NEM HARAP A SPENóT

100% Cachemire - igaz történet alapján

Ezzel a filmmel már december óta tartozom Nektek!

Nem tudom, mi lesz a magyar címe, egyáltalán, hogy vetítik-e majd Magyarországon vagy csak DVD-n adják-e ki.

A francia filmek világa valószínűleg akkor szippantott magába, amikor megnéztem a Házibulit (ki nem látta? Na azért!) kiskamasz koromban. Vagy várj, neeem! A Három bébi egy mózeskosárral kezdődött, igen. Most már emlékszem. Na szóval én a kommersz filmekre gondolok, bár mivel francia tagozatos voltam a suliban még emlékszem, ahogy az Olimpia moziban végig szenvedte a franciás osztály a Danton-t, Depardieu előadásában. Szörnyű volt, semmit nem értettünk belőle. Annyira politikai – történelmi hangulatú film volt, és annyira felnőtteknek szólt, hogy 30 perc után, ha lett volna okostelefonunk, elbíbelődtünk volna az interneten vagy facebookon, de így csak röhögcséltünk és szégyenteljesen nem a filmre figyeltünk. Így visszagondolva, csak még szörnyűbb az emlék. Már akkor sem értettük, ha már francia történelmi filmet kell néznünk, akkor például miért nem a 3 testőrt nézzük.

Na mindegy. Szóval a francia film szerelmese lettem, és vannak nagy kedvenceim. Igen sejtem, hogy te is rajongsz, vagy mérhetetlenül féltékeny vagy Sophie Marceau-ra, de vannak nála sokkal jobb francia színésznők. Nekem például nagy kedvencem Valeire Lemercier, aki egyébként már rendezett is. És akkor térjünk a tárgyra. Ha a 40 és annyi nem ír róla, tutira elfelejtem megemlíteni ezt a filmet. Szóval Valérie nemcsak játszott ebben a filmben, hanem az eredeti történet alapján írt belőle egy jó kis forgatókönyvet, sőt még meg is rendezte. A szakma persze, jó francia szokás szerint, egyből fikázta, ezáltal mondjuk úgy, hogy nem lett egy Bienvenu chez les chtis (Isten hozott az Isten háta mögött! – pfff szörnyen fordították magyarra a címét, de ez minden idők legnagyobb közönséget vonzó francia filmje) féle kasszasiker.

livi5

Pedig jó, nagyon jó! Én élveztem, jókat nevettem. Egy felhőtlen szombat esti kikapcsolódáshoz tökéletes választás! Nem fogok spoilerezni, ha elolvassátok a blogot, akkor a második helyen álló legszörnyűbb anya története alapján készült a film! Megismertek majd egy házaspárt, akik már évek óta gyermekre vágynak, és örök befogadnak egy kisfiút Oroszországból…

Engem nagyon megérintett ez a film, ráadásul már megtalált az ismeretségi körömből 2 házaspár ezzel a témával kapcsolatban, tehát egy ideje valóban foglalkoztat a kérdés. Nyúztak, hogy nézzek utána, ők úgy hallották, hogy Magyarországról is lehet örökbe fogadni babákat. Ráadásul még decemberben látták a “Magzat” című filmet Kováts Adéllal valamelyik francia csatornán, azonnal nézzek utána mi ennek a menete. Hát Eszter barátnémet buzgerálom már jó ideje ezzel, írja már meg a történetüket, de az ember 2 gyerekkel el van ám havazva. Szóval nem elég, hogy a filmet, de még magunkat is szpojlerezem, hogy ilyen is lesz ám itt a blogon. 😀

Addig engedjétek meg nekem, hogy idézzek egy másik anyukától, akinek a története mélyen megérintett, és igaz, hogy más témában fognak ezek a sorok visszaköszönni nemsokára, de annyira ide kívánkozik most nekem, csak az első mondata:

“A mi fiúnknak egyetlen pillanatig kettő anyukája volt. Először az életet adó anya nyúlt be az inkubátor kis ablakán, megsimította a bent lévő csöppséget és elcsukló hangon búcsúzott fiától, akit 32 hétig hordott titokban, nem kívántan. Majd én, az örökbefogadó anya léptem oda, alig mertem megérinteni, és köszönteni a törékeny fiacskát. Ezután a vér szerinti anya örökre elment, én örökre maradtam fiam mellett. Maradtam, mert innentől kezdve Édesanya lettem. A személyzet is így szólított, és milyen jól esett! “

Áh fiúk, lányok, ezen vagy 10 percet bőgtem.

Hahó, filmesek! Vannak ám jó filmek Franciaországban is, nem csak az USA-ban, illene bemutatni őket! Majd szóljatok, ha kijött Magyarországon!

 

A tökéletes anya egy "connasse"

(Ja, és mellesleg:  NEM LÉTEZIK!)

Nincsenek véletlenek. Tegnap délelőtt leemeltem a Fnac-ban az eladási sikerlista csúcsán álló könyvet, címe:

la femme parfaite est une connasse

A tökéletes nő egy seggfej

 

 

Mutatom “A tökéletes nő” című könyv 88. oldalát:

A tökéletes anya egy seggfej!
*Szerzők megjegyzése: Ebből fog születni a második pályaművünk, melynek címe “A tökéletes anya egy seggfej”
**A kiadó megjegyzése: Először is ezt a könyvet kellene eladni.

 

Ennyi, összesen ennyi. Kimosolyogtam magam rajta két pelenkázás, etetés, balett- és lovaglóóra között. Közben megnézegettem a blogokat, amiket követek. És elöntötte a szar az agyam. Nem fogom vissza magam, és nem érdekel, hogy néha-néha vulgárisan tör elő belőlem a méreg. Elég volt! Mindenki meghibbant? Már olyan anya is “mére parfaite” (tökéletes anya) attitűddel csapkodja a billentyűzetét, aki eddig mélyen lenézte, és jót szórakozott az internet – és főleg a Facebook – világában fürdőző TÖKÉLETES ANYÁKon! Merde a la fin! (Francba!) Nekem elfogyott a türelmem!

Míg a könyvön bepisiltem a röhögéstől (igen, tudom kedves Tökéletes Anyák: bizony-bizony aki nem csinálja végig a 15 alkalmas gáthelyreállítás kezelést a szülésznővel, az ne sírjon, hogy be-bepissant. Nekem valahogy jobban esett a bébivel magamon aludni délutánonként.), addig a blogot olvasván elfogott a pulykaméreg.

 

Mi a francnak kellett ezt cizellálni, manírozni? Esküszöm lerántom az arcomról a bőrt. (Jaj csajok, ha már itt tartunk! Kipróbáltam egy isteni krémet, az új Chanel Le Lift-et, kisírtam egy kis tégely termékmintát a kozmetikusomtól, hogy kipróbálhassam. Van benne valami. A textúra, az illat, és persze az állandó elegáns, de nagyon visszafogott körítés. Oké, az ára horror, de tényleg napról napra látványosan változik tőle az arcbőr. Persze nem nézek ki úgy, mint 10 évvel ezelőtt, és lehet, hogy csak sima placebo, mert el akarom hinni, hogy használ… jaj, nagyon elkalandoztam 😀 )

chanel

És utána csodálkozik minden anya, mert majd beledöglik, hogy a külvilágnak tökéletes anya-gyerek képet nyújtson. Mindenki maga generálja ezeket a városi legendákat, hogy igenis a tökéletes anya én vagyok, gyere nézd meg a képeim, olvasd a blogom, és én majd megmutatom, mi a tuti a gyereknevelésben.

Hé te, Tökéletes ANYA! Nem, nem vagy tökéletes! És nem is kell annak lenned! Csak légy jó anyja a GYEREKEIDNEK! Ne a 300 ismerősödnek a Facebook-on, akinek felrakod a szülés utáni képeket, vagy a filmet ahogy buborékot fúj a gyerek a szájával, mert már ezt is tudja. Kiváló, hogy milyen frankón hordozod a gyerekedet, vagy ahogy szoptatsz. És persze osztod az észt, mert te tudod a tutit. Táborokba tömörültök, skandálva a saját igazságotokat, kötődő nevelésről szónokoltok, szoptatásról, vagy hogy hány gyermek az ideális egy családban!

Nem unjátok még az öntömjénezést, vagy mások fikázását? Hát ki nem szarja le, hogy más, hogy csinálja, hacsak nem én kérdezem, vagy kérek véleményt?!? Miért nem lehet abból kiindulni, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének?

Már akkor elkezdi a szerencsétlen nőt bombázni a Tökéletes Anyák tábora, amikor terhes lesz.

Hirtelen előbukkannak a semmiből. Eddig kívülálló volt, most már “bennfentes”, hiszen nemsokára megtörténik a világ legnagyobb csodája a várandós sorstárssal is! Lássuk el jó tanácsokkal! Szegény anyajelölt, nem tud semmit a babavilágról, na majd mi jól bevezetjük!

Ti! Tökéletes Anyák! Már rohadtul unalmasak vagytok, és máris elmagyarázom miért van elegem belőletek:

1. A tökéletes anya mindent tud a gyereknevelésről, legfőképp az ÉN KÖLKEIM neveléséről. Mindegy, hogy ő csak egyet, jobb esetben kettőt szült, én meg négyet.

parfaite-4psd-copie

Nem szeretek képet lopni, de ezek nagyon jók és lényegre törőek.

2. A tökéletes anya gyerekei már a szülészetről hazakerülve átaludták az éjszakát, és a következő 18 évben egyszer sem kellett felkelni hozzájuk. Próbálok nem hangosan nyeríteni a röhögéstől.

3. A tökéletes anya hordoz, és kötődve nevel. Hahó világ! Híreim vannak! Az én édesanyám 3 éves koromig szoptatott, és messze nem volt példás, egymást támogató kapcsolatunk az azt követő harmincvalahány évben a haláláig. A hordozás a másik kedvencem! Az én hátam már tönkrement egy mozgássérült gyerekbe, az L5-S1 csigolyáim frankón a gerincsérv határán állnak. Már levegőért kapkodtok? Várjatok! Én nem alszom bébivel egy ágyban! Sőt a nagyobbakkal sem, a 16 évest meg kifejezetten el nem tudom képzelni egy ágyban velem, másik oldalamon a férjjel. De hát kinek a pap, kinek a papné! Viszont képzeljétek, minden gyerekem imád, és kötődik hozzám. Engem még sosem ütött meg egyik gyerekem sem, még csak kezet sem emelt rám. Érdekes, nagyon érdekes. A bébi is babaágyban alszik 5 hetes kora óta. Nem, nem untam meg máris az újszülöttet. A francba, asszem MOST mondhatok le az év anyukája plecsniről. Aki hordozni akar, az hordozzon. Aki a gyerekével akar aludni, az aludjon a gyerekével. De miért kell engem “szaranyázni” ? Csak mert nekem ez nem tetszik, vagy nem kellemes, vagy csak éppen kivitelezhetetlen?

4. A tökéletes anya a legjobb bébiszitter a világon. Pótolhatatlan, sosem bízza másra a gyerekeit, mint te, felelőtlen semmirekellő, aki éppen dolgozni (3 éves kora előtt, megvesztél?! Azonnal hívjuk a GYIVIT!), úszni, futni (vannak igényeid, hát hogy képzeled?), vacsorázni mennél a férjeddel, vagy éppen bulizni a barátnőiddel (Már minek?! Megvan a pasi, a gyerek, ebben teljesedj ki!). Hogy micsoda?! Fizetett segítség??? Ne kapkodjátok a levegőt, csak nyugodtan: belélegez, kifúj! Még a végén tetániás görcsöt kaptok! Az felmerült pici agyatokban, hogy pénz is kell egy gyerekhez, ahhoz meg munka, és az ember lánya nem véletlenül tanult éveken keresztül, hanem mert ezt hallgatta: Tanulj mert az a tiéd, azt nem vehetik el tőled, nem férfinek születtél, csak így tudsz érvényesülni! Jaj, ne menjünk bele, értem! És a nagyszülők is csak azért nem vigyáznak a gyerekeimre, mert kanyarodjunk vissza az első ponthoz. Neveletlenek. Biztos ezért, még ők sem vállalnák a kölkeimet.

5. A tökéletes anya gyermekei, még a két éves is, az étteremben tökéletesen viselkednek. Hm, az enyémek néha igen, néha meg a nagy rakás szégyen, szalonképtelen kölykök halmaza, akik képtelenek megkülönböztetni az előétel villáját az osztriga késtől, és különben is, mindent lezabálnak, ruhát, terítőt.

6. A tökéletes anya süteményei, hát párját ritkítják. Az ő macaronja nem reped, az ő csokis sütije nem gejl, ja és ő minden nap süt, hiszen amikor megjönnek a kölkök a suliból, akkor csakis házi süteményt kaphatnak. Tegnap, hetek óta először, éreztem késztetést, hogy elővegyem a kézi mixert, és sütöttem egy egyszerű túrós, csokis piskótát. Emma megkóstolta, ő a legfinnyásabb a bandában: – Anya, je te felicite! C’est parfait! (gratulálok, ez tökéletesre sikerült), és kezet nyújtott nekem. Dagadt a májam. Na akkor kóstoljuk meg! Thierry Marx azonnal visszaküldte volna a konyhára – ehetetlen címen. Nem dolgoztam el jól a vajat a cukorral. Na baxxa meg, ebben az évben sem nyerem el a legjobb sütit sütő anya címet. A gyerekeim az egész tepsit eltüntették úgy cirka 25 perc alatt. (Ja nagy az arcom mi? Süteményt sütöttem!)

7. A tökéletes anyának egyetlen témája van: A gyerekei és az Ő anyasága. Címekben: a megfelelő iskola és különórák kiválasztása; a kisbaba sikeres kigyógyítása a náthából, orvos nélkül, 3 nap alatt, homeopátiával; a védőoltások (ugyan már, minek az??). Én nem tudom, valahogy mindig szabálykövető ember voltam, és nem mernék szórakozni a gyerekem egészségével, csak mert valaki megírta az interneten, hogy az MMR oltás autizmust okozhat. Pffff! Arról már nem is beszélve, hogy hiába fizetek külön matektanárt, ha a kölköm lusta, mint a disznó, és szarik a többismeretlenes egyenletek világára, hordja haza a szarabbnál szarabb jegyeket matekból. Ilyenkor a saját fejem verem a falba, ugyebár az övét nem verhetem, pedig szívesen megtenném (na most küldjétek a Gyámügyet!). Amikor végre kimozdulok ebből a házból, tőlem nem fogsz családi legendákat hallani arról, hogyan fosta össze magát a 6 éves, mert nem ért oda időben a WC-re, vagy hogyan esett pofára a bébi miközben mászni tanult. Ha kérdezel róluk, válaszolok. Ja, és ebben a pillanatban a te kölykeidet is leszarom az enyémekkel együtt. Végre felnőttek között vagyok.

8. A tökéletes anya háza úgy néz ki, mint egy katalógus, ami MINDIG!, minden körülmények között tiszta. Természetesen ő takarítja, és mélyen lenéz érte, ha takarítónőt fogadsz. Erre pénzt kiadni, hát leesik a gyűrű az ujjadról a portörléstől? Az én nappalim Bagdad bombázásához hasonlítható képet nyújt minden hétfő reggel, de hát én már csak ilyen hülye vagyok. A gyerek itt játsszon előttem, ne a szobájában, had nézzem már hogyan játszik konstruáló vagy szerepjátékot (figyeled tökéletes anya? még ilyeneket is tudok, látod miket tanulok tőled?)

maman

Két szóval: Tökéletes Anya, kapd be! Én tökéletesen elvagyok a 4 hülye gyerekemmel, ja igen, egynek még papírja is van róla, hogy káposzta. És tudod mit? 8 év után el fogok menni nyaralni ezen a nyáron, és nézhetsz engem lesajnálva, felháborodva, hogy mennyire tudom vagy nem tudom kordában tartani a kölkeimet, nem érdekel a véleményed. Tartsd meg magadnak! Élj a tökéletes katalógus házadban, a tökéletesen nevelt gyerekeiddel, a tökéletes férjeddel együtt (akinek valószínűleg van egy tökéletes szeretője – fúj, ez övön aluli volt, ezt visszaszívom).

Ps: Most pedig megyek, és előszedem azt a darab sütit, amit még tegnap dugtam el a kölykeim elől, hogy ma délelőtt a TV-t bámulva egy kis kólával leöblítve tobzódhassak. De jót beszélgettem magammal 😀 Pffff!

takeawalkinmyshoes1

NLC babarovat főoldalának első helyén a spenót

 

Folytatódik Titu története. A Nők Lapja Café és a Nem harap a spenót közös cikkét itt találhatjátok.

 

nlc

Családbarát PIC*

Még pár évvel ezelőtt, hatalmas gombóccal a gyomromban bírtam csak nézni az ilyen és ehhez hasonló riportokat a francia TV-ben. A francia média az elmúlt 4-5 évben tendenciózusan észrevehetővé tette a társadalom számára, hogy sajnos nemcsak úgy kezdődhet az élet, hogy megszületik a terhesség befejeztével egy egészséges baba, hanem számos komplikáció is felléphet a terhesség alatt. Talán ennek köszönhetően sokkal nyitottabbak az emberek, sokkal inkább egészségügyi kérdésként kezelik a koraszülést és a terminus előtt szülő nőt, mint Magyarországon.

Nem akarom bántani szegény magyar médiát, megteszik ezt helyettem nagyon sokan mások (rendkívül tetszett ez a nyilatkozat), de amíg azt sulykolja azon kevés alkalmakkor, amikor egyáltalán képernyőre, vagy nyomtatott sajtóba kerül a téma, hogy ez igazából szociális kérdés, és főleg szenvedélybetegségben szenvedő nők problémája (dohányzás, alkoholizmus, drog stb.), addig mi, “KORA anyák” nem várhatunk változást irányunkba, sem a közvetlen, sem a tágabb környezetünktől.

Amikor az Nők Lapja Café Baba rovat szerkesztője megkeresett azzal a szándékkal, hogy szeretné megjelentetni a történetemet, és Edi további sorsát, nem titkolom, óriási büszkeséget éreztem. Végre meghallotta valaki, hogy nem kopogok, nem neszezek többet, hanem igenis dörömbölök az AJTÓN. Hallja már meg végre valaki az én történetemen keresztül sok száz, sok ezer anya és gyermeke történetét és sorsát! Szégyenteljesen keveset foglalkozik még a specifikus média is a koraszüléssel, és annak lehetséges következményeivel. Sehol egy állandó rovat a babás újságokban, weboldalakon a “más” anyáknak, “más” gyerekkel. Ezt titkolni kell, ne beszéljünk róla. Miért sokkoljuk azt a kevés terhes nőt, aki ma Magyarországon gyermekvállalásra adja a fejét? Majd akkor beszéljünk róla, ha már megtörténik, de akkor is csak halkan, hogy senki se hallja. Bár a terhes nő is hallott már ezt-azt, de a hallottakat elpakolja a felső polcra. Nem akar rá gondolni, velem nem történhet baj, különben is választott orvosom van, akinek fizetek így vagy úgy egy csomó pénzt, azért kapja, hogy nekem semmi bajom ne lehessen.

Fájdalmasan hiányoznak a koraszülést követően a tájékoztatók, írásos dokumentumok, amikbe kapaszkodhat a szülő, amiből megtudhatja mi történik az intenzív osztályon a babával. Nem fogok elkezdeni “bezzegeleni”, vagy arra hivatkozni, hogyan is néz ez ki Franciaországban. Ez az ország a bürokrácia és az A4-es papírcsomagok országa, de megmutatom hogyan néznek ki azok a kis tájékoztató füzetek, amiket az anya a koraszülést követően szinte azonnal megkap, hogy amikor először találkozik a babájával, a gépek, a látvány ne sokkhatásként érje.

A KORE-nál** végzett önkéntes munkámnak köszönhetően sok-sok anya fogad bizalmába, kér tanácsot, és egy páran a szerencsések közül tapasztalataik alapján biztosítottak róla, hogy a koraszülött ellátás már elkezdett változni. Már messze nem olyan merev és személytelen, mint 8 évvel ezelőtt. Apró lépés ez, hiszen összesen 2-3 családbarát PIC-ről van tudomásunk az országban. A Honvéd kórház egyik neonatológusának interjúja talán felébreszti a szakmát, talán ha sokan, talán ha végre még többen hallatjuk a hangunkat, még feljebb észrevesznek, meghallanak minket, hátha… Hogy ne földrajzi kérdés legyen, hogy minden baba és szülő ilyen ellátásban részesülhessen.

xenia2

Fotó © Hrotkó Bálint
www.fenymuvek.com

 

Büszke vagyok, hogy megoszthatom veletek ezeket a történeteket, amiket elmeséltek sorstársaim***:

Greskóné Katalin: Családbarát PIC tapasztalataim (Honvéd PIC)

Az anya (és apa) közelsége gyógyító, életmentő a koraszülött babák számára. Tényleg? A mi fiúnknak egyetlen pillanatig kettő anyukája volt. Először az életet adó anya nyúlt be az inkubátor kis ablakán, megsimította a bent lévő csöppséget és elcsukló hangon búcsúzott fiától, akit 32 hétig hordott titokban, nem kívántan. Majd én, az örökbefogadó anya léptem oda, alig mertem érinteni, és köszönteni a törékeny fiacskát. Ezután a vér szerinti anya örökre elment, én örökre maradtam fiam mellett. Maradtam, mert innentől kezdve Édesanya lettem. A személyzet is így szólított, és milyen jól esett!

Mint minden szülőt, bátorítottak. Látták tanácstalanságomat, megszeppenésemet, felkavarodott érzelmeimet, esetlenségemet, és fáradhatatlanul magyaráztak, mutatták mit, hogy kell, szinte bármikor rendelkezésre álltak. A gyermek állapotáról bármikor kérhettem tájékoztatást, és azt mindig megkaptam. Egyik este egy doktornő mellém ült, és legalább fél órát beszélgettünk. Engem még a többi anyánál is nagyobb, kitüntetett figyelem illetett. Mivel nem szültem, nem az osztályon feküdtem egy emelettel feljebb, hanem otthonról jártam be, szorgalmazták, hogy ha lehet, minden etetésnél, fürdetésnél legyek ott, teljesen korlátlanul. Ilyen segítséggel hamar meg is tanultam, hogy zajlik az alapvető ellátása egy koraszülöttnek.

Hogy mikor mehet haza egy koraszülött baba mindig nagyon összetett kérdés. Az orvosok és a személyzet minket, szülőket bevonva tettek javaslatot a hazamenetel időpontjára, mert fontosnak érezték, hogy mi ügyesek, magabiztosak és nyugodtak legyünk. Nálunk ez azt jelentette, hogy egy héttel elhalasztottuk a hazamenetelt, mert fiam az evés ritmusát még nem sajátította el, és sokszor kimaradt a levegővétel a szívás és a nyelés között, lilaságot, és rémületet okozva. Amíg ez nem rendeződött, hiába volt már jó a súlya és az általános állapota, nem mentünk haza. Nekünk is így volt a megnyugtatóbb.

Bentlétünk harmadik napján ismét magamra tereltem a figyelmet azzal, hogy behoztam Medela SNS Szoptanít készülékemet, és első örökbefogadott fiam sikeres szoptatásán felbuzdulva, fejembe vettem, hogy aprócska második fiamat is szoptatni fogom. A kórházi védőnők csak tanulmányaikban hallották, hogy lehetséges, így a gyakorlati kivitelezést látván lelkesen bátorítottak elhatározásomban. Az anyukákkal összebarátkoztam, együtt mentünk fejni a PIC-en belül kialakított anyaszobába. Mai napig tartó ismeretségek, barátságok szövődtek itt.

A közbülső időkben fiamat az ölemben tartva hosszú órákat ültünk a kórteremben elhelyezett fotelben, és csak gyönyörködtem, figyeltem minden lélegzetvételét és szívverését. Én voltam (és vagyok) a legboldogabb anya, ő meg kezdte megszokni a hangomat, az illatomat, az érintésemet. Pótolhatatlan idő volt ez. Az anya (és apa) közelsége gyógyító, életmentő a koraszülött babák számára. Tényleg!!!

Takács Eleonóra: Mit tud a Családbarát PIC?

Úgy is kérdezhetnénk mi az a prevenció és hogyan működik a hétköznapokban ez a varázsfogalom.

A szülés maga egy traumát is magában rejtő történés. Hiszen még ha minden rendben is van a várandósság teljes ideje alatt, és még ha a gyermek időre is érkezik és mindenki mosolyog, vannak eszközök, a kismama a megfelelő helyen van a megfelelő időben és a választott orvosa az ügyeletes, akkor is egy egészen új élethelyzet elé néz. Új szakaszba érkezett ő is és választottja is (no meg az egész család nagymamástól, nagypapástól, nagybácsistól, nagynénistől). Család lesznek. Sok minden megváltozik, átalakul. Az időkeretek, a szerepek, a prioritások, sőt önmagunk meghatározása is. Anyák és apák leszünk.

Nem kis változás, az önképünk, önmeghatározásunk megváltozása.

Koraszülés esetén pedig mindez még fokozottan érvényesebb. Mi is történik ilyenkor? A felkészülési idő megrövidül (és ez a legkisebb gond). Nem kapunk elég időt az anyai, apai, nagyszülői szerepre való felkészülésre. Még nincs kész a gyerekszoba, még mi sem vagyunk készen, nem vettük meg a babakocsit, hiányzik a kiságy. Még meg sem ismerhettem a pocakomban lakó kis életet. És egyszer csak itt van. Minden megtörténik most, ha akarom, ha nem. Mert kint jobb Neki, mint bent. Csődöt mondtam, mint anya, mint óvó – védő bázis. Apa pedig azt se tudja, hova szaladjon. Félti a kedvesét, a szerelmét, a gyermekét, a családját. Neki kell / kellene most erősnek lennie. Nem irigylem a kora papákat.

Rossz esetben jönnek a szabályok, a látogatási rend, a mit tegyek a tejjel (fejjem? úgyse adják a babának), kínzó napok – hetek, mikor nem láthatom, nem érinthetem, nem ölelhetem Őt, akit kiszakítottak a testemből. Félelem, sőt rettegés, időről időre összeomlás.

Jó esetben Családbarát PIC! Mehetek éjjel – nappal, megérinthetem az inkubátorban az én gyámoltalan kicsikémet, apa is jöhet bármikor, együtt a család. Az orvosok, nővérek tájékoztatnak minden rezdülésről. Feladatom lesz. Fejni kell, kell a tej, mert a babám egyre többet igényel, napról – napra. Itt is hetek, hónapok telnek el, de másként. Feladattal, tevékenységgel. Fontos része leszek az ápoló személyzetnek. Gondoskodhatok az én testemből kiszakadt kicsikémről. Elkezdjük megismerni egymást. Anya illatát, apa szőrös mellkasát. Összebújva szuszog a család. Apa vagy anya tartja a szondát, a baba reggelizik, vagy éppen ebédel. A nővérke pelenkáz, de anya keni a pici popóra a krémet. Fontos és szép pillanatok ezek.

A Családbarát PIC-ről ki lehet kerülni egészségesen és nem csak a babának, hanem az egész családnak. Ha nagyon tudományos akarok lenni, akkor azt mondom, itt rendszerszemléletben gondolkodnak. A koraszülött baba egy rendszernek a része. És nem elég csak az egy résszel foglalkozni ahhoz, hogy egészséges családot, közösséget kapjunk, az egészet egyben kell látnunk. Ők látják.

Nekik köszönhetem, hogy olyan ép lelkülettel „vészeltem át” a koraszülés traumáját, ami ma lehetővé teszi, hogy továbbra is segítőként dolgozzak, nem fásultam be, nem égtem ki, nem veszett el az emberiségbe vetett hitem. Hát ezt tudják ők. 🙂

apa

A fotó közzétételét engedélyezték blogunkon.

Xénia: PIC az MH ÁEK-ben

Nagyon szerencsés vagyok, mert a nőgyógyászom időben felmérte a veszélyt, és neki köszönhetően a mentő az MH ÁEK-be vitt. A szülőszoba intenzíven egy orvosokból álló team várt, már ott odajött hozzám egy PIC-es orvosnő, nagyon kedves volt, igyekezett megnyugtatni és tájékoztatott arról, hogy mi vár ránk. A szülést követően 1 órán belül – vasárnapi nap hajnalán – a férjem már bemehetett a PIC-re, ott állhatott az inkubátor mellett, suttogott a fiúknak, beszélhetett hozzájuk. A műtétet követően délután az intenzív osztályról kerekesszékkel engem is letolt, és már meg is simogathattuk őket, benyúlhattunk az inkubátorba. Még az intenzív osztályon odajött hozzám egy nővér, segített fejnem, megmutatta mit hogyan kell és elmagyarázta, miért fontos 2,5-3 óránként fejnem. Ennek köszönhetem, hogy több mint 8 hónapja a mai napig is még szoptatok. Mivel számomra a terhesseg utolsó trimesztere egy az egyben kimaradt, nem túl sok mindent tudtam akkor még a fejésről és a szoptatásról. Ezt követően 0-24 órában bármikor bemehettünk a PIC-re, napi 2 x 2 órát kenguruzhattunk, és mivel ikreink vannak, az egyik baba délelőtt rajtam, délután cseréltünk és a férjemen volt. A 12. napon tették rám először együtt őket, életem legcsodálatosabb élménye volt, leírhatatlan…Először együtt, egymás kezét fogva…

Annak ellenére, hogy nehézségekkel tűzdelt 1,5 hónapot kellett ott eltöltenünk, mégis boldogan és jó szívvel emlékszünk az ott töltött időre, és mindenkinek nagyon hálásak vagyunk a lelkiismeretességért, kedvességért, az erőn felül nyújtott gondoskodásért.

xenia

A fotó közzétételét engedélyezték blogunkon.

Ezek a képek magukért beszélnek! Nem is értem minek ide sz0veg? Nézzétek ezeket a szülői mosolyokat és azokat az apró kezeket!

* Perinatális Intenzív Centrum, azaz koraszülött osztály

** Koraszülött Egyesület

*** A történetek publikálására engedélyt kaptunk

Első kimenő

Szerző: Pillekendő

Azonnali hatállyal felmondok. Végkielégítés sem kell, hiszen jelenlegi munkám még csak 10 hónapja tart, ennyi idő után pedig tudtommal nem jár. De azért hetente legalább egyszer szívesen végigaludnám az éjszakát mondjuk 11-től reggel 6-ig, zavartalanul, óbégatós ébresztés nélkül.

Végülis a sok feszültség, nyugtalanság mégiscsak a fránya fog miatt volt, van. Egy már kijött, mostanában várjuk a következőt. Addig is a kis piranhának állandóan ott van a nyelve az első fogánál, minden egyes falatnál ráharap a kanálra, szorítja, élvezi, hogy irányítja az evés sebességét.

Szóval lányunk mellett vannak jó kis kómás éjszakáink, apukájával zombisodunk is rendesen. Csak apjuk az elegáns zombi én pedig a slampos zombik táborát népesítem. Írigykedve szoktam reggelenként kikísérni, és nézni, ahogy az ingre, szép öltönyre felveszi a jól szabott szövetkabátot, majd visszamegyek a szobámba, beleszippantok a tegnap este lehányt pólómba, mély sóhajjal beteszem a szennyestartóba, és kiveszek egy tiszta, de körtés pecséttel ellátott pólót. Ma még kerül rá egy kis banán is, ezért kár vadonás új, tiszta holmit felvennem. Ábrándoztam egy igazi kimenőről, amikor én is felöltözhetek farmerba, tisztességes pulóverbe, és nem csak a praktikumot kell néznem mindenben. Aztán szépen lassan ez az idő is elérkezett. Múlt héten pénteken, a szülésem óta első alkalommal intéztem magamnak egy kimenőt!

Persze a helyzet nem volt tökéletes, hiszen szólóban mentem találkozni a régi főiskolás spanjaimmal, de egyelőre még nincs kire bíznunk Izabella királykisasszonyt. A másik szépséghiba, hogy autóval mentem, nagy ivászatba még nem fogok, nem vágom magam alatt a fát, túl sok az éjszakai ébresztő. Egyetlen sör miatt pedig kár taxizni oda-vissza, úgyhogy inkább alkoholmenteset ittam. De így is szenzációsan szórakoztam, hiszen már a kezdés sem volt rossz.

Soha nem gondoltam volna, hogy a babafürdetést, -etetést letudva még így is én érek oda először az Ypsilon Caféba, de így történt. Kérdeztem egy pincért, hogy hol van a foglalt asztal, erre azt mondja, csak két főre szól a foglalás. Hát, ez így érdekes lesz…

Kimentem, bevártam azt, aki foglalta az asztalt, öten érkeztek egyszerre. A srác bement, mi pedig kint vártunk. Fogalmam sincs, hány embert ütött szét odabent, de végül kaptunk egy 8 személyes asztalt, igaz a várható létszám 14 volt… A főpincér azt mondta, hogy ha a kézmorzsolgatós romantikusok egy része hazamegy – ne feledjük, pénteken Valentin nap volt -, akkor majd jobban át tudják szervezni az asztaltársaságokat.

Szóval így kezdtünk a beszélgetés-mulatozásba és tényleg nagyon jól szórakoztam. Persze, akik nyomatták befelé a söröket és feleseket egyre hangosabbak és harsányabbak lettek, de ez így volt jó. Jókat vihogtunk régi poénokon, ércelődtünk egymáson és talán első alkalom volt az is, hogy nem a gyerekről beszéltem. Természetesen egyet-egyet kérdeztek róla is, de inkább most más dolgokon volt a hangsúly. ‘Ofkorsz’ én bontottam meg először az asztalt, de ahogy említettem is, nem vagyok öngyilkos merénylő, az éjszaka pedig még hosszú volt így is – lásd első két bekezdés.

Mindent összevetve kiváló kikapcsolódás volt, pont ilyenre volt már szükségem, és a gyerek is ‘csak’ minden 15 percben jutott eszembe. Rendes ‘játszós’ ruhát vettem fel, volt rajtam ékszer és parfüm is, szóval már majdnem úgy éreztem magam, mintha visszatértem volna az egy évvel ezelőtti önmagamhoz.

kopines.com

Zöld pulcsis: “Gyerünk csajok! Táncoljunk!”
Fekete pulcsis: “Ez megbolondult!”
Kék pulcsis: “Ez halál ciki!”
Rajz: kopines.com

Street art Párizsban

Kedvenc Párizsi utcám a Rue Mouffetard, ami manapság hemzseg a turistáktól, de mégsem annyira telt házas, mint a híres nevezetes Montmartre. Mindkét helyszín a békebeli Párizst idézi bennem, muskátlis teraszaival, szűkös francia bisztrókkal, üdezöld lombos fákkal körülölelt terekkel. A Place de la Contrescarpe mindig elkápráztat, ez az én titkos zarándokhelyem (innentől fogva nem titkos többé 😀 ).

image

A Mouffetard utcában ma még talán megtalálhatja a romantikus, Párizsba szerelmes turista azt, amit keres és elvár. De ebben az utcában mást is találhat manapság, mégpedig számos graffitit. Én nemcsak a Mouffetard utcaért rajongok, hanem a street art iránt is. Igaz, Párizsban igencsak sokfelé találkozhatunk graffitivel, ráadásul úgy, hogy nem zavaró, hiszen a művész nemcsak az autogrammját firkantja a falra, hanem valóban kifejező műalkotást. Én mindenképpen annak tekintem. Az viszont kifejezetten fájt, amikor Budapesten a Veres Pálné utcában a frissen restaurált, impozáns épületet másnapra (!) valaki aláírta. Leszedték az állványzatot és valakinek nagyon csíphette a szemét a tiszta fal, kényszert érezhetett, hogy ráfirkálja az olvashatatlan névjegyét. Ez a fajta graffiti máshol is bosszant, nemcsak a Veres Pálné utcában.

image

Párizsban helyt adnak a graffitis fiataloknak kifejezni magukat. Tavaly lebontásra ítéltek egy 14 emeletes szociális épületet (HLM, körülbelül az önkormányzati lakásnak felel meg), de mielött a földig tarolták volna, beengedték az alkotni vágyókat. Persze a lakosok addigra már kiköltöztek. Kivétel egy idős asszonyt, aki végigasszisztálta az egészet, bosszankodás nélkü, érdeklődve figyelte a fiatal művészeket. Külföldről is érkeztek graffitisek, ami azt jelenti, hogy komolyan számottevő megmozdulásról volt szó.

image

Kifejezetten graffitikiállítást is szoktak szervezni. Kihelyeznek legálfalakat népszerű városrészekre, ahol aztán büntetlenűl alkothatnak a festékspray királyai.

Nekem mégis a rejtett graffitik a kedvenceim. Csak ízelítőt kaphattok és kaphatok belőle, hiszen napról napra változik a kínálat. Nem azért, mert gombamód növekednek, hanem azért, mert a szem nem mindig veszi észre a gyöngyszemeket. Hiába megyünk el előtte nap, mint nap.

Igaz, élőben sokkal jobbak, én mégis képes lennék a végtelenségig street art alkotásokat nézegetni.

image

image

image

image image

image

image

image

image

Forrás: pinterest

Jó reggelt!

Valahol szól, hallom a nevem: ANYA! Kétszer egymás után. Kinyitom, becsukom a szemem. Háromszor. Gyakorlatilag most aludtam el, 5 perccel ezelőtt. Az első 4 percben az álmaim nem hagytak nyugodtan, most pedig a nevemet hallom. Reggel van? Az óra szerint határozottan nem. 4:30.

Vékony hangja ismét szólít: ANYA! Átmegyek a szobájába, ő kibújva a hálózsákjából néz rám teljesen éber szemekkel. Tudom, hogy mindjárt azt mondja éhes, de előbb átkéredzkedik az ágyunkba. Mintha jövendőmondó lennék, minden így történik. 4:33.

Még mindig beszél: 4:50.

Melege van, az éhség már elmúlt. Aztán szomjas. Én álmos, de ez senkit nem érdekel. Majd megtörténik a lehetetlen. Hajnalok hajnalán, félálomban kénytelen vagyok kezelni egy hiszti-rohamot. Most azt tudom, hogy felébreszti vele az apját is. 4:52.

Hárman fekszünk az ágyban, nyitott szemekkel: 4:57.

A hiszti elült, lenyugodott a kis lelke, nem mocorog a kéz, nem ficánkol a láb, már csak a lábujjaival játszik. Légzése egyenletessé válik, mindjárt jön az álom, amikor APÁnak eszébe jut, hogy nincs rajta zokni, pedig kidugta a lábát. Hozom a zoknit, ráadom. Esélyem sincs visszabújni, mert a helyemen fekszik, természetesen. 5:08.

Fázom: 5:12.

Rimánkodásom eléri a vágyamat, visszakucorodom a meleg paplan alá. Kis győzelem, nagy öröm! Szuszog, majd forgolódik, bedugult az orra. Az ágy két oldalán egyszerre emelkedik a takaró, a gépies szavak együtt szólnak: Hozom az orrcseppet: 5:16.

Azonnal reagálok, elképesztő gyorsan dőlök vissza, APA következik: 5:16.

Egy arc van az arcomban, szőrös, azt mondja: 7:30.

Elaludtunk. Ezek szerint aludtunk, nem vettem észre. Érzem a kávé illatát, reménykedem: 7:35.

Nem eszik. Tudja, hogy nincs időnk, ezért nem eszik. Leülök mellé, nadrágja az egyik kezemben, másikkal tolom a szájába a palacsintát. Messze az az ebéd, nem mehet reggeli nélkül. Vacakolok a nadrággal, kicsúszott a derékzsinór. Büszkeség tölt el, mert van biztosítótűm. „Én ezt most megoldom” felkiáltással neki esem. Másik kezem a szája felé mozog, etet: 7:49.

Sínen vagyok. A tányér ürül, közben a korc vége felé járok a madzaggal, megy nekem ez az ANYASÁG. Ebben a pillanatban szétnyílik a tű a varráson belül, hegye beakad az anyagba. Zsonglőrködöm, közben átfut a fejemen, hogy nélküle is biztosan megáll a derekán a nadrág: 8:05.

Szürcsöli a tejet, nadrágban zsinór, öltöztetem. Zokni már hajnalban rákerült, majd valamikor lekerült, most vissza. Póló, felső, kardigán, nyafogás, felcsúszott az ujja: 8:13.

Fésülöm a haját, elválasztok, fonok. Hol a hajgumi? Apa frissen, illatosan, vasalt ingben: Mit segíthetek? Talán a csizma…: 8:20.

Lilababa. Keresés, trapp a lépcsőn, ágyban nincs, ágy alá bújt. Felkapom, lerohanok, kezébe nyomom. Puszi, ölelés, elindulnak: 8:25.

Rápillantok az órára, látom, hogy andalog, kinyitom az ajtót, ösztönzésképpen utánuk kiáltok: Siessetek, bezár az iskola, 8:27!

Ráébred, hogy ANYA egy puszi-öleléssel kevesebbet kapott. Visszarohan, APA szeme villámokat szór, felé mosolyt küldök, aztán visszapuszilok-ölelek, lobog a két copf, csikorog a kő, kapkodja a kis lábakat: 8:29.

Megtalálom a poharam, kihűlt a kávém. Jó reggelt! 8:30.

Neszesszer

Hol kezdjem? Nem akarom, nem tetszik, nem érzem jól magam tőle, nem jön át! Melyiket használjam?
Elengedni a 6 évest, föl a hegyekbe, St. Jean de Sixt-be 4 nap, 3 éjszakára a kötelező éves úszásoktatásra. Értem, megértem, nem tudják másképp megoldani, a helyi uszodát éppen felújítják, én egy nagyon megértő ember vagyok… vagy nem.
Másfél órán keresztül próbálták a tanárok meggyőzni és elhúzni a mézesmadzagot az anyukák előtt érvekkel, fényképekkel, videófelvételekkel, hotel bemutatásával. Apukák nem győzték hangoztatni, hogy ez mennyire jót tesz a gyerekeknek, önállóság, természet, séta a hegyekben, jó levegő, mi kell még?!?
Mi ANYÁK csak kétkedve ingattuk a fejünket és bombáztuk a felügyelőtanárokat a kérdésinkkel. Hány gyerek lesz a medencében egyszerre, hány felnőtt, hogyan fogják megoldani az étkezéseket, és az esti altatást?
Jöttek a logikus válaszok: előző évi úszás teljesítmánye alapján csoportokra osztják őket (már az óvoda nagycsoportban kötelező az úszásoktatás),  tavalyi év nagy siker volt, buli, esti dínom-dánom, kacagás. Néztem a lányom, ahogy a barátnőivel egymásba kapaszkodva ülnek a Mediathèque (könyv- és hangtár) padlóján. Láttam, hogy bennük is motoszkál a félsz, de a kiváncsiság, a kaland, a menni akarás majd szétveti őket. Rábólintottam, aláírtam.
image
Este hálásan bújt hozzám meseolvasás közben, de éreztem ám, hogy kérdezni akar valamit. Valami készülődik:
– Anya?
– Igen?
– Figyu, most hogy majd együtt leszek a barátnőimmel, és tudod egy szoba meg fürdőszoba… Anya, lehet nekem is trousseom, olyan mint kis Chloénak?
Trousse (ejtsd: trussz). Neszesszer*. Máris itt tartunk? Egyszer már átéltem ezt, nagyjából ennyi idős volt Kis Chloé, amikor immáron 10 éve egyik lejobb barátnője, Pauline nálunk aludt pizsama party címén. A maga kis 6 éves francia kislány módján este a fogmosásnál elővette a kis trousseját. Magamban mormoltam: “Jézusom, minek egy fogkeféhez meg egy hajkeféhez ekkora táska?” Aztán kinyílt Pandora szelencéje, és tudtam, hogy elvesztem. Csak rá kellett néznem Kis Chloé elkerekedett szemeire. A pici francia lány, engem, az akkor éppen csak 30-as nőt, lepipált a saját fürdőszobámban. Láthatóan “nem tegnap kezdte” szakértelemmel megfogta a kis vattakorongját, letisztította a figure-ját (bocsánat, pofiját), majd behidratálta, és mindezt megkoronázta egy szőlőzsírral.
image
Lemerevedve álltam. OK, tehát a francia nők gyönyörű bőre már itt elkezdődik. Hallottam már városi legendákat a francia kozmetikáról, de Franciaországba érkezésünk után ebben is abszolút kezdő voltam. A francia nők az arcmasszázsra és hidratálásra esküsznek, továbbá alapos tisztításra, maszkokra, pakolásokra, a heti egyszeri radírozás is kötelező számukra, de a legfontosabb az alapos arcbőr tisztítása tisztitó tejjel. Ez szentírás.

Aztán megejtettem első látogatásomat a kozmetikusnál, és bebizonyosodott, amit suttogtak. Itt nem nyomkodnak, nem terrorizálják, nem sokkolják az arcbőrt. Még jobban beleástam magam a témába, és végigkérdeztem a baráti körünket és mindenki a legnagyobb természetességgel erősítette meg, hogy igen, igen, ezt ilyen korán kezdik. És nemcsak a kislányok, hanem a kisfiúk is.

Kis Chloé a maga 16 évével babapopsi arcbőrrel rendelkezik, ami a kozmetikus szerint annak köszönhető, hogy akkurátusan betartottam a 10 évvel ezelőtt javasolt tisztítás, hidratálás esti műveletét, és az arcbőre ezt maximálisan meghálálta. Az évi két kozmatikai kezelés, amit kifejezetten kamaszoknak találtak ki, pedig végképp bevezették a nagylányt a kozmetika imádatának világába. Nem szenved mitesszerektől, a szokásos havi pattanás problémáira kapott egy nagyon hatásos fekete alga krémkotyvalékot, ami pillanatok alatt lerántja az arcáról a kellemetlen gyulladást. Gondolom ezek után senkit nem lepek meg ha elárulom, a férjemnek előbb volt szemránckréme, mint nekem.

Ha én még egyszer azt hallom valakitől, hogy a franciák nem mosakodnak, nem tisztálkodnak megfelelően, meghívom hozzánk egy normál reggeli készülődésre. Ez így néz ki:

image

Tehát trousse. A következő anyai feladatom: összeállítom a 6 éves kiscsaj élete első neszesszerét. Olyan gyorsan, úgy rohan az idő… tegnap még épp csak felállt… sóhaj!
*neszsszer, főnév. A francia nécessaire, azaz szükség szóból ered.  Magától értetődő, minden, ami nélkülözhetetlen egy nő számára, a neszesszerben található.

Mutain de mordel de l'herbe (gyerekbiztos "szalonkáromkodás)*

Elterveztük, megbeszéltük, randi hétvégét Tartunk. A heti hajtást megkoronázzuk egy laza szombat esti Valentin-napi vacsi-mozival. Péntek délután a futár meghozta a vörös rózsáimat (zuram nagyon ki akart tenni magaért), papa l’amour még a lányait is elérte a rózsaszín rózsákkal. Öröm, boldogság. Így indult a péntek.
Melyik anyának nem volt még ilyen érzése, hogy “bacca meg, pedig éreztem, pedig tudtam, miért nem csináltam, miért nem szóltam, pedig, tudtam, tudtam, az a bizonyos ANYAI ÖSZTÖN – vagy akárminek is nevezik”, nekem ez a tipikus BMPT = baxxa meg pedig tudtam érzés.
Bármit megtennél, hogy elkerüld azt, ami a BMPT érzést követi:
– hogy miért nem húztam egy zacskót a fejemre, és kezdtem el fojtogatni magam?
– hogy miért nem tetováltattam a homolokomra egy nagy Szeretlek Terit szívalakba, nyíllal áthúzva?
– hogy miért nem költöztettem ide az anyósomat, és akkor most ő szívna? (Na ezt a  gondolatot gyorsan visszaszívom.)
Szóval, hogy a tárgyra térjek. Péntek este. Nagylány barátnőhöz átvonul síelés és történelem project befejezés céljából. Esti fektetés a három picivel. Emma, Edi megvacsizva, megfürödve, fogmosva, mesét olvasva ágyban szunyókál.
Ella még megissza az utolsó cumisüvegét, de már hallom a szörcsögést. Ááááá, bealudt a gyerek, már nem megyek le leszívni az orrát. Csak felébreszteném és szenvedhetnék a BabyTv előtt újabb fél órát mire megint befáradna. BMPT, de nem mozdulsz, mert már megitta az egész tejet, már nagyon bealudt, ernyedten fekszik a karomba, ha most elkezdem a Nasivin-nal erőszakolni már nem fél óra hanem 1 óra BabyTv szenvedés jönne, hogy behipnotizálja. Megpuszilgatom az édes babacsomagot, magamhoz ölelgetem, végig ömlengem a foteltől a kiságyig azt a három lépést, hogy mennyire szeretem, aludjon jól. Betakarom, utolsó simi, hangos “VÉGRE” sóhaj, behajatom az ajtót, utolsó körsétát teszek minden szobában, mélyen alvó szuszogó hangok mind a három gyerek szobájából.

Este 9 óra. Érzem, ahogy kezdenek kisimulni a ráncaim és az idegrendszerem is, érzem. Mindjárt jön férj haza. Nem részletezem, a kép magáért beszél:

 image

Amikor felcsattan a babasírás. Nem az a “cherche son sommeil” sírás (amikor csak felriad egy pillanatra), hanem az az igazi, fájdalmas babasikoly. BMPT BMPT BMPT a francba, francba, francba.
Este fél 11. A két nagyobbik alszik 8000 méter mélyen. Baba orrán-száján ömlik a takony, kapkodja a levegőt, hatalmas krokodilkönnyek, bűvészeket megszégyenítve már a fél alvós pelenkája eltűnt a szájában, és csak rágja, rángatja. Igen hölgyeim és uraim. Nem elég hogy megint benyalta az egyik nagyobb tesó nyavajáját, amit egyszerű pár orrfújással és orrcseppel elintézünk, még jön az a nyomorult fog is. Most éppen alul.
Férj nagyon előzékenyen: – Cica feküdj vissza, mindjárt kelned kell (Edinek szombaton iskolai programja volt, az iskolabusz reggel 7-kor nálunk kezdett), menj, aludj.
Ugye mondtam, már hogy nagyon gonosz is tudok lenni. Mondom magamban, szívem ha azt hiszed, hogy majd csak egyszerűen beteríted apai szereteteddel, akkor nagyon rossz lóra tettél, de jó, csináld. Úgyis mindig mindenki azt mondja, hogy nem adok elég feladatot apának. Nem hülye, megoldja.
A következő 2 órában hiába próbáltam elaludni, forogva hallgattam a kétségbeesett apai próbálkozásokat, hogy apa legkisebb hercegnője, a 11 hónapos fogzó, taknyos bébi visszaaludjon. 2 óra forgolódás  után leballagtam megkérdezni, hogy mikor is adta be a fájdalomcsillapítót a gyereknek. Néz rám boci szemekkel: – A mit?
Itt azért kezdett elgurulni a gyógyszerem. Látja, hallja, hogy szenved a gyerek, és nem ad neki fájdalomcsillapítót? Aztán elkezdtem morogni (igen tudom, ez az én specialitásom), hogy bakker ha neki fáj valamije, akkor kirámolja a gyógyszeres dobozt, de a gyereknek nem árt a fájdalom, edződjön.
Beadtam a gyógyszert és kérdem: – Megitattad? Újabb nagy kérdőjel a homlokán! – Mivel?
Hajnali 1 óra, gyerekben bent a Dolipran (paracetamol) és 200 ml tápszer. Na akkor még egy 20-30 perc mire hat a kúp: – Menni fog az altatás? – Persze Drágám, menj feküdj le, mindjárt kellned kell.
Megint elballagtam az ágyig, de most már olyan fáradt voltam, hogy egyből elaludtam. Arra ébredtem úgy 2 óra magasságában, hogy a gyerek felsír, mert apja megprobálja bevarázsolni a félig ájult gyereket a babaágyba. Sietős léptek a lépcsőn, rohan le vele a nappaliba, nehogy a nagyokat felébresszék. Újra visszaalszom.
Hajnali 4 óra, gyerek szenvedve nyüszít, lebattyogok, újra leszívjuk az orrát, újra orrcsepp, jön a nagyágyú Advil, eddig bírta zuram. Beborul a kanapé párnái közé, én babát csitítok, sikeresen elalszik, máris reggel 5 óra van. Zombiként gondolkodom. Lefeküdjek? Most már minek? 1 óra múlva már ébredhetek is, csak annál nyomibb leszek. Nespresso be, ember meg sem moccan a hangra, 2 dl kávé csodákat tesz.
Mire reggel 9-kor férj magához tért, “Nagyon pörögsz” felkiáltással, már elindítottam 2 mosógépet, 1 szárítót, a mosogatógépet kipakoltam, megcsináltam az online heti bevásárlást a Leclerc-nél, Edit felébresztettem, megreggeliztettem, felöltöztettem, beraktam az iskolabuszba, megcsodáltam Emma legújabb rekordját a Nintendon, és megetettem, tisztába raktam a bébit, aki úgy ébredt reggel 8-kor, mintha mi semi történt volna az élszaka.
Az megvan, amikor egész nap úgy mászkáltok egymás mellett, hogy tudjátok, üvegcserepeken járkáltok, és csak egy pici szikra, egy pici mozdulat kell és robban a balhé a fáradtságtól? Na, hát ez nálunk olyan jól sült el, hogy túludvariaskodtuk magunkat, agyonszervezve a napot, hogy mindenkinek jusson 2 lélegzetvétel, vagy pihenő.
Én reggel 9-kor elvonultam a fodrászhoz a következő felkiáltással: – Fel ne merj hívni! -majd hajfestékkel a fejemen, fejem a lemosó csapban, beájulva, nyitott szájjal aludtam a masszirozófotelben 2 orát. Az egész fodrászszalon legnagyobb cirkuszi szenzációja voltam.
Majd miutan a Leclerc-nél a szokásos módon (Isten áldja azt az embert aki kitalálta az online vásárlást) bepakolták a heti bevásárlást a csomagtartómba, már robogtam is haza. Ebéd után: – Gyertek törpék, sétálunk egyet amíg apa pihen! – 2 órát sétálntunk, megcsodáltuk és megetettük szomszédainkat (nem röhög). Erőm nem volt fényképezni, ez egy nyári kép!
image
És ez így ment egész nap, 2 óra nyugi nekem, 2 óra nyugi neki. Emma barátnőzött, apa Edivel buszozott, én addig bébivel butikoztam.
Este 9-kor ez a ház olyan sötét, olyan csendes volt vasárnap reggel 8-ig, mint egy hullaház. Mindenki aludt. Persze időben beadott gyógyszerekkel, kitisztított nózival Csuvi simán végigalussza a szokásos 12 óráját 😀 Régen volt ilyen jó, pihentető hétvégénk.
* putain de bordel du merde, körülbelül kurva életbe.

Ma 10 éve

Ma 10 éve, hogy felszálltam a Zürich-Budapest járatra ezzel a kezemben:

image

Ma 10 éve, hogy odaadtam a telefonszámomat ezen a bizonyos Zürich-Budapest járaton!
Ma 10 éve, hogy az akkori mobilhálózatnak köszönhetően soha nem érkezett meg az első SMS-se.
Ma 10 éve örökre megváltozott az életem, mert adoptáltam egy pasit kis Chloe mellé, így második gyerekem a pasim lett.
Most itt tartok:
image

Jaj, a kutya lemaradt:

Poppy

Poppy

Szóval az én “szóló anya pici lányával” mini családomból, ez lett mára.

Meginterjúvoltam embert, mégis mit gondol az elmúlt 10 évről. (Mondtam már, hogy cuki férjem van? Ilyenkor mindig újra szerelmes leszek belé. Aztán megszólal a riasztó, amit ő fabrikált pici kis kezével, ami minden szélviharban őrült módon rikácsol, és amit legszívesebben a fején vernék most szét!)

10 kérdés a 10 éves évfordulónkra:

– 10 év sok, vagy túl sok? 😀

Férj, franciául: Non car je n’ai pas vu le temps passer / j’ai encore beaucoup de chose à découvri.

Férj: Nem, mert az idő úgy repült el, hogy észre sem vettem. Sok mindent fel kell még fedeznem benne.

Feleség: Gyorsan elrohant, és mennyi minden történt, remélem a következő 10 eseménytelenebb lesz.

– Mi a másik legnagyobb hibája?

Férj: Tu râles, n’est jamais satisfaite et ne fais pas assez de sex :D.

Férj: Morogsz, soha nem vagy elégedett, és nem szexelsz eleget.

Feleség: Túl nagy szíve van, mindenkin és mindenkinek segíteni akar, és általában ezt én szívom meg.

– Mi a legjobb tulajdonsága? 

Férj: Dévouée / aime faire plaisir et se dévouer à sa famille.

Férj: Önfeláldozó, szeret örömet okozni és teljesen átadni magát a családnak.

Feleség: A legnagyobb szarban is meg tud nevettetni.

– Melyik ételt tudja a legjobban elkészíteni? 

Férj: La Pizza Hongroise avec les blanc de poulet, il y a le foie gras aussi 😀 en fait il y en a trop !

Férj: A magyar pizzát (csirkemell mozzarellaval) és a kacsamájat :D, de igazából fel sem tudom sorolni, annyira jól főz!

Feleség: Rôti de beuf (marhasült), ok nem egy TopChef, mégis nagyon finom!

– Mi az, amit soha nem mondtál még neki?

Férj: Peur de la perdre/ jamais compris pourquoi elle m’avait choisi

Férj: Félek, hogy elveszíthetem és azt, hogy soha nem értettem, hogy miért engem választott.

Feleség: Hogy kitekerem a nyakát, ha még egyszer a zoknijait a földről, a szennyes mellől kell szedegetnem – de érik, nagyon érik:)

– Három tulajdonság, amivel jellemeznéd? 

Férj: Attentionné / Franche / sais ce qu’elle veut caratère

Férj: Figyelmes, őszinte, tudja mit akar.

Feleség: Nagylelkű, jószívű, munka hőse címre gyúr minden hónapban.

– Mit viselt, amikor először találkoztatok?

Férj: un tailleur foncé

Férj: Egy sötét kosztümöt.

Feleség: Öltöny, nyakkendő.

– Mi az, ami meghódított azon a napon? 

Férj: Son sourire

Férj: A mosolya.

Feleség:  Hogy tök hülye, amiért elindult a haverjaival Budapestre szállodafoglalás nélkül.

– Mi az, amit a mai napig vonzónak találsz benne?

Férj: Son humour

Férj: A humora.

Feleség: A humora.

– Egy anekdota, amin a mai napig tudtok nevetni?

Férj:  Where is the centrum , maybe….maybe not !

Férj: Merre van a belváros? Vaaagy… nem is (érdekel annyira!)

Feleség: Igen ez sem rossz, de van ennél jobb. Amikor az Opel Zafira egyterűbe próbál betuszkolni egy gyerekmedencét, és közben megpróbál meggyőzni, ugye milyen jó vásár volt ez az autó, és te csak állsz, és majd magad alá csorgatsz (ok ez nem nehéz harmadik terhességben a 7. hónapban) a röhögéstől… hát igen, 3 hónappal később eladtuk a kocsit.

+ 1 utolsó gondolat!

Férj: Je t’aime

Férj: Szeretlek!

Feleség: Az esküvői fogadalmam… de az túl hosszú, úgyhogy csak annyi hogy: szeretlek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!