Szerző: Manoe

Par hónapja megismerkedtünk legújabb háziállatainkkal, a tetűkkel. Egy szép nyári éjszakán költöztek be hozzánk, hogy melyik gyerek fején utaztak hozzánk az első példányok az iskolából az már örök titok marad. Nyaralni ment a család és az úton a 8 éves furcsán vakargatta a tarkóját. Egész nyáron velünk tartottak és most már ismerem a 4 tetűírtó márka 15 termékét. 15 perces, 30 perces, 1 órás, de akár éjszakai változat is létezik. Emellett emelhetjük a színvonalat speciális samponnal, reggeli utáni orrfacsaró sprével (erről messziről megismerik az iskola folyosólyán a tetűs gyereket), de befektetehtünk speciális elektromos fésűbe is. Egy a lényeg, megszabadulni tőlük szinte lehetetlen. De ha mégis sikerülne, akkor kb 2 hétre fellélegzhetünk mielőtt újra hazahozná valamelyik az iskolából. A magyar nagyszülők mélyen maguk alá estek a történettől (hihetetlen, hogy itt nincs „Köjál”), a franciák meg csak legyintenk, elmesélik saját rémtörténeteiket és két dolgot mint alapkövet elárulnak neked:
–    Vannak “tetűvonzó fejek” (akik úgyis mindig elkapják)
– Vannak francia családok ahol a kultúrához tatozik a tetű (szimbiózisban élnek velük).

Azért mi (én) továbbra is irtjuk őket. A havi kosztpénz mellé betettük a havi tetűírtó büdzsét, állandóan forog a mosógép (ágynemű, törölköző, szőrmeszarok), és kedvenc reggeli programom a gyerekek fejében matatás.

Tegnap a lányom boldogan hozta haza a legújabb könyvtári könyvét. „Anya, ezt Julie találta, de megmagyaráztam neki, hogy az nekem kell, hiszen nálunk mindig van tetű!”. Akár büszke is lehetnék rá meggyőző erejéért. Címe: Pef: Rendez-moi mes poux! (Adjátok vissza a tetűimet!)

Ritka, hogy érdekeljen a hazahozott könytári könyv. De ezt becsületesen elolvastam.

Egy Mathieu nevű kisfiúról szól, aki magányos a lakásukban található két televízió, távirányítós magnó és elektromos konzervnyitó mellett. A szülei el vannak keseredve gyeremekük videojátékba ölt idejét látva és gondolkodóba esnek, hogy talán hugicára lenne ott szükség.

Mathieu aztán egy nap felfedezi, hogy tetű van a hajában és véletlenül egy varázsigét mond nekik, mely beszédes, házias viselkedésű és hűséges alattvalóra változtatja a fején mászkáló tetveket. Többet nincs egyedül Mathieu.

Először két csapatot alkot belőlük, sárgára és pirosra festi őket és focimeccset rendez. A maradék tetűtársasággal együtt drukkol nekik.

Éjszakára egy gyufáskatulyában ágyaz meg barátainak, puha ágyikóként egy hajtincset ajándékoz nekik. Még nasolnivalót is felkínál az esti elalvás előtt (egy kis porcukrot), de a jól nevelt tetűk visszautasítják, mert tudják, hogy alvás előtt ez nem jó, hiszen fogszuvasodáshoz vezet.

Édesanyja megdöbbenve figyeli fia jó viselkedését, és rájön, hogy Mathieunek már nincs is szüksége kistesóra.

Mathieu jól tartja a tetűket, napközben reszelt csokoládét szór a fejére, hogy szépen gyarpodjanak.
Még az Eiffel toronyba is tervezi, hogy elviszi őket egy nap.

Az iskolába viszont nem hajlandó elvinni őket, mert a tanárnő, Marie–Rose (e név egyben takarja az itteni tetű elleni sampont is) nem szereti őket. Még tetűrasszista diaképeket is vetít róluk!

Napközben így otthon kirándulnak a tetűk, meglátogaják a fogkefét vagy a cipőkefét, melyek szőrei emlékezteti őket barátjuk hajára. Sokat művelődnek a szülők könyvespolcain is, így esténként Mathieu fülé köré ülnek és mesélnek (nincs szükség olvasásra).

A kedvenc közös program a szerda esti fürdés (ne vonjunk le következtetést a franciákról; a többi napon “nyilván” zuhanyzik). Mathieu gyufaszálakat köt a hajába és arról uganak fejest a nagy tetűk a kádba. A kis tetűk a szappantartóban pancsolnak.

Természetesen az idilli állapot nem tarthat örökre. Egy nap a kisfiú anyukája korábban érkezik haza szerdán, és hozzám hasonló pánik fogja el (tehát nem igaz, hogy a franciák mind szeretik a tetűket).

Indul a a tetűirtó hadjárat. Első út a gyógyszertárba vezet, de az anyuka nem mer bemenni a sok ismerőst látva. Lehet, hogy mégis ciki a tetű?

A fodrász is eltessékeli őket. Fél, hogy megtámadják más kliensei haját az üzletben. Anyuka az oszlopot támasztja bánatában.

Ekkor feltűnik egy katonai autó, boldog, kopaszok integetnek. Velük tartanak Mathieuék is. A kaszárnyában aztán speciális tetűporszívóval megszabadítják a tetűitől és a hajától is.

 

 

Jön értük autóval az apuka (Peugeot helyett Pougeot-val ahol “pou” = tetű). A mély depresszióba eső gyermek kérleli a szüleit, hogy adjak vissza neki a tetűit. Persze kérelme nem talál meghallgatásra.

Hazafele az apuka azon morfondírozik, hogy el kell vinnie az autót a szerelőhöz mert füstöl.

Persze happy enddel végződik a mese, mert nem füst kíséri őket hazáig, hanem a hűséges, szolgalelkű tetűk. Mintha csak rólunk szólna a mese. Nem csoda, hogy a gyerekeim imádják ezt a történetet.