokkal). 115 Euró helyett 35 Eurót fizetett. Halkan jegyzem meg, az eredeti ár több, mint ötszöröse a magyar szempillák árának.

Az első meglepetése az volt, hogy csak egy hónappal később kapott időpontot a kiszemelt szépségszalonban. Ezek szerint Franciaországban is dübörög a szempilla business.

A második meglepetés maga a szalon volt: XV. Lajos korabeli fotőj (franciául: fauteuil, magyarul: fotel), mögötte barokkos fodrász tupírozta a vendége haját, a falon óriási plazma tévé szórakoztatta a szépülni vágyókat, lehet “ragozni a fokozást vagy fokozni a ragozást”, a szalon luxus volt a köbön.

atelier sourcil

A kozmetikus kedves volt és készséges, megkérdezte, milyen szempillákat óhajt a vendég: macskás, őzikés, dráma queen, természetes, glamour hatásút? Eddig minden jól hangzott, igen ám, de ekkor jött a hideg zuhany. A rémálom. Szilikon tapasz helyett sebtapasszal ragasztották le a szemét, hogy ne nyitogassa miközben felragasztják a műszempillákat. Erre úgy jött rá, hogy várta a kellemes hideg szilikontapaszt, amit már ismert, mivel volt szempilla hosszabbításon máskor is, tudta, mire kell számítania, de ez az érzés teljesen más volt. Aztán egy pillanatra ki akarta nyitni a szemét és bizony nem ment. Leragasztották a szemeit. Nem hagyta annyiban, szóvá is tette. A válasz az volt, hogy ő a 180. kuponos vendég és kifogyott a szilikontapasz készlet, nincs más választása, kénytelen leragasztani a szemét sebtapasszal.

szempill 1

A vendég az első szem végeztével megkérte a kozmetikust, engedje meg, hogy megnézze az eredményt, mielőtt nekifogna a másik szemnek. Jól tette, mert igaz, hogy a sebtapasz letépése nem okozott akkora fájdalmat, mint amekkorát elképzelt magának, de a szeme könnyezett, ezért a ragasztó belement a szemébe, amitől vérben úszott a szeme, feszített, tovább könnyezett, de legalább a műszempillái igazán műre sikeredtek.

szempill 22

Vigyázzatok, ti nehogy ilyen kalandokba keveredjetek! Mindenképpen informáljátok le a kozmetikust, mielőtt felfekszetek a kezelőágyra és behunyjátok a szemeiteket, de a legjobb, ha szájhagyományra alapoztok: családtag, barátnő, jó ismerős ajánlotta kozmetikushoz menjetek, azzal nagyot nem tévedhettek.

 

 

A nem hatalma

Igen, vége az édes “kötődésnek”. Legkisebb gyermekem végérvényesen az önállóság útjára lépett. Elindult.

Hatalmas terpeszben totyog, behúzott nyakkal, felemelt kezekkel, és abban a pillanatban, hogy megbillen és elveszíti egyensúlyát, máris lóbálja jobbra-balra a kis pelenkás fenekét, így korrigálva tartását, lépteit. Abban az esetben, ha már nagyon nagy a lendület, mindent megtesz, hogy az esés a legkisebb fájdalommal járjon.

Naivan azt gondoltam, ennyi elég is lesz a hirtelen változásokból. Ráérünk még dacolni, főleg anyával. Hát tévedtem. Az “Ah nooon!” (magyarul: na neeem!) felkiáltás legalább olyan gyakran hagyja el száját, mint ahányszor pislogok, vagy levegőt veszek. Gyakorlatilag egész nap ezt az egy szót ismételgeti. Kisebb-nagyobb megszakításokkal. Néha egy szemrehányó mamaaan-nal (franciául) vagy mamaaaa-val (magyarul) kiegészítve.

Elég ha csak annyit mondok: “- Gyerünk, irány öltözni!”. Még be sem fejeztem a mondandóm, de már válaszol: “- Ah, noooon!”, vagy nagyon határozott: “Neeem!”.
Hogy hányszor hallja ezt a szót egy nap, és miért lett ez a kedvenc szava? Hát akkor gyónok.

– Az elmúlt hónapokban már reggelizés közben ezt kántáltam, hiszen a müzli darabok repkedtek jobbra és balra, a kanapéra, a zongora alá, a hajamba.

– Valakinek a kezét mindig az utolsó pillanatban kaptam ki a konnektorból (nem vagyok felelőtlen anya, minden konnektorhoz tartozik vakdugó), de valahogy folyton azt a konnektort találja meg amiben éppen nincs.

– Ha Csuvi babán múlna, a kutyánk már kopasz lenne, hiszen egyik kedvenc foglalatossága a heverésző kutya szőrének tépkedése, aki golden retriever lévén még élvezi is a nyári hónapokban a “vetkőztetést”. Én annál kevésbé viselem a csomókban álló kutyaszőrt a nappaliban, a teraszon, a gyerek ruháin és a szájában. Bööö, pfúj!

Tehát a gyerek éli életét és minden második percben ezt a szót hallja imádott édesanyja szájából, néha csendesen, néha ingerülten, néha őrjöngve, vagy csak fáradtan, minden reményt vesztve, suttogva, hogy: NEM!

Olyankor a legcukibb, amikor még a fejét is rázza jobbra balra, repkednek szőke fürtjei és mosolyogva, lenézően közli velem, hogy nem.

Ő márpedig nem vesz cipőt a lábára, és mezítláb szeretne a forró betonon sétálni. Én ilyenkor “engedek”. Na gyerünk lányom, megnézzük meddig fogsz ilyen önelégülten vigyorogni. A pici talpak leérnek a földre, baba rémülten anyára néz, és máris anya ölébe ugrik és szalad ki a száján: “Ah nooon!”. Na ennyit a nyugodt csendről. Ha azt mondom, hogy vedd fel a cipőt, nem a válasz. Ha megengedem, hogy úgy csinálja, ahogy önérzetes királykisasszony elképzelte, akkor is a neeem szót kell hallgatom.

De igenis meghagyom neki a választás lehetőségét (nem minden pontjával értettem egyet, de jók a meglátások). Nem, nem félek a gyerekemtől, és nem félek neki nemet mondani. Vannak dolgok, amik a “nem kívánságműsor” kategóriába tartoznak. Ilyen például a szemetes kuka tartalmának és anya ÁNTSZ tisztaságú konyhájának tisztelete, de ugyanebbe a kategóriába tartozik minden olyan helyzet, ami a sürgősségi osztály látogatásával járhat, és higgyék el nekem, ha létezne ilyen, bármennyire is elővigyázatos szülők vagyunk, 4 gyermekkel már kijárna nekünk a törzsvásárlói kártya (carte de fidelité) a sürgősségire.

livi 2

Ami engem illet, felőlem nyalogathatja a babakocsi kerekeit, letekerheti a retyópapírt, ki- és berámolhatja a szennyeskosarat, vagy evés közben nyugodtan turkálhatja a kajáját (akár a feje búbjára is kenegetheti a főzeléket). Nagy ügy, majd megmossuk, visszapakoljuk, újra feltekerjük, és erősítjük az immunrendszerét.
De ételt nem dobálunk, az esti rutin szent és sérthetetlen, és az udvariassági szabályokat be kell tartania. Mert aki tud nemet mondani, az tud köszönni is. Egy “bonzsu” vagy “szija” nem a világ legnehezebb szava. Nekem más dolgom sincs, mint példát mutatni. Ha azt mondom alvás, akkor alvás van. Nem játék, nem sétálás, hanem pihenés. Rám már nem hat az utolsó “még egy mese” hiszti. És ez a legnehezebb ezzel a korosztállyal. Most lehet és kell a nagyon fontos alapokat megtanítani a babának, példát mutatva és ennél a korosztálynál lehet a legkönnyebb hibát véteni, amiket utána vérrel. verejtékkel próbálunk helyrehozni.
Kompromisszum. Aztán, lesz ami lesz. Teszem a dolgom. Egy negyedik gyerek már csak nem fog ki rajtam… vagy mégis?

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!