NEM HARAP A SPENóT

A sérült gyermek és a "sérülékeny gyermekek"

Tudom, nagyon el vagyok maradva. Ígértem szuperbiztos altatási technikát például, de a mindennapok történései és a ráadások – mint például állampolgársági vizsga (ez is megérne egy misét); a kezdődő úszótábor és annak előkészületei (mosás, vasalás, vásárlás); a „végre tavasz van és jó idő: irány a kert!”- annyira lefoglaltak, hogy nemhogy írni, de még számítógép közelébe sem nagyon tudtam jönni. Annyian panaszkodnak, hogy milyen nehéz elszakadniuk például a Facebook-tól. Én simán napokig felé sem nézek – bár nekem soha nem is voltak addiktív problémáim -, bármikor ott tudok hagyni dolgokat vagy embereket, akik nincsenek rám jó hatással, vagy nem szimpik. Na de ez egy másik történet.

Visszatérve az előző gondolatmenethez: kell is mostanában a kikapcsolódás. Amikor belül problémám van, én kikapcsolok, de mindent, és csak alapjáraton üzemelek. Ilyenkor jár az agyam, emésztek, elemzek, döntéseket hozok (lehet az egy függönycsere, vagy, hogy hová ültessem a 16 cserép levendulát, amihez jutányos áron jutottam hozzá, vagy ablakpucolás). Amúgy tiszta haszon a családnak, amikor marom magam belülről, a hétvégén a mosó és szárítógép mellett, a sütő is egyfolytában üzemelt. 😀

Amin rágom magam éppen, az még egy januárban indult történet, de nem hagyott nyugodni. Még az Eglantine ügy kapcsán, a Les Maternelles című, extrém jó és színvonalas kismama műsorban mutattak be 3 olyan történetet, amelyekben különböző krízishelyzetbe került családok gyerkőceinek a viselkedését elemezte ki egy gyermekpszichológus, az édesanyák közreműködésével.

Az első családban az édesapa halála után anyuka egyedül maradt 3 kislányával, akiktől, természetükből adódóan, azt várta, hogy 3 teljesen különböző módon fogják feldolgozni édesapjuk halálát. Teljes megdöbbenésére mind a három lány kitűnő tanuló lett, és állandóan azt figyelték, hogyan segíthetnék édesanyjukat. A legnagyobb “kislány” már 15 éves, és anyuka azt gondolta, hogy a serdülőkor nehézségei miatt, vele lesz a legtöbb problémája.

A második családban a 2 testvér közül a kisebbik leukémiás, és anyuka arra volt kíváncsi, hogy vajon normális-e az, ahogy a nagyobb testvér “éli tovább” az életét, és tudomást sem akar venni kisebb testvére betegségéről. Állandóan jókedvű, bohóckodik, mindenkit, mindenhol nevettetni próbál, rengeteget csacsog, érdeklődő, jól tanuló kislány.

A harmadik családban egy 6 éves kislány tanítgatja a 7 éves nagy, és nem mellesleg autista bátyját a betűkre, hogy mihamarabb vele mehessen iskolába, és ugyanazt az életet élje, mint ő, hogy megmutatja neki milyen az iskolai élet, mit csinál egész nap a suliban. Ugye a felnőtt szív máris szorul ezektől a történetektől, és attól is, ahogyan ezek az anyukák beszélnek a helyzetükről, a mindennapok jó és kevésbé sikeres pillanatairól. Nyilván mindegyik történetben a gyerekeimre ismertem, és szembejöttek velem a mindennapok, az Én mindennapjaim. Ahogy végignéztem a kisfilmeket, ráismertem a gyerekeimre. A legnagyobbra, aki 16 éves, akiben már tombolnak a hormonok, de még nem is olyan régen, ő volt a tökéletes kislány. A jó tanuló, anyának mindenben segítő, jól nevelt kislány. És én milyen büszke voltam. És MEKKORA hülye! Hogy a fejemet tudnám verni a falba ilyenkor. Miért nem láttam a fától az erdőt?

Egyszerűen leforrázott a pszichológus válasza, amit az anyukának adott: Anyuka mégis mit várt a lányoktól? Ez a 3 lány retteg, hogy az anyjukat is elveszíthetik, ezért mindent megtesznek, hogy tehermentesítsék, ahogy csak lehet.

Az özvegy anyuka összetört, ott a kamerák előtt. Sejtette, hogy a segítség mögött a teher megosztása áll, de azt nem, hogy a rettegés motiválja ezt a segítséget.

A bogár a fülemben már mocorog, de még mindig csendre intem.

Sejtettem, hogy a második anyuka kérdései és a pszichológus válaszai sem lesznek egyszerűek: a gyerek hárít, nem akar beszélni a problémákról, mert anyuka így is kétségbeesett, nem akar kérdezni, nem akarja még jobban elkeseríteni anyukáját. Ő csak mosolyt akar látni az arcán. Ezért ha kell, akkor is bohóckodik, amikor nem kéne. Tökéletesen tisztában van vele, hogy el is veszítheti a testvérét, de nem akar tudomást venni róla.

És aztán a harmadik család, melynek helyzete a legközelebb áll a mi életünkhöz, feltette az i-re a pontot. A kislány, aki egyfolytában a testvére körül sürög-forog, mint egy második anyuka. Neki a legrosszabb. Ennek a gyereknek már nincs saját élete, minden pillanata a testvére életéből áll. 6 évesen úgy viselkedik, mint egy felnőtt, és a pszichológus (mint ahogy ezt a többi gyermek esetén is tette) a lehető leghamarabb kezdődő terápiát javasol, hogy mielőbb kizökkentsék ebből a helyzetből. Mert nemcsak segíti a testvérét, de sokkal rosszabb, hogy felelősnek is érzi magát a tesóért. Tehát ha bármi rossz történik ezzel a kisfiúval – például nem kerül be az iskolába -, valószínűleg magát fogja hibáztatni, hogy nem foglalkozott eleget a bátyjával. (Nem tanított meg mindent, ami az iskolába való bejutáshoz szükséges lett volna.)

Mint ahogy azt meséltem még januárban, az első trimeszter elemzésekor Edi iskolájában, azonnal ugrottam a témára. Ők is látták a műsort, mire én felvetettem, a program már összeállt a projektvezető fejében. Testvér programot indítani a lehető leghamarabb. Mivel Edi testvérei a legnagyobbak, ezért velük kezd a pszichológus. Megtörtént az első találkozó először velem, aztán a lányokkal, anya jelenléte nélkül, aztán anyával. Most ezt emésztgetem. Már amennyit pszichológus elmondott nekem.

Emmával nem lesz gond, pár alkalom együtt, színezés hármasban, és kibogozzuk a szálakat. Emma fél és hárít. Fél kérdezni, mert nem akar szomorúnak látni, és látja, ha Ediről van szó, az engem mindig rosszul érint. Így ő inkább kerüli ezt a témát. Hisz benne, hogy egy reggel Edi úgy fog felébredni, mint ő. Normálisan, meggyógyulva, mert anya és apa mindent megtesz… Szóval lesz itt munka bőven.

Kis Chloè, na, ő a kemény dió. Nem elég, hogy már nagylány volt, amikor Edi született, és végigélte az elmúlt 8 évet, még mellette kamaszodik is. Hát vele nem lehet színezgetni, őt ki kell vezetni ebből a zűrzavarból.

Azt hittem én elég leszek. Ha elég szeretetet és odafigyelést adok nekik, és leveszem Kis Chloèról a terhet, hogy amikor mi már nem leszünk, a testvéreivel közösen oldják meg Edi életét, az elég.

Hát sajnos nem az.

Ahogy a pszichológus magyarázta, van a sérült gyerek a családban, és mellette az egészséges “sérülékeny” gyerek(ek), akikkel eddig nem foglalkozott senki, pedig sajnos hihetetlenül nehéz hátizsákot cipelve érkeznek meg a felnőtt élet kapujába. Látva a döbbenetemet és elkeseredésem az eredmények tudatában, megnyugtatott, hogy itt már baj nem lehet. Felmértem, hogy gond van, de ezen lehet változtatni, javítani. Nem féltem segítséget kérni, hiszen ezt egy anya nem tudja megoldani egyedül. Ezek a gyerekek – pontosan azért, mert imádják az anyjukat, és felnéznek rá, hiszen rengeteget megtesz és dolgozik a sérült gyerekkel és persze a családért – nem akarják a saját problémáikkal, érzéseikkel, esetleg diszkomfortjukkal zaklatni. A szülők gyakran “elhanyagolják”” az egészséges tesót, öntudatlanul sürgetik a fejlődésben, hiszen akkor az ép gyermekkel kevesebb a gond. Így lesznek ezek a gyerekek nagyon korán felnőttek.

Valaki, valamelyik nap ezt írta nálunk Kora fórumon: – A koraszülöttség felülír mindent. Én erre azt válaszoltam: – Igen, de milyen áron?

Google a barátunk, bár nekem nem annyira. Ha keresek rajta valamit, az nem szokott jól elsülni, mint most sem. Találtam egy ilyet: “Hogyan nőnek fel azok, akiknek értelmi fogyatékos testvérük van”.

Tehát kertészkedem, ablakot pucolok, gardróbot szortírozok. Gondolkodom, és keresem a megoldást. Magamban, mert az irányt, ezeknek a gyerekeknek én mutatom.

Merre tovább? (Francia iskolai útvesztő)

BAC ES vagy BAC S? És Seconde Generale vagy Technoligique? Heee, mi van?

Találós kérdés 😀 Na ez mi ez?

Parcours-de-formation1

Nem, nem az új periódikus rendszer. Segítek egy picit, jó?

Ez a gyönyörűség itt a francia továbbtanulási rendszer. Egy echte francia számára teljesen egyértelmű, átlátható táblázat, nyilakkal jelölve az iskolatípusok közötti átjárhatóságot.

Minek nézegetek én ilyeneket?

Mert elsőszülöttömnek választania kell. Megérkeztünk a továbbtanulás kapujába. Még előttem a kép, ahogy félve, lépegetve elindult az ovi nagycsoportjából az iskolapadba, és megkezdte iskolai tanulmányait Franciaországban. Kérlek titeket, ne várjatok tőlem összehasonlítást, becsmérlést egyik vagy másik ország tanítási rendjébe, mert nincs összehasonlítási alapom. Hiába, hogy Magyarországon végeztem a tanulmányaimat, van egy olyan érzésem, hogy azóta hangyafasznyit változhatott az oktatási rendszer, nyilván politikai pirostól vagy narancssárgától függően.

Jaj, várjatok segítek az eligazodásban, hiszen ez az ország a bürokrácia mellett, a rövidítések országa is.

CP – 1. osztály

CE1 – 2. osztály

CE2 – 3. osztály

CM1 – 4. osztály

CM2 – 5. osztály      Eddig tart az általános iskola.

Kijárta, imádta, majd belépett a College kapuján, aminél már éreztették a szülőkkel, hogy nem babra megy a játék. Már most jól válasszon a szülő, mennyire legyen az a “felső tagozat” erős, mennyire kell a gyerek körmére nézni, mennyire autonóm, van-e valamilyen kiemelkedő képessége vagy érdeklődési köre, amit egy megfelelően választott college által, a plusz foglalkozásokon tovább lehet fejleszteni. Választhat a szülő, hogy a szabadabb, nyugisabb, etnikailag kicsit vegyesebb (figyelitek, politikailag milyen korrekt próbálok maradni?) állami sulit, vagy katolikus magániskolába járatja a gyereket ami, mint nevében hordozza fizetős, kicsit szigorúbb, de több lehetőséget tartogat a tanulóknak. A további messzebb menő következtetéseket mindenki magában beszélve, olvasva vonja le 😀

6ème- 6. osztály

5ème – 7. osztály

4ème – 8. osztály

3ème – gimnazium, szakközépiskola, szakiskola 1. osztály. Na mi most itt tartunk!

Ami még előttünk áll:

2de – 2. osztály

1er – 3. osztály

Terminal BAC* – 4. osztály, érettségi

Tehát várjuk az utolsó trimeszter osztályzatait, tanári jellemzését, és februártól áprilisig vadul járjuk a “porte ouverte-ket“, azaz a középiskolák által biztosított nyílt napokat, ahol a gimnáziumok és szakközépiskolák magukat ajánlgatják, mint hentes a jófajta borjú szűzérmét (file mignon de veau) a húspiacon.

Ez a jelenség már az én időmben is létezett Magyarországon, el lehet menni iskolákat látogatni, de amennyire emlékszem ezt csak a jobb iskolák szervezték, és mindenkit biztosítottak róla, hogy nem a szülő vagy a gyerek választ, hanem a suli.

Visuel-JPO-2012_article_horizontal

Persze, nem fogok mellébeszélni vagy szépíteni a helyzetet: a Gallok földjén is számít az osztályzat. Minden gimnázium a sikeresen elért érettségik arányának megfelelően kapja hírnevét: 100% BAC – na ez a legjobb, na ez már valami! Persze, hogy a lehető legjobb tanulókat szeretné magához vonzani.

De ne rohanjuk ennyire előre. A legfontosabb kedves Spenót olvasó, hogy érezd a ritmust, az iskolai ritmust. 😀 Nagyon okosan és biztosan kell választani. Az a gyerek, aki szakközépiskolát választ és ezen belül szakmunkás vizsgát vagy egy évvel később szakérettségit szeretne szerezni, az tényleg a legjobb sulik közül válogathat. Nyilván ezeknek az iskoláknak eszméletlenül jó hálózatuk van az adott szakmunkás képzés gyakorlati megvalósításához. De sajnos egy szakközépiskolai érettségi messze nem a gimnáziumi érettségi szintjén van. És ha esetleg a tanuló meggondolja magát, és mégis tovább szeretne tanulni a felsőoktatásban, kőkemény munka árán tudja csak feltornászni magát, és különbözeti érettségit tenni.

Azok a kölkök akik már most tudják, hogy felsőoktatásban szeretnék a tanulmányaikat folytatni, illetve halvány lila gőzük nincs mihez szeretnének kezdeni az életükkel, na nekik való a gimnázium. Vannak az úgynevezett reál és humán beállítottságú gimik,mindegyiknek központilag meghatározott az órarendje, de mint minden másban ebben az országban, az oktatási rendszerben is a részletekben bújik meg az ördög.

Akkor most bonyolítsuk egy picit, és megpróbállak titeket még jobban megbolondítani, mint ahogy velem tették előző szombat reggel 9-kor.

A parkoló tele, hangos zene hallatszik ki egy hatalmas épületből, ami a reál gimnáziumok egyik legjobbja a környékünkön. Buli van, nyílt nap! Aznapra minden tanterembe oktatást szerveztek, végig jártuk a laborokat, az amfiteátrumokat, és annak megfelelően, hogy a BAC Techno vagy BAC Généralt szeretne tenni majd 3 év múlva a gyerek, választhattunk a bal vagy jobb oldali épületszárny közül. Elindultunk a BAC Général S irányába, ahol hatalmas táblákon és asztalokon prospektusokon és kivetítőkön magyarázzák a különböző tagozatok előnyeit, ki, miért és éppen azt válassza, melyik egyetem milyen fakultás programmal vesz fel előszeretettel tanulókat.

Még csak 5 perce voltunk bent, de máris repkedtek a rövidítések: SES vagy PFEG? Heee? Az mi? Ugye már ti is elveszítettétek a fonalat, nem elég, hogy reál gimi, még ezen belül is tagozatok vannak? Hogy is magyarázta az egyik tanár? “Hol szeretnél ülni a következő 3 évben: a Holdon a lábadat lóbálva, ahonnan rálátsz az egész világra és mindenhová, minden földrészre bekukkantasz, hogy egy picit megismerd azokat: ez az SES, vagy egy íróasztalnál szeretnél ülni és ennek megfelelően a világ részleteiben látogat meg téged: ez a PFEG.”

Fiúk, lányok én elájultam a tanárok lelkesedésén, ahogyan a gyerekeket bevonva az órába próbálták még jobban felkelteni az érdeklődésüket az adott szaktárgyak iránt. Láttunk bűnügyi elemzést MPS-en, a joghurt bakteriológiai felépítését BL/SL órán, az LS órákon minden nyelvtanár a kötelező angol tudás mellé a sajátját ajánlgatta második illetve harmadik nyelvnek (spanyol, olasz vagy német) és a franciatanárok megpróbáltak minket meggyőzni, hogy a történelemhez érdemes a francia nyelven vagy az irodalmon keresztül közelíteni. Minden terem számítógépekkel, laptopokkal vagy ipad-ekkel felszerelt, minden elektronikusan megy, lecke, osztályzás, napló, mindenhez szülői saját kód hozzáféréssel, és hát ami nálam még szempont az a tisztaság!!!!! Mennyi mindent elárul a suliról, az ott dolgozókról és a bennük tanulókról!

Engem meggyőztek, férjjel fürdőztünk a lehetőségek tengerében, felnőtt fejjel lassan 40 évesen, rengeteg élet és munkatapasztalattal a hátunk mögött, mindkettőnknek volt szívéhez közelálló tagozat. Csak sóhajtoztunk, milyen jó lenne, ha most lennénk fiatalok (OK, még fiatalabbak, na). Mennyivel könnyebb nekik, mennyivel több a választási lehetőség.

Az én gyerekem meg csak állt, és láttam rajta, hogy kínlódik. Túl sok a lehetőség, túl sokból lehet választani. Túl nagy a nyomás, hatalmas dolgokat érhet el vele, de nagyon mellé is nyúlhat. És ez stresszeli.

A beiratkozás közben beszélgettünk erről a felvételi osztályon lévő tanárokkal, akik megnyugtattak: az átjárás tagozat és tagozat között trimeszterről trimeszterre, vagy évfolyamról évfolyamra lehetséges. Ami nekem nagyon szimpatikus volt még (saját emlékeimhez viszonyítva), hogy tisztában vannak vele, hogy ez az a korosztály, amelyiknek egyik pillanatról a másikra kapcsolódik fel a villany a fejében, és csak egy jó tanár, egy jó program kell, hogy megszeressen egy tantárgyat, és egy közepes tanulóból jó vagy kiváló tanulót csináljon és természetesen ez a negatív irányba is igaz. Tehát érkezhetsz a suliba bármilyen átlaggal, nem írnak le egyből. De pontosan ezért van hetente kétszer az órarendben “Accompagnement personnalisé” (személyre szabott útbaigazítás), ahol folyamatosan figyelemmel kísérik a tanulót, és jegyeinek és érdeklődésének megfelelően terelgetik végig az érettségi felé.

A kötelező órarend a következő évben:

4 óra francia, 4 óra matematika, 3 óra történelem, fél óra jogi, szociális ismeretek, 3 óra angol, 2,5 óra német, 1 óra spanyol, 3 óra fizika, kémia, 1,5 óra biológia, 2 óra testnevelés, 2 óra Accompagnement personnalisé, 1,5 óra MPS, 1 óra tanulószoba KÖTELEZŐ. A gyerek suliban van reggel 8-tól este 17.45-ig. Hmmm… valakinek Magyarországon valami nyavalyoghatnékja van a a magyar tanulók leterheltségéről? Na azért! 🙂

A délutánt egy egészségügyi és mezőgazdasági szakközépiskolának megfelelő privát suliban töltöttük. A csecsemőgondozó teremtől a kisállat kereskedésig ebben a suliban is minden megtalálható. Tényleg van saját kisállat kereskedése a sulinak (!!!), ahol a tanulóknak kell ellátni, gondozni az állatokat, és megtanítják nekik azt is hogyan kell ezeket eladni, beszerezni, milyen engedélyek szükségesek hozzájuk A-tól Z-ig. Fura volt, hogy úgymond “maguk ellen beszéltek”, de nekik tényleg az a fontos, hogy olyan kölkök kerüljenek ki tőlük érettségi után, akik valóban élvezik azt a szakterületet amit választottak, és látva kis Chloé hezitálást, kerek-perec a gimnázium felé orientálták! A mi legnagyobb örömünkre.

Tehát mire irattuk a gyereket?

Seconde generale – SES Sciences économiques et sociales – MPS (Méthodes et pratiques scientifiques)

És bocsánat a fejfájásért, ami azóta kínoz, hogy ezt a rengeteg rövidítést végig olvastad. 🙁

 

Rövidítések:

BAC: Baccalauréat, érettésgi

SES: Sciences Economiques et Sociales

PFEG: Principes Fondamentaux de l`Economie et de la Gestion

LS: Littérature et Société

BT: Bio technologies

SL: Science et laboratoire

 

Pontosan ennyi értelme van a Happy Meal ajándéknak

 

Lebontották az Eiffel-tornyot?

Kicsit megkésett cikk (március 13-án kelt), de ha már ekkora lélegzetvételű, közzétesszük. Igaz, holnap újra “niveau d’information” lép életbe Párizsban, azaz tájékoztatni kell a lakosságot a légszennyezettségről. 

Csütörtökön szállt le velünk a repülőgép a párizsi CDG repülőtéren és az ablakból feltűnt, hogy alig látok. Délután 5-kor. Ekkora páratartalom lenne, morfondíroztam magamban. Furcsa volt, de különösen nem foglalkoztam a dologgal, elmismásoltam azzal, hogy biztos karcos a repülőgép ablaka, attól látok homályosan. Felszálltunk az RER-re (Hév) és akkor már tudtam, ez nem pára, nem köd, hanem légszennyezettség. Egészen különös színe volt a levegőnek, picit hasonlított a ködre, picit hasonlított az alkonyathoz, de mégis másféle szürke színe volt. Pár nappal később Manoékkal beszélgettünk erről, kiderült, hogy a kritikus napokon tilos volt szabad ég alatt tornázni, valamint a személygépkocsis közlekedésben is megszorításokat hoztak, ami pedig nálam betette a kaput és egyben a legérdekesebb: az Eiffel-torony is csak homályosan látszódott. Persze, nem először fordult elő szmogriadó és nemcsak Párizsban. Más nagyvárosokban is bevett szokás csak páros vagy páratlan rendszámú autóval közlekedni extrém légszennyezettség idején.

tour eiffel

Nem, nem photoshop! Az első képet 2012.08.17-én lőtték, a másodikat pedig 2014.03.14-én.

A páros rendszámú autók a páros napokon közlekedhetnek és vice versa, és 700 rendőr felügyeli az autókat (a sima gyorshajtást már automata radar ellenőrzi, nem rendőrök bújnak el a bokor mögött). Az elektromos autók (ami most nagyon divatos Franciaországban), a hibrid autók és a gázzal üzemelő autók közlekedhetnek. Természetesen a tűzoltók, mentők (egészségüggyel kapcsolatos szállítók, köztük gyógyszerszállítók), hullaszállítók is, valamint a taxik, autómentők, kukás autók (szerencsére!), hűtőautók, újságot, postát szállítók, autós iskolák gépjárművei is. A metróvezetők, buszvezetők használhatják az autójukat, bármilyen végződésű is a rendszámuk, hogy a munkahelyükre érjenek. A minimum három emberrel utazó autók is járhatnak. A sebességkorlátozás 60 km/h a párizsi körgyűrűn (péripjhérique) és 100 km/h az autópályákon.

pollution

Szmog

A buszokra ingyen lehet felszállni, a vélibek (bérelhető biciklik) és autólibek (városszerte bérelhető elektromos autók, a vélibek formájára) is ingyenenesek lesznek. Ahhoz képest, hogy tilos a szabad levegőn sportolni… Persze azért a napilapok lehozták, hogy ugyan ingyenesek lesznek a vélibek, de ne tekerjen túl gyorsan, aki ezt a közlekedési formát választja.

velib

Vélib, amiket Tószegen szerelnek össze

autolib

Azok, akik megszegik a szabályokat (páros, páratlan rendszámú személygépkocsik közlekedése, sebességkorlát stb.), 22 Eurós büntetésben részesülnek, három napon túli fizetés esetén 35 Eurót kötelesek fizetni.

police

Ilyenre példa csak 1997-ben volt, akkor hatékonynak bizonyult a fent leírt eljárás. 20%-kal csökkent a nitrogén-dioxid Párizs belvárosában. A váltakozó rendszámú közlekedés persze vitát szít, az autós egyesületek kétlik, hogy lenne köze a levegő minőségéhez az autózásnak. Szerintük a gyárakat is be kellene zárni az erősen légszennyezett időszakokban, ha már… Úgy vélik, ez pusztán csak lobbi.

Az első napon 90 km-es dugó alakult ki a párizsi agglomerációban, ugyanis nemcsak Párizst érinti a megszorítás, hanem körülötte elhelyezkedő  22 várost is (nem mindet). Erre a 90 km-es álló autósorra is azt mondták, normális. Ilyen más esetekben is előfordul.

De ne csak a közlekedésről essen szó, hanem arról is, milyen hatással lehet a légszennyezettség az egészségre. A szálló por a levegőben, elsősorban a közúti közlekedésből származik, valamint a fatüzelésű fűtésből, az ipari energiaátalakításból és a mezőgazdaságból (műtrágya). A klíma is hozzájárul: nagy hidegben, hőmérséklet-változás esetén vagy szélcsendben, a levegő nem újul meg, ez fokozza a szálló port a levegőben.

Két kategória számít fokozottan veszélyesnek: a PM10, aminek az átmérője kevesebb 10 mikrométernél (10 µm, azaz 10 ezredmilliméter) és a PM2,5, aminek az átmérője kisebb 2,5 mikrométernél. Ezek a részecskék annyira kicsik, hogy könnyen és mélyen bejuthatnak a légzőszervekbe. A betegségek listája, amiket okozhatnak, hosszú:  krónikus hörghurut, asztma, tüdőrák, agyi érkatasztrófa, szívizom infarktus, placenta problémák. (Wikipédiából: A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a graton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM10 és a PM2,5 jelölést használjuk.)

Mindezek ellenére nehéz pontosan megmondani, hogy milyen halálozási arányt okoz a levegőben szálló por. Az Európai Bizottság 15 éves tanulmányra alapozva azt mutatja, hogy Franciaországban 42 000 ember halálát okozta a légszennyeződés, míg Európában 386 000.

A javasolt vagy kötelezően figyelembe veendő maximális koncentráció szintje országonként változik, valamint a különböző szennyező anyagok expozíciós időtartama, ezért nehéz ezt ésszerűen kezelni, főleg, hogy az Európai Unió bírságot szab ki azokra az országokra, amelyek nem tartják be a szabályokat. Franciaország a határán áll, hogy megszegje a szabályt.

2008 óta egy európai előírás meghatározza, hogy a PM10 napi koncentrációja ne haladhassa meg a 50 µg/m3-et 35 napon keresztül (ez a legszigorúbb megkötés), és átlagosan 40 µg/m3-at egy éven keresztül. Ezt Franciaország nehezen tudja betartani. Például Ile-de-France régióban az Airparif azt mérte, hogy tavaly 33 napon át túlhaladtak a megszabott értékeken (ebből 6 nap a maximális riasztási küszöböt). 2012-ben 40 napot regisztráltak, amikor a határon túli értékeket mértek (ebből 4 nap meghaladta a riasztási küszöbértéket). 2011-ben az Európai Bizottság eljárást indított Párizs ellen, így előfordulhat, hogy évente több millió Eurós bírságot kénytelen kifizetni, mivel nem tartotta be a légszennyezettségi küszöbértékeket.

Érdekes, hogy a PM2,5-re nincs szabályozás, holott veszélyesebb a PM10-nél.

Az Egészségügyi Miniszter azt javasolja a gyengélkedő és érzékeny emberek (állapotos nők, 5 éven aluli gyerekek, 65 év felettiek, asztmás vagy szívbetegek) részére, hogy csökkentsék az intenzív fizikai tevékenységeket, különösképpen szabad ég alatt és ne menjenek ki reggel és nap végén, amikor jóval megnövekszik a közúti forgalom. Ezeket az általános lakosságnak nem kell betartaniuk, csak akkor, ha szokatlanul érzik magukat (fáradtság, torokfájdalom, köhögés, fulladás, szívdobogás).

circulation-alternee-300x150

– Na? Páros vagy páratlan rendszám?
– Még az autót sem látom.

A belső terek (lakások, irodák stb.) levegője is befolyásolhatja a külső téri légszennyezettség, ettől függetlenül továbbra is szükséges szellőztetni napi szinten. Műtős maszkot, kendőt viszont hiába kötünk az orrunk, szánk elé, csak egyes karbonfilteres maszkok hatékonyak ilyen esetben.

Nem árt néha megnézni az idokep.hu-t, kvvm.hu-t, met.hu-t, legszennyezes.hu-t (kinek melyik tetszik jobban… ezen felül vannak még érdekes honlapok, amelyek a légszennyezettséggel foglalkoznak).

Idén április 6-án rendezik meg a Párizs Maratont, addigra reméljük kifújja a szél a szmogot.

 

 

Forrás: Le Figaro, Le Monde, Wikipédia

 

10 megválaszolatlanul maradó kérdés, ha szülő vagy

 

Mondja meg valaki, miért van az, hogy ha a gyerek hülyeséget csinál és leszedem a fejét, ő egyszerűen csak kiröhög. Hm, déjà vu érzésem van, mintha ez 30 jó sok évvel ezelőtt már megtörtént volna, csak akkor én voltam az, aki agymosást kapott és kidurrant a röhögéstől. (A felismeréstől naná, hogy szétpattannak az idegkötegeim).

Miért kell minden reggel késni az iskolából? Miért pont indulás előtt jut eszébe a nagynak, hogy a matek füzetét is be kell raknia a táskába, hogy nem találja a sapkáját, hogy éppen akkor kell wc-re futnia?

Magyarázza el valaki, hogy a gyerekek miért csak akkor képesek 10 percen keresztül csöndben maradni és jól viselkedni, ha gumicukorral, vagy rajzfilmmel kenyerezzük le őket? Érdekes, olyankor még puszit is hajlandóak adni.

Szabályszerűnek kell lennie, hogy uszodanapkor otthon felejti az uszodás táskáját? Bezzeg, ha káromkodok egyet, akkor olyan a memóriája, mint az elefántnak és már kéri is a 100 Forintost, hogy belerakhassa a perselyébe. (Házi szabály: csúnya szó eldördülésekor fizetni kell.)

Miért van végtelenített energiájuk, mikor a mi elemünk csak pislákol? “Low battery” – villog a homlokunkon – “jöjjön vissza később, a rendszer feltöltés alatt áll”.

Muszáj pont akkor frizurát fésülni és kipingálni anya arcát, amikor olyan rondának érzi magát, hogy a hagyma is sírva fakadna tőle?  A fodrászkodás és sminkelés végén pedig pont úgy nézek ki, mint Szörnyella de Frász.

Amikor vásárolni megyek velük, miért teszik tele a kosarat mindenféle lehetetlen termékekkel, mint például a macskatáp, holott nincs is macskánk? A joghurtjukat és gabonapelyhüket pedig miért csak és kizárólag annak alapján választják ki, hogy van-e benne ajándék? (Én meg persze engedek nekik, csak minél gyorsabban szabaduljunk a hyper-szuper-megából.)

Miért olyan végtelenül jó gyerekek, amikor másnál vannak? Amikor meghívják őket a barátaik és megyek értük, a szülők mindig agyondicsérik őket, mennyire jól neveltek, milyen jó fejek, segítettek összepakolni a gyerekszobát is… Otthon meg? Úgy kell könyörögni és kutyába sem vesznek. Mi lehet ez, kettős személyiségük lenne?

Normális dolog, hogy mindig ugyanazokat a rajzfilmeket akarják nézni, ráadásul végtelenített verzióban, miközben a gyerekszoba polcrendszere (!) tele van játékokkal? Hócipőm tele van, már mióta tudjuk, hogy Dórának GPS-re lett volna szüksége!

dora

Miért kell lefekvés után még egyszer kimenni pisilni, kétszer inni, háromszor puszit adni? Miért???

 

10 dolog, aminek bottal üthetjük a nyomát, amióta gyerekeink vannak

 

Négyen írjuk a blogot. Négyen szoktuk összedugni a fejünket és ötletelni. Négyen vagyunk, különbözünk, mégis vannak olyan szituációk, amik teljesen megegyeznek mindannyiunknál. Ma azt morzsolgatjuk szét, hogy “többé nem vagyunk egyedül”.

Előrebocsátjuk, négyünknek 12 zörgő, folyamatosan beszélő, rumlizó, dacoló gyereke van. Kinek 5, kinek 4, kinek 2, kinek 1, imádjuk mindet, minden balhé ellenére, de néha olyan jól esne teljesen egyedül maradni. EGYEDÜL. GYEREKEK NÉLKÜL.

Megmutatunk pár helyet, ahová már nem rakhatjuk ki a DO NOT DISTURB táblácskát. Mivel ezt a kölykök úgy bagózzák le, ahogy van. Íme néhány helyzetet, aminek bottal üthetjük nyomát.

furdo

1) A WC: az előző életemben egyszemélyes, zárt körű területnek számított. Amióta gyerekeim vannak a WC találkozási ponttá alakult. Pontosan akkor, amikor én ott trónolok. Királyság!

2) A hasam: már az elején gyanakodni kellett volna, hogy nem a levegőbe beszéltek az orvosok, amikor diétára kényszerítettek. Most aztán megnézhetem magamat. Nézhetem, de nem látom. Óriáshas mondjon le!  (Igazából ez négyünk közül csupán kettőnkre érvényes, a többiek csinosak.)

3) Az autóm: régen csak bekapcsoltam a nosztalgia CD-t és bömbölve énekeltem a Petróleum lámpát (szeretem, most mit csináljak?!?), leüvöltöttem a szomszéd vezető fejét, ha próbálkozott bevágni elém, kiszálltam az autóból és százan fordultak utánam. Egy szuper vagány kisautóval könnyű volt.  Ma meg? Családi autó és Alma együttes, valamint az örök érvényű Halász Judit énekli a Boldog születésnapot, vég-te-le-nít-ve!

4) A kanapém: annak idején, mikor még szingli voltam, munka után hazaértem, lehuppantam a design kanapémra, elnyúltam rajta, bevackoltam magam a csinos párnák közé, bekapcsoltam a TV-t és szörföztem a távirányítóval: Paprika TV, Friends, Sex and the city… Ma már a gyerekeim nyúlnak el a praktikus kanapén, és nekünk, apjukkal nem marad helyünk (helyette zsonglőrködünk: ki a tejbegrízt üti össze, ki fürdet, ki a holnapi ruhát készíti ki, ki feneket töröl…). Ráadásul állandóan Peppa malacot kell nézni. (Na jó, alázatosan bevallom, Peppát még én is szeretem.)

5) Az ágyam: óh, régi szép idők. Az ágy volt szerelmünk fészke. Még aludhattunk is rajta a pasimmal (ma már előlépett férj státuszba). Most ott tartunk, hogy meg kell küzdenünk érte, mert a gyerekek szeretnek (szeretnének!) ott aludni és oda hányni. (A vérbeli francia nevelésmódot alkalmazókra ez nem igaz, az ő gyerekeik a gyerekágyban alszanak.)


6) A fürdőkád: anno a fürdőolajokról szólt, női magazinokról, gyertyafényes hangulatvilágításról. Manapság együtt fürdésről. Amint megneszelik, hogy fürdök, már vetkőznek is, és másznak is mellém. Hárman egy normál méretű kádban. Nem túl kényelmes, mondhatom! De ha sikerül is egyedül fürödni, fix, hogy a kád széléről asszisztálnak és csacsorásznak, miközben kénytelen vagyok megküzdeni a műanyag hápikacsa, öntözőkanna, spriccelő, vízmalom négyszöggel. Hová lett a relaxáló fürdőzés?

7) A konyha: a mai hűtő tele bio, cukormentes, gluténmentes, tejmentes, tojásmentes élelmiszerrel… Gyerekek előtt pedig “vacsoracsatákat” rendeztünk a haverokkal, ötfogásos remekműveket rittyentettünk az asztalra, nem szabtunk határt a fantáziánknak és a tiltólistás finomságoknak. Ma örülök, ha 7 óra előtt meg tudom inni a kávémat csendes magányomban, de igazából nem szokott sikerülni, hiszen már előtte csicseregnek, hogy kérik a kakaójukat, palacsintájukat (készen vesszük, ezáltal sajnos nem “mindenmentes”).

8) Az ékszerek: már a bizsujaim, ékszereim sem hozzám tartoznak. Nemcsak a kislányom cseni el és hordja örömmel, hanem a kisfiam is. A tükör előtt páváskodnak a legszebb fülbevalómban (nem a fülükbe illesztik, naná), karkötőkkel, gyűrűkkel. Sőt, a cipőimet is lenyúlják. Amióta a legnagyobb 36,5-es cipőt hord oda a Conversemnek is.

9) Az utca: az utca mindenkié, tudom! De én imádtam egyedül sétálgatni a nagyvárosban, kirakatot nézegetni, bemenni egy drogériába és körömlakkok közül válogatni, végül beülni valahová egy kávéra. Na ennek vége. Ma ez úgy néz ki, hogy tolok egy babakocsit, előttem pedig egy rolleres kaszkadőr száguldozik, én üvöltök, hogy el ne taknyoljon, a babakocsiból közben kiesik a kedvenc rongybaba, fordulhatunk vissza megkeresni. Állítom, nem ugyanaz az ízvilág!

 10) A fejem: nemcsak a testem veszett oda, hanem a fejem is. Gyerekek előtt csak magamra összpontosítottam, egyedül lehettem a gondolataimmal. Amióta Ők megszülettek, beköltöztek a fejembe is. A vég nélküli kérdéseik, a helyes kis tevékenységeik… a szeretetük!  (A vége kissé nyálas, de mit csináljunk, ha igaz?)

Négy gyerek? Hogy csinálod?

Már vagy hússzor mentem neki ennek a bejegyzésnek, de egyszerűen nem jutok a végére. Nem akarom, hogy kioktató legyen, nem akarom, hogy modoros legyen, nem akarom, hogy cöccögős legyen, nem akarom, hogy valaki olvasás közben ingassa a fejét, de úgyis tudom, hogy elkerülhetetlen, akkor egyáltalán mi a fenéért töröm magam, hogy megírjam?

Az elmúlt hetekben különböző internetes fórumokon ment a vita, a sok gyerek – egy gyerek – gyerektelen témakörben, és mivel ez egy állandóan rágható gumicukor, sejtésem szerint jövő héten újabb balhé indul ebben a tárgykörben.

– Mi a titkom?

– Imádom a gyerekeimet. Ha mind olyan lett volna, mint a negyedik, már 10 gyereknél tartanék.

– Jó, jó, mondhatná az olvasó, én is imádom a gyerekeimet, de fáradt vagyok és kimerült.

– Kedves olvasó! Én is. A napi hajtástól, a fél zoknik keresésétől, a kutyaszar összeszedésétől, az állandó “mit főzzek, mi van a hűtőben, hánykor kezdődik az edzés” kérdések kombójától.

– De akkor hogy bírom?

– Alszom, éjszaka, az ágyamban. Ebben a házban az év nagy részében, amikor senki sem hány vagy fosik, senkinek nincs láza vagy nem jön a foga, akkor iskolaidőben este 8.30-tól reggel 6.00-ig, szünetekben este 9.00-től reggel 8.00-ig csönd van. Alszanak. Finom, puha, meleg takaróba burkolózva, pihegve vagy “telitakony”-hörgéssel, de alszanak.

– De hát pici babám van?

– Aha! És? Ő is alszik, 5 hetes kora óta tud egyedül aludni, a saját ágyban. Eleinte csak 6 órát, majd szépen hétről hétre egyre többet, most már simán durmol 12-13 órákat éjjel.

 ella

– Hogy csinálom?

– Zsigerből. Ennyire különböző természetű gyerekekkel, és ennyi anyai, nevelési tapasztalattal, amit felhalmoztam magam mögött (közben csúnya öreganyó lettem), másképp nem is lehet. Amikor úgy éreztem, valami nem jó, akkor tanácsot kértem. Nem a szomszédasszonytól, nem ismeretlen blogolóktól, hanem szakemberektől, vagy hasonló cipőben futkosó anyukáktól. És van még egy nagyon fontos faktor. Egyszerűen anyának is szüksége van pihenésre. És akkor lesz móka, meg kacagás. Mert anya morog, ez az alaptulajdonsága, és ha nem alszik, akkor már nemcsak morog, hanem fáradt, elviselhetetlen, egyáltalán nem cool anyu.

ella2

Az alvás az alfája és az omegája is az életnek, abszolút alap, és mégis mindenki itt követi el a legtöbb hibát. Én is, mint mindenki más az elsőnél. Az első gyerekemmel úgy jártam a táncos majmok kánkánját, ütemre, egyenes lábbal, hogy a Moulin Rouge-ba simán bevettek volna revütáncosnőnek.

Kis Chloe 3 hónaposan aludta át az éjszakát. Na most felhorkan az olvasó. Akkor most miről is beszélünk? Átaludta az éjszakát, de hogyan? Hogy elkerüljem az esti sírást egy hosszú 10-12 órás munkanap után, minden este együtt feküdtünk és minden reggel egy ágyban ébredtünk. Ő boldogan, mosolyogva anyához bújva. Én kifacsartan, fáradtan, néha-néha kék zöld foltokkal lábamon, karomon, arcomon, hiszen a cséplőgép éjjel a legaktívabb.

Aztán jött a férj, és megrökönyödve, de annál határozottabban megtanította kis Chloe-t, hogy aludni mindenkinek a saját ágyában, a saját szobájában egészséges, és pihentető.

Felnéztem rá, mint pici egér kaka a nagy oroszlánra. Aztaaaaa! Órákat hablatyolt nekem a francia alvási rendről, és hogy hol a helye a gyereknek este. Kezembe nyomta Dolto gyereknevelő könyvét “Szótárazz! – mondta – Gyereket a mi ágyunkban este többet nem akarok látni!”.

Kis Chloe kénytelen kelletlen, de látva kis barátnői példáját, beadta a derekát, és pillanatok alatt ráérzett a szabadság érzésre, amit a saját szoba, saját ágy, HATALMAS ágy komfortérzet ad. Ekkor volt 6 éves, tehát már magától rájött, hogy jobb a saját ágy, a pihentető éjszaka.

Második gyermekem sajátos helyzete miatt, sosem küzdött alvási problémákkal. Már az intenzív osztályról úgy került haza, hogy átaludta az éjszakát, és azóta is minden este 8-tól reggelig alszik, mint egy mormota.

És aztán jött a harmadik, aki már újszülöttnek is turbulant volt (nem ismerek rá magyar szót, talán megállíthatatlan, örökmozgó, izgága), és ez az alvási ritmusában is megmutatkozott. Kiemelem a ritmus szót, nagyon sokat fogunk még a ritmusról beszélni. Nem, nem zenét szerzünk. Gyereket nevelünk. Franciául! És még nyelvleckét is kaptok hozzá!

ella3

Az állandósuló zombi-lét a mindennapjaim részévé vált, és elérte azt a szintet, amikor már a családunk nem tudott funkcionálni az én végkimerültségemtől. Ha kíváncsiak vagytok rá, elmesélem, hogyan estünk túl rajta, hogyan lett a borzalmas, kialvatlan éjszakákból három éjszaka alatt csöndes, paplan alatt szuszogós pihenés. A virrasztó bébiből olimpiai bajnok alvó, majd esténként mesét olvasunk – puszi a nyakba – szeretlek suttogó – egyedül, ágyában alvó totyogó kisgyerek. Érdekel, hogyan tett alvási szakértővé a negyedik gyerekem?

Majd elmesélem, de csak akkor ha tényleg szeretnéd! 😀

Bababarát és akadálymentesített?

Szerző: Pillekendő

Már sokat gondolkoztam azon, vajon miért is szeretik kiemelni egy szállodáról, közintézményről, hogy bababarát vagy akadálymentesített? Talán ezeket a helyeket csak ‘normális’ emberek látogathatják? Kerekes székes ember ne is menjen szállodába? Vagy babakocsis időszakban netán nem jár le a jogosítvány vagy a személyi? Dehogynem. És mivel számomra ezek a dolgok természetesek, nem tetszik, hogy ezeket előnyként hangsúlyozzák, mintha nem lenne rendjén való ‘másoknak’ is bejutni valahová.

Sok szálloda azt gondolja, attól bababarát, hogy tudnak adni kiságyat, kádat, vagy az étteremben rendelkezésre áll etetőszék. Na ja! Csak ezeket pont ugyanúgy karban kellene tartani, mint ahogy a szobákat takarítják és időnként felújítják. Ha az ágy le van szakadva, vagy az etetőszéknek már nem lehet használni a biztonsági övét, akkor máris nem bababarát, mert olyan, mintha ott sem lenne a szék, mivel nem biztonságos egy örökmozgó számára.

Sőt olyan szállodában is voltam már, ahol lifttel mindenhová el lehetett jutni, csak:

a) a lift olyan szűk volt, hogy a sportra állított babakocsit össze kellett csukni, gyereket kivenni

b) nem egy lifttel kellett menni, hanem a szobából le lehetett menni a magasföldszintig, ott lejönni gyalog 5 lépcsőfokot (hehe) átmenni a recepció előtt a másik oldalra és ott beszállni a másik liftbe.

akadalymentesites 3

Foto: laptitelucie.free.fr

Ezt esetleg babakocsival meg lehet csinálni, de kerekesszékkel?!?!?

 

akadalymentesites 2

Foto: guruloutazo.hu

Jártam már olyan akadálymentesített postahivatalban, ahol a felvezető rámpát olyan meredekre építették, hogy nem lehetett rajta gond nélkül felhajtani. Ugyanis amíg nagyon pici a baba, addig hason vagy háton, vízszintesen fekszik, ilyenkor véleményem szerint még szükségtelen a biztonsági övet bekötni, csak nyomná a babát, aki egyébként szinte mozdulatlanul fekszik, alszik. Amikor megközelítettem ezt a postát kénytelen voltam a kocsit megemelni, mert ha felhajtottam volna, hátrafelé kicsúszik a kislányom a babakocsiból. Majd ugyanez kifelé. Elhiszem, hogy a kerekesszékeseknek erősebb a karja – főleg a régi típusút használóknak, ami még nem elektromos – de nem hiszem, hogy nekik is jól esik ezen az emelkedőn felhajtani.

 

blikk

Foto: Blikk

Mégis van egy külön kedvenc helyem. A gyermekorvosi rendelőnk (és egyben védőnői szolgálat helye is) mellett van egy gyógyszertár. Itt ami igazán megkeseríti az életemet az a dupla mágneszáras ajtó, ami ráadásul egymástól nincs egy méteres távolságban. Télen, amikor az ajtókat zárva tartják, ide bejutni egyenlő a húsz liter izzadtsággal. Kinyitom, majd fél kézzel tartom a befelé nyíló ajtót, másik kezemmel próbálom begardírozni a babakocsit, lábammal támasztok, a babakocsi még nem ér be a külső ajtón, de már nyitnom kellene a belső részt. Tudom, ennek a második ajtónak az a célja, hogy szélfogó legyen, amit értenék is, ha a kiszolgáló pultok az ajtóval szemben lennének. De nem. Jobbra kell fordulni és úgy 8 métert menni a pultokig. Szóval evidens, hogy a gyermekorvos melletti patikába, ne lehessen egykönnyen bejutni. Egyszer tébláboltunk ott egy kicsit azon a kis téren, mert korábban értünk oda az egészséges rendelésre. Nézegettem és számolgattam a betérőket. 10-ből 6-an babakocsival mentek, 2-en már járó kisgyerekekkel, a többi volt csak egyedüli felnőtt. Ilyen az akadálymentesen megközelíthető hely?

 

Fénykép0007

A patikám

Mókuskerék

Magadra ismersz?

spenot6

Rajz: Tamkó

1. Ragad a padló a konyhában, és meg sem lepődünk, sőt leszarjuk nem is érdekel.

2. Következetesek vagyunk. Ha a gyerek hisztis, simán lenyomjuk egy kis csemegével (például csokival, ettől borzalom maszatos lesz, és hopp, már meg is kaptuk az újabb szégyenpecsnit).

3.  Amikor a gyerekeink összebalhéznak egyszerűen csak rájuk csukjuk a szobaajtót, és megvárjuk, amíg lerendezik egymás között a balhét (azaz az erősebbik győz).

4. Nem találjuk a mobilunkat… Keressük mindenhol… Felhívjuk önmagunkat a vonalasról… Követjük a hangot… És hol máshol lehetne a telefon, mint a kukában (szennyes tartóban, bugyis fiókban stb.). Ilyenkor szentül megfogadjuk, hogy legközelebb jó magasra helyezzük, ne tudja megkaparintani a kiskorú.

5. Amikor tüsszentünk, összeszorítjuk a combjainkat (tudod miről beszélek!).

6. Este nassolni támad kedvünk, de csak kölesgolyóval vagy kukipufival tömjük magunkat, mert nem merünk rendes kaját készíteni magunknak. A kölyök felébredne, ha a hűtőajtó nyitásánál erősebb zajt hallana.

7. Rendszeresen takonyfoltosan és a fenekünkre ragadt matricával érkezünk a megbeszélt időpontokra.

8. Bizonyos joghurtokat csak azért veszünk meg, mert matricát adnak hozzá ajándékba, és azért járunk a Tecskóba, hogy pontokat gyűjtsünk egy ötvenedik Angry Bird figurához. Valamivel muszáj korrumpálni a kölyköket.

9. Szarvacska tésztából fűzött karkötőt hordunk (pirosra, kékre, zöldre festve, naná). Igyekszünk eltakarni a pulcsinkkal, mert akárhonnan nézzük, elég kezdetleges remekmű és a havernők csak a Pandora ékszerektől esnek hanyatt.

10. A táskánkban (majdnem mindig van zsepi), a cumi és baba popsitörlő alap.

11. Az utolsó három film, amit láttunk a Jégvarázs, a Kis hableány, és Sam, a tűzoltó. Igen, előfordul, hogy beültetjük őket a tv elé, hogy időt nyerjünk.

Ha nem ismertél magadra, akkor vagy füllentesz, vagy apuka vagy.

 

 

Az összes Spenót imádja a rajzot. Köszönjük szépen Tamkó!

Francia szülészet: mit vigyünk magunkkal a kórházba

Nincs könnyű dolga a magyar kismamának, akinek hamarosan be kell vonulnia a kórházba gyereket szülni, mert százféle listával találkozhat: mit vigyen magával a kórházi pakkban. Utólag azt mondom, hogy a kórház is jó listát ad és az interneten is jókat lehet találni, ugyanis a felsoroltakból el is lehet venni és hozzá is lehet tenni, mindenkinek megvan a saját elképzelése, még ha első gyerekét szüli is.

Az elsőszülöttem Magyarországon látta meg a holdvilágot (késő este született), csak fényképezőgép nem volt nálunk (mindig azt mondtuk, ráér, hiszen még három hét volt hátra a terminusig), de minden más rendben volt a kórházi cókmókkal. Apropó, volt, aki konkrétan óriási bőrönddel állított be szülni, mintha 3 hetes nyaralásra készült volna, én ezen elképedtem. 🙂

Igen ám, de mi van, ha úgy adódik, Franciaországban kell szülni? Kaptam én jól megszerkesztett listát a klinikától, csak éppen volt rajta néhány olyan “kellék”, amit nem értettem és a férjem sem (anyós többiek véleménye nem érdekelt). Szabadon lévő szülésznőt pont nem találtunk aznap a folyosón, amikor a doktor úr közölte, hogy két nap múlva megcsászároz, így a recepciós fából faragott vénkisasszonytól kérdezősködtünk, aki csak legyintett, ne törődjünk semmivel, amit nem hozunk magunkkal, azt majd kapunk, nem lesz gond. Megnyugodtunk.

Nem szaporítom a szót, inkább megmutatom, hogy néz ki a francia szüléshez elengedhetetlen lista.

Mit kell a bőröndbe rakni? Így indítanak, én mégsem bőrönddel vonultam be, még a másodszülöttnél is idegenkedtem ettől.

A kórház biztosítja a pelenkát és a baba tisztálkodószereit: fürdető folyadékot, popsikrémet, köldökápoláshoz gézt és fertőtlenítő folyadékot stb.

Nem használnak popsitörlő kendőt, mert phénoxyethanol-t tartalmaz és ezt most kikiáltották veszélyes anyagnak. Szappanmentes, mindenmentes tisztítófolyadékot és tiszta vizet raknak egy körülbelül 10 x 10 centis vattanégyzetre, azzal törlik le a baba fenekét. Nyilván vannak anyukák, akik fittyet hánynak az ügyeletes veszélyforrásokra és megveszik a popsitörlőt, de az első gyerekesek még igenis betartják az intelmeket.

Popsikrémet csak akkor kell használni, ha a baba feneke valóban piros. Egyéb esetben nem.

A köldökápolás nekem különösen tetszett. Egy csomag steril gézt kell kibontani, rá kell folyatni az egyszer használatos fertőtlenítőfolyadékot (jód), ezzel kell a köldökcsonkot leápolni. A következő ápolásnál elő kell venni a következő csomag steril gézt és a következő egyszer használatos fertőtlenítő fiolát és így tovább.  Praktikus volt. Jó, hát ebben a bezzegelésben benne van, hogy Magyarországon született az első gyerekem, és akkoriban még szó szerint féltem a köldökápolástól, ami nem tűnt ennyire egyszerűnek, mint amilyen a francia. Amikor leesett a köldökcsonk és kicsordult (szám szerint) egy csepp vér és sírva fakadtam: elvérzik a gyerekem. Nem voltam túl normális.

A terhesség 7. hónapjában az alábbiakat kell összekészíteni a bőröndbe:

Az anya részére:

– hálóing vagy pizsama, kényelmes ruhák (kevésbé meleg pamut ruhák legyenek). Gondoljon arra, hogy kényelmesen ki lehessen gombolni, ha szoptatni kíván (elől gombolós ruhák).

– eldobható bugyi vagy rugalmas hálóbugyi megfelelő mennyiségben (ezeket gyógyszertárakban lehet megtalálni vagy a hipermarketekben az intimbetéteknél). Bár szerepelt a listán, de ezeket is biztosította a klinika, teljesen felesleges volt megvásárolni egy csomag felnőttpelust.

– két csomag extra nagy intimbetét, szülés után a vérzésnek jelentősége van.

amennyiben szoptatni kíván… itt álljunk megy egy szóra. Ez megér egy külön misét, ugyanis automatikusan hozzák a felcímkézett, gyógyszergyári tápszert, kis eldobható egyszer használatos üvegcsékben, egyszer használatos cumirésszel, egy szempillantás rosszindulat sincs a védőnőkben, szülésznőkben, orvosokban, nővérekben, ha valaki nem akar szoptatni, sőt, a doktor majdnem hanyatt esett, amikor megkérdezte, meddig szopott az elsőszülött: 16 hónapos koráig. Persze ettől még Franciaországban is előfordulnak szoptatós anyák, csak az én négy éves “házi statisztikám” azt mutatja, hogy nagyon kevés hányaduk, én eddig szám szerint három szoptatós anyával találkoztam Franciaországban (mondom, 4 év alatt!), ebből egy olasz volt.  Vissza a listához!

Tehát szoptatás esetén: 2 szoptatós melltartó és melltartóbetét (felfogni a túlcsorduló anyatejet).

– mosakodáshoz: fogkrém, fogkefe, fogmosó pohár, szappan, sampon, hajkefe, sminkkészlet (ez volt az első meglepetés) ha kedve szottyanna anyukának jól mutatnia, törölköző, mosdókesztyű (a franciák valóban szeretik használni, én így látom), fürdőköpeny, hajszárító (gátmetszés esetére is),

ásványvizes spray. Második meglepetés, de aztán megvilágosodtam, hiszen a szülőszobában nem ihat az ember, mint a teve (ha műtétre kerülne sor…), a hőmérséklet sem túl friss nyáron (légkondira megszületni nem lehet túl finom érzés az újszülöttnek), ezért jól jön, ha szülés közben az embert lespriccelik vízzel. Mindenesetre először azt hittem, csak úri mulatságról van szó, nyáron elég sokszor látni, hogy Evian sprayt fújkálnak magukra és gyerekeikre az emberek, eleinte azt is nagyzolásnak hittem.

viz

Menjünk tovább.

– Ne feledjék a kórházi bent tartózkodáshoz és a szüléshez: fényképezőgép (nem feledtük!), videokamera, olvasnivaló (könyv és magazinok), zene (gondoskodjanak fülhallgatóról is) stb.

A kisbaba részére:

– 6-8 ruhácska (kezeslábas, pizsama),
– 6-8 pamut body: jobb, ha olyat választunk, ami gombos, mint a fejen át áthúzhatós.

2-3 gyapjú pulóver vagy bélelt kardigán, nyáron is! Mi nem vettük komolyan, nem készültünk ilyennel, hanem vittünk thermoplédet, mondván majd abba bugyoláljuk a bébit, ha már nem divat a pólya, mint Magyarországon. Rendre is utasítottak, amikor a szülésznő reggel eljött elvinni magával a babaruhákat és szólt, hogy a baba apja azonnal menjen és szerezzen meleg pulóvert. Apjuk hozott egy télikabátot, mert mást nem talált. Augusztusban. Mint később megtudtam, más kórházak listáján leírják, hogy ez miért szükséges: 9 hónapon át 37 fokban lubickol a baba, onnan kikerül egy jóval alacsonyabb hőmérsékletű környezetbe, ehhez kell a gyapjú melege. A mi listánkon ezt nem tisztázták, gondoltuk finom meleg pléddel helyettesítjük a pólyát, de nem volt elég, pulóver kellett, punktum.

– 2-3 pár zokni

– 7-8 előke (nem vittünk)

– néhány törölköző

babaparfüm. Jól olvasod!  A patikában, amikor átadtam a listát a gyógyszerészemnek, hogy mikre van szükségem a szüléshez, rákérdeztem, hogy ezt komolyan kell-e gondolnom. A gyógyszerész pedig kapásból mutatott 2-3 féle parfümöt, amit ilyenkor vinni szoktak az anyukák. Értelemszerűen fiú- és lányverzió is létezik! Természetesen nemcsak patikában lehet kapni, hanem nagynevű divatcégeknél is: Jacadi, Burberry, Ikks stb.  Tehát nem elírás! Annak idején Bambi barátnőm bébiszitterkedett Franciaországban, 1995-öt írtunk és mesélte, hogy a kisgyereket parfümözni kellett, mi kis huszonévesek meg csak pislogtunk, nem parfümöztünk, jó esetben az Impluse dezodorig jutott el a tudatunk. A parfüm nevére is emlékszem: Tartine et chocolat, na igen, a francia életérzés… érdemes a linkre kattintani, ha nem ismerjük pontosan mit is jelent francia gyereknek születni. Az a gyerek akkor már egy éves elmúlt, gondoltuk a tehetősek így rázzák a rongyot, még a kisgyereket is parfümözik, de ezek szerint már születésük utáni pillanatban is. Én nem vettem parfümöt 2011-ben sem. Nem, nem és nem! Nem vagyok én meghúzatva! Hülyeség! Hova tart a világ?!? Hát mit ad Isten? Kaptunk ajándékba, díszcsomagban. Úgy látszik ez kikerülhetetlen Franciaországban.

jacadi

– doudou, azaz rongyibaba. Már a kórházba vinni kell. Kellene. Mi nem vittünk. Minek az? Aztán menet közben rájöttem, hogy igenis fontos, mert az oviban kérik, gondolom ha nyertünk volna helyet a bölcsibe, ott pláne!

– baba hajkefe. Az én gyerekeim és a tágabb értelembe vett magyar rokonságom gyerekei is mind kopaszon születtek, ezért nem vittünk. De tény, hogy ettől még léteznek hajas babák és milyen gyönyörűek! Imádom a loboncos újszülötteket.

– sapka

– takaró vagy hálózsák

A kórház elhagyásához az alábbiak szükségesek:

– szezontól függően: meleg ruha vagy thermopléd,

– szállítástól függően: autósülés, mózeskosár, babahordó.

 

Tehát ismételjük át, Evian spray, smink készlet és babaparfüm… de a gyereket se felejtsük otthon!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!