NEM HARAP A SPENóT

Én alszom (ok nem olyan mélyen, na), de alszom éjjel. És te?

 

Kifogások, amiket saját magunk megnyugtatására gyártunk, bizonyítandó, a hiba nem a gyerekben, nem is az anyában van:
  • pisilni kell
  • nem büfizett szopizás, cumisüveg után
  • beteg a gyerek
  • egy hatalmas szörny bújt el a szobában
  • még egy puszi
  • még egy ölelés
  • már megint pisilni kell
  • még egy puszi
  • Anya, maradj itt amíg elalszom
  • kapcsold fel a kis villanyt légyszi
4-dormir1.jpg
Folytassam? Kinek hány órán keresztül tart az esti “altatás”?
Az enyém elkezdődik pontban este 8-kor, és befejeződik nagyjából 20.40-20.45 között.
Ez alatt az idő alatt letakarítjuk a fognyűvő manókat, abszolváljuk a  pisi-kaka témát kornak megfelelően, jön az a szörnyűűűűűűű, de kihagyhatatlan Edi kedvenc “Bogyó és Babóca rettenet”, majd Emma immáron nagylány státuszban mesél Edinek és Csuvinak, miközben beletöltöm cumisüvegből az éjszakai muníciót Csuviba, és közben ellenőrzöm – javítom az olvasást. Ezt követően eldördül az ALVÁS felkiáltás, és bennem már bizsereg a szabadság érzés. Simulok, érzem, hogy simulok, na még egy utolsó erőfeszítés: Edi ágyba be, ortézis lábra felcsatol, Mickey egér átölel, befordul oldalra, jó éjszakát, szép álmokat puszi, első ajtó behajt. Emma már az ágyban vár, puszi, jó éjszakát, szép álmokat, második ajtó behajt. Csuvi utolsó babanyak illatminta szippantás, utolsó nagyon szeretlek ölelés, hatalmas puszi, betakargatás finom bébi takaróba, jó éjszakát, szép álmokat, harmadik ajtó behajt.
Már minden ráncom eltűnt, jobb, mint a legújabb Chanel csoda. Csönd van, ágyban vannak, még egy 5-10 perc, és mindenhonnan szuszogás hallatszik. Ja, a negyedik ugye 16. Ő még ilyenkor zuhanyzik, fészbukol, csacsog a barátnőivel, de iskolaidőben pontban este 10-kor felüget hozzám egy jó éjt pusziért. Az én “nagykislányom”.
Hosszú volt az út idáig, nagyon hosszú. De megígértem nemrég, tehát felfedem a titkom. Négy gyerekkel, négy személyiségében, és képességeiben teljesen különböző gyermekkel vagyok megáldva.
Hittem benne, hogy sikerülni fog, és rájöttem, lehetek én a világ legcukibb, legmegértőbb, legaranyosabb anyukája, este úgy fognak velem szórakozni a  kölkeim ÉLETKORTÓL FÜGGETLENÜL, mint ahogy az előző bejegyzésemben lefestettem (revütáncosnő, Moulin Rouge, kánkán, rémlik?).
Ellenőrzött sírás. Mond valamit? Ez a francia csodamódszer. Nálunk bejött, és még sok millió francia családnál. Ez itt egy jól bevált, szájról szájra öröklődő hagyomány, a francia anyák zsigereikben hordozzák a titok kulcsát.  De egy magyar anya kész erre?
Hat évvel ezelőtt még nem voltam kész erre, én is kételkedtem, nem értettem, hogy a francia nők hogy érik el azt, amire én képtelennek érzem magam. Mi mást hallunk, nekünk mást “tanítanak”, mást kódoltak belénk. Baba sír, rohansz, fel kell venni, hiszen a szükségletei, meg a  kötődés, meg a gyomrod szoruljon az önfeláldozástól, a szúró tekintetektől: Minek ennek gyerek, ha sírni hagyja?
A francia modell szerint minden baba az első 3 hónap végére képes átaludni az éjszakát. Ha addig nem aludta át, már késő, utána már csak ellenőrzött sírással lehet megtanítani egy csecsemőt, majd totyogót az alvásra, és leszoktatni a rossz szokásokról, amire a szülők végső kétségbeesésükben, és fáradtságukban maguk szoktatják rá a gyereket. Hintáztatás, autóban, babakocsiban, magadra kötözve altatás. Minden babának van ágya, hálózsákja vagy takarója. Tud ő abban aludni, sőt egész éjszaka, csak meg kell rá tanítani.
 A francia mentalitás szerint az anya első, legelső nagy feladata, megtanítani a gyermekét aludni. Mert ez nem könnyű feladat, sem az anyának, sem a babának. Nekem hiába jönnek majd a kommentek, hogy pszichopata vagyok, vagy legalábbis rossz anya, rólam lepereg. Én alszom, egyedül (úgy értem a férjemmel, de nem gyerekekkel), az ágyamban, nyugodtan, és imádom a gyerekeimet, ha ez eddig nem derült volna ki.  Én nem fogok beállni a sorba észt osztani, hogy bezzeg a Suttogó így, meg a Ferber módszer úgy. Felőlem mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Nekem csak egy kérdésem van. Ha olyan marha jól megy NEKED, vajon miért tartasz még mindig itt, a bejegyzés közepénél? Miért nem lapoztál már? Azért ide betűzném, hogy BEZZEG  Vekerdy is azt mondja, van egy pont amikor már nem lehet sírás nélkül megúszni!
Tehát, ahogy említettem, első és második gyerek letudva. Kezdők szerencséje az elsőnél, a másodiknál a hospitalizációnak köszönhettem, hogy a koraszülött gyerek 14 hetes korára megtanulta mi a táncrend, azaz “alvásrend”.
Aztán jött a harmadik kölök, és a magabiztos, háromgyerekes anyák nagy arcával álltam neki Emma baba nevelésének. Nem ment, az Istennek sem ment. Bakker, ez a gyerek éhes, mindig éhes, egyfolytában éhes. Kólikás. Már vérzik a feneke az állandó kakilástól. Tejallergia. Szoptatás leáll. Teljes elbizonytalanodás. Hipoallergén tápszer.
Ok, majd a tápszer. Következő nagy közhiedelem. A tápszeres babák nagyon korán átalusszák az éjszakát. Aha, gondolom ez a baromság is egy férfi, vagy egy gyermektelen nő száját hagyhatta el először. A gyerek minden 4 órában evett, éjjel és nappal.
Fatigue à la maternité
Minden hónapban csak hergelt és hergelt a gyerekorvos a kérdésével: – Elle fait ses nuits? (Átalussza már az éjszakát?).
Az első hónapban miután túl voltunk a tejallergia megrázkódtatáson, még elnézően mosolygott, még belefért egy kis huncutság az éjszakába.
A második havi ellenőrzésnél már majdnem felháborodva megkérdeztem, vajon hány pici páciense aludja át az éjszakát 8 hetesen, de sajnos magától köpte a választ, hogy hát úgy nagyjából mind. Rendben, Emma nagy babának született, nagyobb az étvágya, de: – Quand meme. Magamban tovább hőbörögve persze felszólítottam, hová dugja a quand meme-jét. Hát persze, hogy nem alussza át az éjszakát, még kicsi, még csak 2 hónapos.
A harmadik hónapban, ha nem lettem volna hulla fáradt, Istenemre hozzávágtam volna  a táskámat, amikor feldobta a kérdést.  Nagyon csúnyán nézett rám amikor megtudta, hogy a gyerek nem alszik éjjel. Tipikus pasi orvos következő kérdése: – És a monsieur ehhez mit szól? Hát ki nem szarja le mit szól a monsieur ahhoz, hogy nem alszik a kölke éjszaka? Nem ő kel fel hozzá etetni. Aztán jött a kegyelemdöfés: – Tehát még mindig nem ismeri a gyermeke ritmusát?
Kinyomtatott egy A4-est, amit ha pontosan betartok napokon belül alszunk éjjel, egész éjjel. Ellenőrzött sírás.
– Anyuka a gyereket meg kell tanítani aludni.
Még mindig a gyereket és magamat védtem, kifogások ezerrel: majd ha elég érett lesz, majd ha elég nagy lesz, majd ha …, de a papírt eltettem. Soha nem lehet tudni.
Aztán eljött az a pillanat amikor elővettem a papírt. Majdnem elaludtam vezetés közben, kölkökkel a hátsó ülésen. Aznap este elhatároztam, márpedig édes lányom én most leteszlek aludni, és reggel 6-ig aludni fogunk, te meg én. Inkább hallgatom a rinyálásodat,  mint hogy holtan húzzanak ki a kocsiból, mert anyád bealszik a volán mögött.
Puszi, ölelés, jó éjszakát. 5 perc. Ez van a papíron. Ha sír, 5 perc múlva bemehetek. Ültem a lépcsőn és hallgattam, ahogy ordít. Pontosan 5 perccel később bementem, kivettem a kiságyból, megpusziltam, megöleltem, megszeretgettem, visszaraktam az ágyba. Még le sem raktam már ordított, de én hajthatatlan voltam. 10 perc a lépcsőn. Majd 15 perc. Majd 20 perc. Este 8-kor kezdtem, fél 10-ig bírta szuflával, aztán bealudt. És aludt reggel 6-ig.
Másnap este nagyon akartam hinni, hogy sikerül. Kicsit elkenődtem a 20 perces fázisnál (gondolom mindenki rájött, hogy mindig 5 perccel kell emelni az adagot). Már együtt sírtunk. Ő bent a szobában, én kint a lépcsőn, de megfogadtam, hogy végigcsinálom. Második este negyed 10-ig sírt. Megint reggel 6-kor kelt.
Harmadik este újra kezdtük az “altatást”. 5 perc, 10 perc, 15 perc… Jeeeeeeeeee, a gyerek 8.40-kor elaludt. Reggel 6-kor ébredt.
Negyedik este betettem az ágyba, nagy mosoly, nagy ölelés, szeretlek puszi, pihe-puha babatakaró, jó éjszakát. Becsuktam az ajtót, leültem a lépcsőre és vártam. Semmi, csönd. Jesszus, tutira nem vesz levegőt, de mielőtt őrült módjára berontottam volna a szobába, férj megállított.
– Be ne menj, tuti alszik.
– Te normális vagy? Hogy aludna? Eddig minden este úgy ordított, mintha nyúznák.
– Nem, Emma megtanult aludni. Gyere vacsizzunk és utána megnézünk egy filmet! Együtt!
Pár perccel később belopóztam, csakhogy megnyugtassam magam. Aludt… reggel 6-ig.
Legközelebb elmesélem hogyan csináltam a negyedikkel, aki már 5 hetesen átaludta az éjszakát. Könnyű volt, pofon egyszerű, hiszen ő már az első naptól “tanítva” volt. 😀

Nem a világvége, ha...

Kedves Anyukák és Apukák!
Tudjátok, van az a pillanat, az a fáradtság, amikor az ember engedményeket tesz. A gyerekeivel és legfőképp önmagával szemben. Csak hogy lássátok, más is tesz ilyet, példával járok elől.
Lehet követni engem, hogy ne úgy nézzen már ki minden szülő az ovi/iskola előtt, mintha egy bebxszott nagy uborkát dugtak volna a seggébe indulás előtt. Engedjük már el magunkat fiúk, lányok! A halálom, amikor egyes szülők hirtelen 60 másik előtt kezdik nevelni a gyerekeiket. “Köszöntél?”, “Nem illik az utcán enni!”, “Csukd be a szád, ne csámcsogj!” és még sorolhatnám.
Emlékeztek még, amikor lyukas farmerben jártunk, részegen fetrengtünk a hányásunkban stb.?
Ne csináljunk úgy, mintha mi mindig tökéletesek lettünk volna. És legfőképp ne várjuk el ezt a gyerekeinktől. Persze vannak pillanatok, helyzetek, amikor viselkednie kell. Például nem árt, ha a gyerek mielőtt puszit ad, nem a fikáját szopogatta vagy nem közli a szomszéd nénivel, hogy olyan büdös tetszik lenni, anya szerint naftalin szaga van a néninek.
Na, legyünk racionálisak:
– Nem a világ vége, ha néha-néha a gyerek Chocapic-ot eszik vacsorára, vagy ne adj Isten “mekit”, mert lusta vagy főzni.
– Nem a világ vége, ha néha-néha a gyerek este nem fürdik meg, nem fog darabjaira esni a mocsoktól.
– Nem a világ vége, ha kihagy részeket olvasás közben, csak mert mielőbb szeretné tudni a történet végét.


parfois
– Nem a világ vége, ha gondoltaban azt válaszolod az aznap 500-szor feltett (“Anyaaaaaaaa,  hol van a … ?) kérdésre, hogy a segged környékén keresgél.

– Nem a világ vége, ha néha-néha te eszed meg a legjobb falatot a kajából, az utolsó csokipudingot a hűtőből, a francba, végül is te melóztál azért a pénzért, amiből megvetted, nem?

– Nem a világ vége, ha néha néha nem az igazat mondjuk a kölöknek, legalább felkészítjük az életre, arra a rongyosra.

– És nem a világ vége, hogy miközben már érzed, hogy a gyerek pelenkája szaros, te még mindig ezt a bejegyzést olvasod. Nem számít, megvár a pelus. A szar nem fogja eltakarítani magát… sajnos.

Szülészeti lista

Franciaországban immáron pár éve új divat kering a pocakos anyukák körében. Olyan sportot űznek, amivel engem ki lehet kergetni a világból.

Ismerős, barát, családtag várandósan “születési listát” (Liste de naissance) készít valamelyik bababoltban, és mindenkitől “elvárja”, hogy az adott bababolt weboldalán regisztrált listáról válassza a meglepi ajándékot a szülést követően.

Meglepetés az nagyjából nuku, illetve az ember fiának – lányának elég gyorsan, a kattintást követően elkezd lohadni a lelkesedése. Az utóbbi időben 4-5 ilyen listával volt szerencsém találkozni. Még emlékszem pár évvel ezelőttről az első “szerény” listákra, amelyeken előkék, cumisüvegek, babazoknik, babahőmérők és csupa apróságok szerepeltek. Aztán ahogy teltek a évek, úgy lettek egyre “bátrabbak” a várandós anyukák, és mintha tőlünk várnák az egész babakelengye megvásárlását. Nem ám az alsó vagy középkategóriás babakocsi, ringató, cumisüveg sterilizátor szerepel a listán, dehogy. Egyből a luxustermékekkel indul. 😀

Jókat szoktam mosolyogni, amikor megérkezem a szülészetre, és végignézem az első ajándék kínálatot.  Mint négy gyerekes, tökéletlen anyuka már nagyjából tudom mire van valójában szüksége egy újszülött babának. Elkerekedett szemekkel nézett rám mindenki, amikor egyik barátnőmnek kozmetikai kezeléssel leptem meg, micsoda szentségtörés, hogy nem a babát ajándékoztam meg.
2 héttel a szülés után sírva hívott fel az arckezelés és masszázs után, hogy megköszönje a legjobb kelengye ajándékot, amit tőlem kapott.  Most vettem volna egy hatodik rugdalódzót, amit majd csak egyszer vesz fel az újszülött?

És persze az első gyermeknél mindenki túlzásokba esik, olyan dolgokat is megvesz, amit soha nem fog használni, és használatlanul adja tovább a gyanútlan első gyermekét váró barátnőjének. 😀

2PIo2DFGUG1JgAwXwtnPqJXQcJo

Mennyivel egyszerűbb dolguk van a finn anyukáknak. Már a 30-as évek óta él egy hagyomány, mely szerint a finn kormány minden várandós anyukának küld egy “kezdő csomagot”.  A program lényege, hogy minden finn baba egyenlő esélyekkel és feltételekkel kezdje életét.

A színes, szalagos doboz, aminek mérete a duplája egy mózeskosárnak, tartalmaz mindent, amire egy újszülött bébinek szüksége lehet. Tele van ruhákkal: overál, sapka, zoknik, kesztyű, rugdalódzók, bodyk, harisnyák stb.  És mivel Finnország nem kifejezetten trópusi éghajlat alatt fekszik, ezért a ruhák mellé meleg takarók kerülnek, és nem maradhatnak el a tisztálkodószerek, és cumisüvegek sem.
Még a program elején textileket tartalmazott a doboz, hogy az anyukák babaruhákat varrjanak belőlük, és ahogy az idők folyamán a szükségletek változtak, mára a textil pelenkát felváltotta az eldobhatós pelenka, és az állandóan váltózó cumi – nem cumi divatnak is igyekeznek eleget tenni. A doboz ezenkívül tartalmaz színes mesekönyveket is, hogy a szülőket arra ösztönözzék, mielőbb olvasni tanítsák a gyermekeket.

Szerintem tök jó ötlet. Szerintetek?

Vadásztuk a tojást...

Értelemszerűen csak Húsvét után tudjuk megmutatni a tojásvadászatot.

petra1

petra2

petra3

 

emma1 emma2

emma3

andrej2

andrej1

 

maja1

maja2

maja3

majaandrej

Húsvét franciául

Mindenhol csokityúkot, csokitojást, csokinyulat, csokibárányt, csokiharangot láthatunk a boltokban, közeleg a Húsvét. Ma már nem kifejezetten egyházi ünnepként tekintenek erre a nagy eseményre, inkább családiként, amikor a szülők élete arról szól, hogy eldugják a csokitojásokat a kertbe, a gyerekeké pedig arról, hogy megkeressék. “Chasse aux oeufs”, azaz tojásvadászat indul!

w-chasseOeufs

Honnan jön a csokitojás?

Az első festett tojások a XIII. században jelentek meg Európában. Akkor még pirosra festették – Jézus vérére utalva – és kidekorálták. A reneszánsz korban, a királyi udvarokban a tyúktojást aranytojással helyettesítették (mégis csak előkelőbb, mint a sima tojás…). Ezeket is kidíszítették, drágakövekkel, festékkel. Peter Carl Fabergé (1846-1920) vitte csúcsra ezeket a tojásokat Oroszországban.

Másféle magyarázata is van a tojásnak, ami Húsvéttal kapcsolatos. Húsvét vasárnap ér véget a 40 napos böjtnek, a hívők addig nem ehetnek tojást (sem), utána viszont ajándékba szánták az összes tojást, amit a tyúkjaik addig produkált.

A csokitojások csak a XIX. században jelentek meg. 50°C-ra melegítették a kakaós masszát és ezüst, réz, vagy bádogból készült sablonnal formázták meg.

Uova-di-Pasqua

Csokitojás, csokityúk

Livi husvet 2

37 Euro a kosárka tojás, közel 12 000 Forint

Livi husvet

Csokityúk mindenhol…

Honnan jön a csokinyúl?

A germán és angolszász kultúrában, de egyes francia régiókban is a húsvéti nyulak hozzák a tojást. Nemcsak a termékenységet jelképezik, hanem Éostre istennőt is, nevezetesen angolul “Easter-nek” mondják, németül pedig “Oster”, ami ezeken a nyelveken Húsvétot jelent.

ostara

lapin2

 

Honnan jön a csokiharang?

Egyes francia régiókban, azt mesélik a gyerekeknek, hogy a harangok hozzák a húsvéti tojást. A harangnak különleges szerepe van Húsvétkor, ugyanis nagycsütörtöktől a katolikus templomok harangjai nem harangoznak a gyász jelében. “A harangok Rómába mentek”. Rómába mentek, hogy a pápa megáldja őket. A harangok szombatról vasárnapra kezdenek újra harangozni, hogy Jézus Krisztus feltámadását hirdessék és ünnepeljék. Tehát a harangok Húsvétra visszajönnek és tojást hoznak magukkal.

harang cloche2


Honnan jön a csokibárány?

Számos országban számít hagyománynak Húsvétkor bárányt fogyasztani, nemcsak Franciaországban.

A kereszténységben Jézus Krisztusra utal, Isten bárányára, aki életét áldozata fel és aki a nyájat vezette.

A Bibliában a zsidóknak is megparancsolták, hogy áldozzanak bárányt a Vörös-tenger átkelése előtt. A bárány vérével jelölték meg házaikat, ennek köszönhetően menekülhettek meg a tizedik egyiptomi csapás alól, amikor is az újszülöttek halálával kellett fizetni.

A bárány mindig is a tisztaságot, ártatlanságot és igazságosságot jelképezte. Annak idején azt is mondták, hogy az ördög bármelyik állati formájában megjelenhetett, kivéve a bárányét.

agneau

agneau2

Képesek megenni… Én nem!

agneau3

A Franciaországban is elmaradhatatlan bárányborda

 

Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!

"Más" mesekönyv

„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” (Bruno Bettelheim)
 babamesél.jpg
Csönd. Az az igazi, mindent elmondó csönd.
Pszichológus: – Miért nem szeretnéd, hogy Anya bent maradjon a szobában?
Emma: – Mert azt hittem, csak kettesben színezünk.
P: – De a múltkor, emlékszel, feltettem egy csomó kérdést, és nem tudtál rá válaszolni. Azt mondtad, Anya biztos tudja a választ. Most Anya itt van, nyugodtan megkérdezhetjük tőle.
E: – De nem akarok így beszélgetni, nincs kedvem. Kaphatok még színes ceruzát?
P: – Persze, ott vannak a dobozban a polcon. De én azért szeretném, ha megpróbálnánk Anyával beszélgetni. Múltkor arról beszéltünk, hogy nem tudod miért sérült  a testvéred. Megkérdezzük Anyát erről?
Csönd. Az az igazi mindent elmondó csönd. Nekem gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. A gyerek nem akar velem erről beszélni. Fél erről beszélni. Fél VELEM erről beszélni. Vajon ÉN akarok erről beszélni vele? Nekem ehhez nincs erőm. Igen, nekem ehhez sosincs erőm, kerülöm a témát. Miért beszéljünk olyan dologról ami fáj, ráadásul nyilvánvaló. Úgysem értené. Ő még kicsi ehhez, nekem az a  dolgom, hogy megvédjem a fájdalomtól, nem? Akkor minek kínozzam valami olyannal, amiről ő nem tehet, és nem lehet változtatni rajta?
A pszichológus bátorítóan mosolyog rám.
Én: – Emlékszel tavaly, amikor Csuvit vártam, mindig kérdezgetted, hogy mikor bújik már ki a hasamból?
E: – Igen, ekkkkkora hasad volt!
É: – A végén megszületett Csuvi, ilyen nagy volt nézd csak a képet! – mutatom a telefonomon a születése napján készült képet, amin Emma a karjában tartja.
E: – Dehogyis, tök picike volt. Most már nagy, már 1 éves.
É: – Nézd csak, kicsit hosszabb volt, mint ez a vonalzó. Amikor Edi született, akkor fele ekkora volt a pocakom, és nézd csak Ő ekkora volt. – raktam elé a műanyag poharat a vonalzó mellé.
Vajon látja, érzékeli a különbséget, hogy kb. négyszer kisebb?
É: – És őt nem vehette Kis Chloe a kezébe, mint te Csuvit, mert egy olyan dobozban volt, mint az akvárium, és nem tudott egyedül levegőt venni. Tudod, mint a mesekönyvben Max.
E: – Nem értem, és amúgy is mérges vagyok Edire. Ma reggel is felébresztett.
P: – Mert mi történt?
E: – Minden reggel arra ébredek, hogy felkapcsolja a szobámban a villanyt és elkezd játszani a játékaimmal, és nem hagy aludni. Aztán visszaaludnék, de akkor meg Anya húzza fel a redőnyt, mert iskola van, vagy dolgunk van és kelni kell.
P: – És ezért vagy rá mérges?
E: – Igen, meg minden játékomat összetöri, meg kiabál, és nem hagy békén. Nem szeretem.
P: – De miért mondod, hogy nem szereted? Csak akkor nem szereted, amikor rosszaságot csinál? És amikor együtt játszotok, akkor szereted?
E: – Igen, amikor legózunk szeretem, mert építek neki valamit és azzal nyugodtan eljátszik és nem dönti le, amivel én játszom…
Mesekönyv. Én nagy rajongójuk vagyok, és ezáltal a gyerekeim is. Tele vannak a polcok magyar, francia és angol mesekönyvekkel. Amióta tudom, hogy “baj” van, azóta megszállottan keresem a SEGÍTŐ mesekönyveket, és rátaláltam erre a csodálatos weboldalra, aminek mindjárt az első mondata magával ragadott: nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja.
Kerestem, kutattam magyar mesekönyv után, ami a mi élethelyzetünkre talál “párt”. Nem találtam. A magyar mesekönyv piacról fájdalmasan hiányzik minden, ami az egészséges testvéreknek elmagyarázná, illusztrálná, mi történt a testvérükkel. Csak a “pozitív” a normális példa. Ahhoz ott van mindjárt az én gyerekkori nagy kedvencem, a Sehány éves kislány. Ez megvan nekünk magyarul és persze az eredeti francia változata is. Ebből próbálkoztam az elején Emma fejében rendbe tenni a  kavalkádot.
De nem tudott elvonatkoztatni, amíg rá nem találtam erre a fantasztikus kanadai mesekönyvre, amelyben elmesélik Max koraszületésének történetét.
Aztán találtam a  törésre – zúzásra példát, hogy lássa Emma, nem csak ő van ilyen helyzetben, hanem a kis Thomas is. Az ő NAGY bátyja, Paul autista. Él a kis saját világában. Thomas ajándékot ad neki a szülinapjára. Paul “felpörög” örömében, aminek a következménye ez. De aztán ahogy együtt játszanak, Paul megnyugszik.
És végül a legjobb mese a másságról, ami élet helyzetünkről. A legszörnyűbb, hogy eddig ezt a mesekönyvet nem MERTEM elolvasni neki, mert még nekem felnőttnek is szörnyű a valóságot lerajzolva látni. A kis Eduard-ról és annak lánytestvéréről szól ez a történet. Hogyan fogadja a család a másság hírét, és hogyan dolgozzák föl együtt….
Hahó magyar könyvkiadók! A mesekönyv piacot kellene egy kicsit bővíteni, hiszen nemcsak az USA-ban, Kanadában vagy Franciaországban élnek sérült gyermekek egészséges testvérekkel, hanem Magyarországon is! Hát nem azt halljuk éjjel-nappal, hogy a koraszülés Magyarországon népbetegség? Kapásból több ezer család vásárolná ezeket a könyveket. És ha a francia példát vesszük, ahol az iskolai könyvtárak hatalmasak, és elárasztják őket a kiadók az újabb és újabb kiadványokkal, ahol a sérült gyermekek iskolai integrációja példaértékű a magyar helyzethez képest, ezek a mesekönyvek folyamatosan forognak olyan gyerekek és szüleik kezében is, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk a “mássággal”.
Meg kéne könnyíteni a magyar szülő-gyermek kapcsolatok mindennapjait azzal, hogy ilyen mesekönyveket is a kezükbe tudnak venni, és ha kell újra és újra megerősíteni ezeket a gyerekeket, hogy nincsenek egyedül. Nem csak az ő testvérük más, és töri össze a játékokat. Találtam mesekönyvet a másságról :Petikéről aki nemsokára hallani fog, és már van második része ahol Petike beszélni tanul. Hurrá! Találtam egy mesekönyvet a cukorbetegségről, 2 mesekönyvet az örökbefogadásról, egyet az autizmusról, egyet a válásról, a Bartos Erika-féle daganatos mesekönyvet, ami kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ennyi! Hát hahó! Ébresztő! Szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy választhatok még 2 nyelvi lehetőségből, és több száz amerikai, francia, kanadai, belga, angol mesekönyv közül megtaláltam, amivel talán tudok Emmának segíteni. De szeretném a gyermekeim anyanyelvén elmesélni, a saját szintjükön, milyen is a koraszülés, mi az a kenguru-módszer, és milyen a másság, amiben élünk….

10 furfang, hogy a gyerek megegye a zöldséget

Az első két gyerekmenüs bejegyzésben nem esett túl sok szó a zöldségekről (pontosan semennyi), csak a hús, a hús, a hús és az édesség volt porondon. Azért ennél keményebb az élet. Spenót, sóska, brokkoli, zöldbab, káposzta is van a világon, persze ezektől a kölykök úgy rettegnek, mint a sárkánytól (nálunk még Süsütől is, pedig ő aztán csak vadkörtét eszik, gyerekeket egyáltalán nem).

A zöldségek vitaminokban, rostokban, ásványi anyagokban gazdagok, tehát fontos szerepük van gyerekeink egészséges életmódjában és a növekedésükben is. Nem kell pánikolni, ha a csemeténk eltolja magától a tányérját, amin nevezetesen valami földféle van. Van megoldás! Megmutatom, hogy én milyen taktikákkal szedtem rá az ellenállót.

Első trükk: fokozatosan haladtam

Fölösleges erőltetni, amit nem szeret! Ráfaraghatunk. Én szinte láthatatlan adagokkal kezdtem a zöldségetetést, amikor már kategorikusan eltolta magától. Aztán ezeket az apró mennyiséget növeltem szépen, lassan, fokozatosan. A lényeg az volt, hogy szokja az ízeket és az ahhoz kötött látványt. Igaz, babakorában nem tiltakozott a zöldségek ellen, tehát ismeri az ízeket, de úgy néz ki, elfelejtette, vagy csak kóstolgat, de nem a zöldséget, hanem engem, az anyját. (Azt még hozzáteszem, hogy nem mindig főzök pocsékul. Van, amikor kifejezetten finomra sikerül a főztöm, de bevallom, nem vagyok gasztrotündér.)

Második trükk: sütök, főzök

Divat a készétel, divat a ételrendelés, de én maradi vagyok. Főzök.

Igaz, sok főtt, illetve párolt zöldséget ki nem állhat, nem is erőlködtem, megpucoltam a répát, kezébe nyomtam, egye úgy, nyersen. Szereti! Ezt sok zöldséggel megtehettem, akár a karfiollal is (apósomtól tanultam, és láttam, más is előszeretettel eszi nyersen Franciaországban), de van, amivel muszáj kezdeni valamit, így kitaláltam, kipróbálom a grillezett és a rántott zöldségeket is: cukkini, paprika, padlizsán, hagyma, gomba (persze ez utóbbi se nem növény, se nem állat, hanem külön ország) stb. Egy kis szósszal megbolondítva még élvezi is, hogy tunkolhat valamiben. (Igen, a tilos ketchupra, majonézre, egyéb kis szószokra gondolok, sajnos, de néha muszáj stratégiázni.)

Harmadik trükk: megtanultam kamuzni

Párolt répával kínálni? Az aztán az öngól. Bezzeg a sárgarépás, reszelt sajtos szuflé. Nyert ügy! Kénytelen vagyok gyakran új, érdekes ruhába öltöztetni a zöldségeket. A paradicsomból paradicsomszósz lesz (hm, régen rajongott a koktél paradicsomért, ma már az is döcög), sokszor sima olasz “sugo al pomodoro” (paradicsom, só, bors, bazsalikom), vagy akár paprikás, zelleres, padlizsános. Rendszeresen készítek “quiches-t” (ejtsd: kis), amibe remekül el lehet rejteni a zöldségeket, ha jó apróra vágom össze, esetleg lereszelem. Működik! A gyerek szó nélkül megeszi, hiszen még sokszor zöldnek sem zöld. A csirkefalatokból is lehet kapni már zöldséges verziót, de magam is elkészítem, ha pepecselni támad kedvem. Amit még nem próbáltam, de hamarosan eljön az ideje, mert érdekel: cukkinis, zelleres vagy répás rosejbni (fórumon olvastam róla). Elképzelhető, hogy ennyire át lehet vágni a kölyköket?

quiche

Zöldséges quiche

Negyedik trükk: a gyerek által kedvelt ízeket adtam hozzá a zöldségekhez

Ahhoz, hogy egyáltalán kedve legyen megkóstolni valamit, az elején olyanokat adtam az alapételhez, amiket szeret. Például reszelt sajtot. A szeme előtt jól megpakoltam reszelt sajttal a csőben sütőben sült karfiolt, miközben ő csipegette a reszelt sajtot. A sárgarépa pürébe is szórtam. A quichebe is szórtam. Szórtam én mindenbe! De akár az imádott sonkából is adhatunk hozzá, csak lássa a saját szemével! Így az ellenségből érdekes étel lett.

Ötödik trükk: a pürék

Itt még nem tartunk, hiába próbálkozom (ez is fórumról… a krumplipürétől származik az ötlet). Nem adom fel, még próbálkozom, hátha megszereti, de a csemete még mindig visszautasítja. De a pürék, krémlevesek vagy a most nagyon divatos smoothiek igenis finomak! Szerintem. Látom, más gyerek problémázás nélkül megeszi, tehát előbb vagy utóbb működnie kell nálunk is. Lehet, hogy a kellemesen selymes textúra miatt szeretik a többiek? Nálunk csak a reszelt sajtos pirítóst eszi meg, még mielőtt a levesbe kerülhetne.

Hatodik trükk: az édeskék

Általában a gyerekek jobban szeretik az alapvetően édes zöldségeket, például a sárgarépát, az édesburgonyát, a sütőtököt, paradicsomot, zöldborsót. Ezeket nyugodt szívvel csempészem bele az aktuális ötletemhez.

Hetedik trükk: a színek

A legrosszabb, amikor a maga zöld mivoltjában kerül az asztalra a zöldség. Például a spenót. 😀 A dobozosról vagy zacskósról már nem is beszélve (persze sokszor nincs más választásom, sietni kell vacsorát rittyenteni az asztalra), mindenesetre sokkal jobb a friss, idény zöldség. Ha többféle szín található a tányérján, már nincs abszolút tagadás, ezért jól jön a sokszínű kaliforniai paprika!

Nyolcadik trükk: power point prezentáció egy kis cselfogással

Arcot “rajzolok” a tányérjára és már nemcsak a tejbegrízre, hanem a krumpli-husi fölé is: két fekete olajbogyó a szeme, piros kaliforniai paprika a szája, egy borsó az orra (na jó, belátom, nálunk sem sűrűn van mindenféle zöldség a hűtőben). Az arcot lehet variálni: ház, hajó, fa, macska… csak a fantáziánk szabhat határt.

visage-légumes

Az én kézügyességem is idáig terjed.

Kilencedig trükk: a közös vásárlás

Együtt járunk vásárolni, így ő is kedvére válogathat és onnantól nincs mese, amit kiválasztott, meg kell kóstolnia. A piacot jobban szereti, mint a sima boltot, igaz kicsit drágább (néha jelentősen), de megéri, mert azt a színvilágot, illatáradatot a hyper-megák nem tudják prezentálni. A kicsi még csak két éves, de a nagynak, aki már közel öt, lehet mesélni arról, hogyan teremnek a zöldségek, gyümölcsök, hogy készül a sajt. Igaz ők ezt az óvodában már tanulták és a nagyszüleinél testközelben találkozhat a “jelenséggel”, de ismétlés a tudás anyja, ezért elég sokszor kérdez és mondja, amit már tud.

Tizedik trükk: együtt főzünk

Mindkettő szeret sertepertélni a konyhában és segíteni, különösképpen pogácsát gyúrni, lasagne tésztát adogatni, répát pucolni. Jobb is, ha ott vannak mellettem, így legalább látom őket, míg összedobom a vacsorát. Együtt mossuk meg a zöldségeket, együtt pucoljuk, együtt keverjük be a saláta levét. Szeretik a feladatokat: hozd ide az olajat, keresd meg az ecetet, hol a só, gyere keverd meg egy kis kanállal, tekerd meg a salátaszárítót, csipegess le egy kis petrezselymet a cserépből. Már ott tartunk, hogy kirobban a balhé, ha nem adok tennivalót a kezeik közé.

Amikor az alábbi fotókat nézegetem, mindig elkap a tettvágy, pontosan én is ilyen kreatív szeretnék lenni, de nem vagyok túl ügyes és naná, hogy mindig hiányzik valami a kellékek közül, de azért kísérletezgetni szoktam (ennél jóval kevésbé csinosra szokott sikerülni a művem).

 

assiette

 

boci

 

eatzy

 

legumes

Giuseppe Arcimboldo, ilyenre nem vállalkozom.

Az eatzybeatzy.com weblapon olyan remekműveket találni, hogy a lélegzet is eláll. A most divatos bentok is megérnének egy misét, ami engem illet.

A francia piac... ÁNTSZ ellenőröknek belépni tilos :D

A piac, “intézmény”. Közhelyesen úgy is mondhatnám, hogy kötelező hétvégi program.
Ha nem is minden hétvégén, de azért 2-3 hetente, vasárnap, itt szerzem be a heti vitamin adagot, és persze az aznapi vasárnapi ebedét is. Ez az ÉN “guilty pleasure-öm”.
Ez a hely nem  a fogyókúrázók vagy kúrázni vágyók legjobb programja. A piac vasárnap reggel 8 körül nyit és dél,  fél 1 magasságában fejeződik be (ilyenkor lehet sokkal olcsóbban megvenni ugyanazt a terméket, amit előtte egy órával még simán a  duplájáért árultak 😀 ).
Mire az ember a vasárnapi ebéd elé kerül, már bőven túl van az aznapi vitaminbevitelen, és már pár zsíros kalóriabombát elfogyasztott.
Nincs az a kereskedő, aki ne kínálná a portékáját kóstolásra, legfőképp a gyerekeknek, hiszen tudják, hogy anyuka pénztárcájához a gyereken keresztül vezet az út. És amire egy gyerek azt mondja jó, ez finom, anya mééég, na azt el lehet adni. Borsos áron.
Nem kívánok senkinek szívszédülést okozni, nem kezdem el leírogatni egy kiló paradicsom, vagy pár deka jóféle sajt és sorolhatnám még mi árát. De adok egy jó tanácsot! Épeszű anya popsitörlő nélkül nem indul piacra.
A kölkeim imádják a piacot. Télen, nyáron, fagyban, kánikulában lelkesen araszolunk a babakocsikkal. Elég, ha beleszippantasz a levegőbe, keverednek az illatok, a fűszerek, a zöldségek, a zamatos gyümölcs illata. Francia és olasz árusok (közel van Olaszország, mondtam már hogy az Alpokban lakunk?) egymást túlkiabálva kínálják portékáikat.

Még meg sem érkeztünk, térültem-fordultam, és Edi kezében már landolt is az első görögdinnye szelet egyik kedvenc árusunktól, akinél szinte törzsvevőnek számítunk,  a 13 hónapos kezében már a szicíliai édes narancs,  amit szopogat, csócsál nagy élvezettel.

IMG_1276

De Edi végigkóstolta a teljes paradicsom kínálatot, majd felzabálta kedvenc felvágottas kereskedőnk összes kínálásra felszeletelt diós szalámiját.

IMG_1281

És akkor még nem válogattam a hajnalban frissen szedett spenótlevelekből, végig szaglásztam a medvehagyma csokrokat, a póréhagymákat, karfiolokat, és persze jött a kihagyhatatlan, az élvezetek netovabbja.

A tapenade-tól a paradicsomos olívás kencémig, a különböző pácolt olívabogyók, fokhagymák, és a legjobb, hogy bármit megkóstolhatsz (és persze jó pénzért haza is viheted magaddal). Általában itt hagyom a legtöbb pénzt, de ha nem ezért akkor miért?

IMG_1283
 livi piac 1
Közvetlen ezután az ízorgia után megérkezünk a kenyeres pultokhoz, és végem van… ezért:
IMG_1282

Ezen a vasárnapon térdig jártunk az eperben. Nem a szupermarket vizes, színtelen műgyümölcsében, amit az ember már 2 Euro/500 gr (körülbelül) magáénak mondhat, hanem abban  az igaziban.  Gyönyörű piros, illatos, “gyere, egyél meg” hívogató eper 4.50 Euro/500 gr-ért. A kezemet tépték, amikor átadtam a pénzt, de ahogy a gyerekeim teli szájjal bólogatva esdekeltek, hogy MÉÉÉG epret, így nem lehet otthagyni.

Tehát ha valaki legközelebb Franciaországban jár, ki ne hagyja a piacot. Nincs az a város vagy falu, ahol ne lenne. Hivatásos ANTSZ ellenőrök szemeket becsukni, szájat kinyitni, nem nézni hőfokot, csak élvezni az ízeket és az illatokat. 🙂

Tehát félig teli gyomorral hazaérkeztünk vásári portékáinkkal, már csak bedobtam melegedni a sütőbe a vásári csirkét krumplival, gyorsan összedobtam egy zöldsalátát friss porvence-i mártással és isteni koktélparadicsommal. Felvágtam a magvas friss barna kenyeret, apjuk elé tettem a paradicsomos fais maison (ford.: házi) olíva tappenádot, hűtőből előkerült a hideg jófajta rosé (a kölköknek málnaszörp), és hátradőlve élveztük a tavaszi napsütést!

IMG_1284

Amkor is egyik kölköm belekiálltott az alpesi levegőbe: Anya, kakilni kell…… Jó étvágyat!

Betegség miatt szünet

 

Francia gyerekmenü, 2. rész

A desszertnél tartott a Le Figaro cikke, amelyben garantáltan gyerekek által imádott menüket ajánl, de sebaj, mert visszakanyarodik a főételekhez, tehát nem arról van szó, hogy finomított cukorral szédíti tovább a mélyen tisztelt olvasót. Van még olyan, amit a gyerekek szívesen megesznek, ha rossz étkűek is.

A sokadik fogás a cordon bleu. Semmi ördöngösség, gondolhatnánk, de a Le Figaro mégis úgy fogalmazza meg a Café Constante ajánlatát, hogy szem nem marad szárazon. Fenséges aranysárga panír a külcsín, finom, világos borjúhús sonkával és ementáli sajttal töltve. Köretnek pestós tagliatellét kínálnak és egy negyed citromot. Közös egyetértésben megállapíthatjuk, hogy EZ a generációk közötti egyeduralmat élvező recept.

cafe constante

Természetesen a felnőtteknek sincs okuk panaszra. Lazacos tartár osztrigába töltve.

cafe constant

Most valami felettébb egyszerű fogás következik. Sonkás kagylótészta. Felmerülhet, hogy mit lehet ezen ragozni. Nincs korosztály, aki ne szeretné a sonkás kagylótésztát (én személy szerint nem szeretem, szerintem túl puritán, de tény, hogy a gyerekek szeretik). Azért, hogy kicsit megbolondítsák ezt az abszolút letisztult ételt, megszórják szarvasgombával. Mintha egy szimpla búcsúban lőtt műanyag gyűrűt hordanánk briliánssal. Természetesen tejszínnel és olvasztott sajttal tálalják. Ami még elbűvölheti a gyerekeket, az a hely szelleme. A Cafe Germain belsejében egy óriási, sárga kanári – Sophie – szobor található, amely kiszúrja a plafont. A gyerek szeretik az ilyen bohókás helyeket. 

cafe germain

Máris vissza a desszertekhez. Valami egészen szédítővel. Mindenki kapaszkodjon meg! Mindenki hunyja be a szemét! Súgom: Nutellás pizza. Igen, létezik és ez nem valami amerikai újdonság, hanem az őshazában is megtalálható és ott is szeretik (tanúsíthatom, saját szememmel láttam, hogy már 1987-ben is két pofára ették az olasz gyerekek). A desszert pizza előtt azért jó, ha esznek egy hamisítatlan nápolyi pizzát: vékony tészta, kicsit magasabb szegéllyel, fatüzelésű kemencében sütve, kicsit odakozmálva, úgy, ahogy kell, amit aztán ízlésünk szerint variálhatunk: margherita, quattro stagioni, napoletana stb. A Pizzeria Rebellato nyilván jó hely, olaszok üzemeltetik. 😉

nutella

Ez speciel az “Egy nap a városban” fotója. Budapest, Király utca, Gozsdu udvarnál.

A végére értünk, jöhet egy isteni palacsinta, amit a franciák imádnak. Mindenhol, úton útfélen bele lehet botlani. A újságcikk azt írja, a Breizh Café-ban lehet a legjobb palacsintát kapni Párizsban. Itt aztán válogathatunk kedvünkre a klasszikus és a new age palacsinták közül, amit biotermékekkel valósítanak meg. Kezdjük a kikerülhetetlen és hamisítatlan teljes kiőrlésű “galette-tel”: sonka, tojás, sajt garnírunggal, végül desszertnek sós karamellás palacsintát próbáljunk ki, nem fogunk csalódni.

breizh

Úgy érzem, ezzel a listával nem sok zöldséget és gyümölcsöt kínálnak a gyerekeknek Párizsban. Ezekkel az ételekkel csak tüzet lehet oltani, így kénytelen vagyok tovább menni és körül nézni, mivel lehetne a két évesemet megetetni, ami nem kizárólag hús és édesség. Azért éhen halás ellen, és ötlet híján jól jött ez a felsorolás is.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!