Szerintem az ember lányát és fiát csak és kizárólag egy valaki tudja a lehető legkellemetlenebb helyzetbe hozni, mégpedig a saját kölke.

Abban a pillanatban, hogy szülővé váltál, a következő aranyszabályokat kell az agyadba vésni, hogy ne égesd magad szénné a családod, barátaid, és vadidegen emberek előtt. Vegyünk egy egyszerű példát

1) Mindig, mindenre gondolni kell (popsitörlő, több váltás pelenka, váltásruha – azt hiszed viccelek, kezdő anyu?), mert

2) bármi megtörténhet (egy életre bevésődik az agyadba, amikor ülsz a buszon, és érzed, hogy a meleg pisi folyik a lábadon, majd ezzel a farmerral caplatsz hazáig, alvó gyerekkel a karodon a mínusz 10 fokban), ezért

3) inkább többször kérdezz, mint egyszer sem (lásd: kell-e pisilni mielőtt elindulsz a poronttyal otthonról), de még így is

4) csak magadra és a saját ösztöneidre hallgass!

Ha ezt a 4 pontot nem felejted el, akkor elébe mehetsz az apró meglepetéseknek, vagy hatalmas beégéseknek, persze ez függ a karmádtól és gyerkőcöd humorérzékétől.

Sosem fogom elfelejteni azt a reggelt bő 11 évvel ezelőtt. Csúcsforgalom, csurig tömött 4-es buszon ülünk Kis Chloéval. Gyerek az ölemben, az előttünk lévő páros ülésen egy apuka a nagyjából 5-6 éves fiával. Apa újságba mélyedve olvas, a gyerek az ülésen ugrál. Az utazó közönség még épp csak ébredezik, vagy még nyitott szemmel alszik a buszon. A motorzúgást és a csendet néha-néha megtörte az apuka hangja: – Kisfiam, hagyd abba az ugrálást! – Ez elhangzott egyszer, kétszer, lehet, hogy többször is, de azért, mert a gyereknevelési kísérletnek semmi foganatja nem volt, a közönség számára elég gyorsan unalmassá vált az “előadás”. Azonban egyszer csak apucinak elszakadt a cérna (ami valljuk be, mindannyiunknak el szokott szakadni egy bizonyos idő után) és pont abban a pillanatban kiabált a gyerekre, amikor a busz állt és a legnagyobb csöndben merengett mindenki, mégpedig hogy:

– Kisfiam, még hányszor mondjam, hogy ne ugrálj az ülésen?

Gyerek, valami hihetetlen természetes eleganciával az apja felé fordult, egy kaján vigyorral a száján lenézett az apjára, majd a következő mondta hagyta el a száját: – Anya hányszor mondta már neked, hogy ne pisálj a mósdókagylóba?

Az a pillanat ott leírhatatlan volt. Amikor vagy 60 ember egyszerre kezd röhögni, de úgy, hogy a buszsofőr sem bírta abbahagyni, ezzel még nagyobb forgalmi dugót okozva. A pulykavörös pasi elbújt az újságjában, végtelenül iciri-picire zsugorodva, a gyerek természetesen a végállomásig ugrált a széken, majd a Deák téren leszegett fejjel se jobbra, se balra nem nézve, rohanva hagyta el szégyene színhelyét, a gyereket magával “repítve”.

Tehát kedves Anyukák, kedves Apukák, csak óvatosan a rossz szokásokkal a gyerek előtt, és a családi cikis történeteket csak a gyerek vevő antennáin kívül tárgyaljátok meg, ha nem akarjátok, hogy a teljes tanári kar rajtatok röhögjön, mert mondjuk csak nyitott ajtónál tudtok nagy wc-zni, vagy elalvás előtt a párnátokat morzsoljátok, mint egy bébi az alvós kendőjét.

Meséljetek, a ti gyerekeitek, hogyan tettek már titeket közröhej tárgyává?