NEM HARAP A SPENóT

A francia bejgli

 

image

 

Az örök aranyérmes karácsonyi desszert

A mai napig homály fedi, hogy ki sütötte meg az első karácsonyi fatörzset. Talán 1834 körül a párizsi Saint Germain des Prés negyedben tanuló cukrászfiú, akinek a nevét sem tudhatjuk? Az egyik tábor ezt állítja. A másik pedig az 1860-as éveket említi és lyoni találmánynak tartja. Van egy harmadik tábor is, ők Pierre Lacam nevéhez kötik a fatörzset, aki III. Károly monacói herceg cukrásza és fagylaltmestere volt.  Szerintük az első fatörzset 1898-ban készítette el.

Eredetileg fából készült a fatörzs

Franciaországban több évszázadon keresztül szokás volt Karácsony előestjén elégetni egy jókora fatörzset (szilvafából, cseresznyefából, almafából, de olajfából, vagy akár tölgyfából, bükkfából is), melyet előzőleg megáldottak. Sóval hintették meg Pointou-Charente-ben, borral locsolták Provence-ban, de volt, ahol szenteltvízzel, vagy olajjal, tejjel, mézzel is, miközben imákat duruzsoltak el. A hagyomány szerint három napon át kellett égnie, ha előbb kialudt, szerencsétlenséget hozhatott.

image

Hit és babona

Úgy vélték, hogy a megáldott fatörzs megóvja a házat és annak lakóit. A hamuját szétszórták az istállókban, a gyümölcsöskertben és veteményesben, így védekeztek a betegségek ellen és ettől várták a gyarapodást. Egyesek úgy gondolták a hamu szétszórásával megakadályozzák, hogy a róka bejuthasson a tyúkketrecbe, a boszorkányok pedig a házakba. Mások pedig úgy, hogy így vetőmagot lehet szaporítani, vagy kikerülni a villámcsapást, sőt a haldokló szenvedését is lerövidíti. Amennyiben kútba hintették, a kígyókat tartották távol és a pletykákat. Koporsóba is beleszórták a hamut, ez szerencsét hozott a túlvilágon az elhunyt számára.

A hiedelem szerint balszerencsét hozott arra, aki ráült vagy átlépte a fatörzset, mielőtt az lángra gyúlt volna (hát még ha a lángoló fatörzsre ült rá…).  Mitöbb, ettől furunkulust is kaphatott a balfácán.

Az öntöttvas kályhák elterjedésekor elkezdtek kihalni ezek a hagyományok. Ekkor lépett porondra a fatörzs alakú sütemény.

Manapság remekbe szabott fatörzseket lehet kapni. Bûche de Noël néven található a receptárakban.

  image

 

 

Jöjjön az én fatörzsem “története”.

Recept

Sima piskótatekercs az alapja:

– 125 g cukor

– 4 tojás

– 100 g liszt

– 60 g vaj

– 1 kavéskanál sütőpor

– 1 csipet só

– 1 evőkanál víz

A krémmel vigyázat, sírva lehet fakadni a gyönyörtől, annyira finom:

-250 g mascarpone

– 4-5 evőkanál Nutella

image

A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét a csipet sóval kemény habbà vertem. Külön edényben a tojás sárgájákat a cukorral (lustaságból porcukrot használtam) addig kevertem, míg ki nem fehéredett a massza. Ezután hozzáadtam a szobahőmérsékletű vajat, lisztet, sütőport, vizet. A végén fakanállal, óvatosan belekevertem a felvert tojásfehérjéket. Sütőpapírral kibélelt tepsire öntöttem a tésztát és 180 fokos előmelegített sütőben 12 percig sütöttem (Sütőtől függ, hogy kinek meddig kell sütnie). Amikor megsült, a papírral együtt feltekertem, még melegen. Jól oda lehet égetni a kezünket… Miközben hagytam kihűlni, összekevertem a Nutellát a mascarponéval. Miután kihűlt, én elhűltem, mert a tészta itt-ott eltört, kilyukadt, miközben széttekertem, de végül ettől életszerűbb lett a fatörzsem. Megkentem a krémmel a kilapított tésztát, feltekertem és a tetejét is bekentem, a falapáttal mintáztam.

image

Figyelem! Nincsen fatörzs gomba nélkül! Az enyémre csak hóember, pingvin, fenyőfa és cinkék kerültek, óh, jaj.

Készítettem egy kezdetleges kisfilmet (igazán parányi, ), vért izzadtam, mire összehoztam. Legalább fél órát dolgoztam vele…

FILM

Karácsonyi meglepetés a párizsi metrón

Péntek hajnalban egy csapat fiatal művész felült a párizsi metró 8-as vonalára és becsomagolta az egyik vagon utasterének egy részét rózsaszín, karácsonyi mintás csomagolópapírral.

metro

Az RATP (párizsi metrótársaság) úgy tűnik nem örült a megmozdulásnak, ugyanis kivonta a forgalomból a vagont, miután észrevette a csibészséget.

Az RATP első körben úgy nyilatkozott, hogy nem tudják ki dekorálta ki a metrókocsit, nyilván bárki lehetett, de az biztos, hogy nem saját dolgozójuk volt.

Először csak egy fotót posztoltak a fiatalok a Twitteren, később  kiegészítették többel is a Facebookon, sőt megkoronázták egy videóval is, felvállalva önmagukat. Természetesen ezzel kiderült, hogy a Sisaprod nevű fiatal művészcsapat alkotásáról van szó, akik “performanszt” hoztak létre, hogy mosolyt csalogassanak a hajnalban munkába igyekvők arcára.

metro3

Az egész akció nem tartott tovább 35 percnél és a munka közben többen valóban mosolyogtak és vagánynak találták az ötletet, mesélték a fiatalok. Ráadásul további hírnevet is szereztek, hiszen bekerültek több napilapba és a tévéhíradóba is.

El tudom képzelni, ahogy az Opera és Concorde tér között az álmos emberek feneke alatt zörgött a papír.

 

Fotó: https://www.facebook.com/Sisaprod

Közlemény

allegro-barbaro

 A facebookon van egy kiváló csapat, “Littérature Hongroise”, a magyar irodalom hírvivői. Az ő oldalukon láttam, hogy a Trocadéro karácsonyi vásárán van egy magyar stand, ahol finomakat lehet enni.  Például töltött káposztát.

Hajrá, mindenki a Trocadéro karácsonyi vásárára!

Aztán, vehetjük az irányt a BEAshKába (42 rue Chapon, 75003 Paris), ugyanis ott rendezik meg a magyar irodalmi esteket.

A Littérature Hongroise oldaláról tudtam meg azt is, hogy a Musée d’Orsay-ban az “Allegro Barbaro – Bartók Béla és a magyar modernitás (1905-1920)” című kiállításán Bartók Béla és kortársai világába nyerhetünk betekintést, festmények, kották, fényképek, filmek és hangvételek formájában. Bővebben itt.

A kiállítás  2013. október 15-től 2014. január 05-ig tekinthető meg.

Ezen felül ott található egy kis könyvesbolt, ahol a magyar irodalomnak és kultúrának adnak helyet.

 

 

Forrás: https://www.facebook.com/litterature.hongroise

http://www.musee-orsay.fr/fr/accueil.html

http://www.moszkva.balassiintezet.hu/hu/

 

Karácsonyi vitrinek Párizsban

 image

Gyerekkoromban Karácsony közeledtén templomokba jártunk betlehemeket nézegetni. Mindegyik ugyanolyan volt és mégsem. Mindegyik egy kész város: jelen volt a Szent Család, egy angyal, a három királyok, pásztorok, kézművesek, mosóasszonyok, halárusok, pékek, zenészek és az elmaradhatatlan szamár, bárány, tehén trió. A jászol is ott volt, de még gyerek Jézus nem feküdt benne. Mentünk templomról templomra, így növekedett bennünk az izgalom. Karácsony éjszakaján bekerült gyerek Jézus a jászolba, így ismét elzarándokoltunk és megnéztük ugyanazokat a betlehemeket. Ezzel lett kerek egész a Karácsonyunk.

Úgy látom Franciaországban nem fektetnek nagy hangsúlyt a betlehemi jászolok látogatására, kivéve a keresztény hívők, akik december 24-én este teszik meg, így mi is másképpen pörgetjük fel a karácsonyi hangulatot. Mi is, ahogy tömegek, a Lafayette áruházhoz szoktunk elvándorolni a gyerekeimmel (ez már beillik egy zarándokhelynek is), ott aztán kapunk egy jó nagy adag karácsonyi hangulatfröccsöt.
image
Párizsban minden évben a Galerie Lafayette és a Printemps Haussmann áruház nyitja meg a karácsonyi szezont.
A főattrakció a varázslatos karácsonyfa a Lafayette áruházban, de ha már ott vagyunk, érdemes megnézni a nagyhírű karácsonyi kirakatokat, az áruházak kivilágított homlokzatait és sült gesztenyét majszolni. A gyerekek imádják ezt a hacacárét!
 image image
Idén a Galeries Lafayette karácsonyi dekoráció mecénása a Swatch óra, a Printemps Haussmann áruházé pedig a Prada. De menjünk sorban…
Első utunk mindig a főcsarnok közepén felállított karácsonyfához vezet. Minden évben elámulunk a gyönyörtől, idén azonban a lélegzetünk is elakadt, ugyanis igazi mesevilág kelt életre a szemünk láttára. A karácsonyfa tövében egy továbbgondolt kakukkosóra tárult elénk. Lenyűgöző!
image
A beauvaisi katedrális órájának másolatával díszitették ki az óriási karácsonyfát, ami minden órában átváltozik kis tiszavirág-életű bábszínházzá. Kisegeregek alszanak és horkolnak, majd felébrednek és beindítják az óra mechanizmusát, felébresztve az egész falut. A hóbaglyok kibújnak odújukból, az ablakok kinyílnak és máris elénk tárul egy karácsonyi színpadi darab: nyuszik, majmok, mackók, macskák, egerek táncolnak körbe-körbe, háttérben házikók ablakaikban pislog a fény. A csúcsdísz egy kövér, frissen fodrászolt hóbagoly, abszolút eredeti ötlet. Elragadó bábszínházi előadás, ami minden órában elvarázsolja nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is! Ráadásul ez az első év, amikor animált karácsonyfát láthatunk a Lafayette áruházban.
Minden évben ugyanaz és mégsem, pont mint a római betlehemek.
image
Azonban nemcsak a legendás kupola alatti karácsonyfát érdemes megcsodálni, hanem a kirakatokat is. Idén mesésebb, mint a tavalyi volt. A tavalyi gyakorlatilag a felnőttekhez szólt, holott igazából ezzel a gyerekeket kell elkápráztatni. A Swatchnak sikerült! Fekete kismacskák gömböt helyeznek a karácsonyfára, hóbaglyok pislognak igazgyöngy nyakékekkel a nyakukban, fémdarazsak zümmögnek, egérkék hancúroznak, Monsieur és Madame Loup (Farkasék) koccintanak.
 Tényleg mintha bábszínházban járnánk. A cseresznye a tortán, hogy minden egyes kirakat előtt klasszikus muzsika szól, ettől igazán ünnepi lesz a hangulatunk.
Az egyik kirakatnál nem értettem, mi a pláne az óriási órában. Úgy kell elképzelni, hogy van egy hatalmas, legalább három méter átmérőjű óra, ami nem csinál semmit. Azonban egyszer csak kettényílik, megszólal a karácsonyi muzsika, A diótörő, naná és elénk tárul Karácsony. Izegnek-mozognak az ünnepi ruhába öltözött bábuk, táncolnak és mulatoznak.
image
Lafayettenél tizenkét kirakatból tizenkettő animált! A bábúk, órák, kellékek mind táncolnak, mozognak.
Lilly és barátja, Martin mackó meséit tekinthetjük meg, lépésről-lépésre szépen felépítve. Lilly felébred, Lilly öltözik, Lilly vatta cukrot eszik, aztán a két jóbarát együtt fedezi fel a világot, míg el nem érnek Farkas úr és Farkas asszony kunyhójához, ahol majd mindahányan együtt ünnepelik meg a Karácsonyt. Kibontják az ajándékokat a karácsonyfa tövében és együtt elköltik az ünnepi vacsorát, például a plüsshomárt.
image
image  image
A Swatch rajongóknak szólok, hogy a negyedik emeleten, az Elvarázsolt erdő szívében, egy pop-art store-ban megvásárolhatjuk a Swatch óra kultikus darabjait és az elmúlt 30 év megünneplésére kreált darabokat is.
A Lafayette – rue de la Chaussée d’Antin oldalán – öt kirakata adott helyet a Szépség és a szörnyeteg Christophe Gans által rendezett legújabb filmjének, amiben Vincent Cassel és Léa Seydoux a főszereplő. Az áruház 4. emeletén berendeztek egy mozitermet is, ahol 5 perces montázst mutatnak be a felvételekből, ugyanis előreláthatólag csak jövőre, február 12-én fogják vetíteni a mozikban a filmet.
Léa Seydoux et André Dussollier együtt nyitották meg idén a érintőképernyős kirakatot. Egy óriási kirakat, ami igazából egy gigantikus monitor, amit mintha benőtt volna a futórózsa, de ha hozzányúlunk, mintha elsöpörnénk a rózsákat, megláthatjuk a Szörnyeteg kastélyát. Jó játék!
image
A Printemps áruház sem maradhat le. Szponzoruk idén a Prada és nem kevesebb, mint Gwineth Paltrow nyitotta meg az idei karácsonyi kirakatokat.
80 darab mackó elevenedik meg: mackók sípályán, mackók varróműhelyben (kedvencem a gyűszűbe bújt mackópajtás), mackók a karácsonyi asztal körül, mackók brazil karneváli hangulatban egy hatalmas mézeskalácsház előtt… Tizenegy vitrinből négyet animáltak, a többi “csak” fényűzés. Mind frenetikus!
(Attól, hogy itt ezen a felületen nem szaporodik tovább a szó a Printemps áruházról, nagyon is érdemes megnézni, mert tényleg csudaklassz!)
image
A gyűszűs mackó:
image
Mackók a síparadicsomban:
image
Tehetős hóbaglyok pislognak a műszempillajukkal, végtelenül bájosak
(háttérben tükröződik “koszfészek” Párizs):
image
Végül a Champs-Élysées-n korcsolyáztunk egyet, ezzel megkoronáztuk a napot, de erről bővebben majd később mesélek.
image

Hogyan nevezzelek?

image

Már nagyon régóta érlelődött bennem ez a cikk, hiszen nap mint nap belefutok emberekbe, akik a nevem hallatán rácsodálakoznak a világra: jé, ebben az országban nemcsak francia kereszt- és vezetéknevű emberek élnek? Tényleg lehet olyat, hogy annak ellenére, hogy férjhez mentem, és legfőképp egy francia úriemberhez, akkor nem kell automatikusan felvennem a vezetéknevét? Hogy ennyire feminista a döntésem? Döbbenet, hogy még emiatt is meg kell védenem önmagam. Vajon miért gondolja a francia világ, hogy két kézzel kellene kapnom az alkalmon, hogy franciára változtathassam a nevem? Nekem fontosak a gyökereim, és mivel rajongásig szerettem édesapámat, számomra egyértelmű volt, hogy elsőszülött lányaként továbbviszem a nevét, ha már fiú örökös nem adatott meg neki. Madame Názsi! A hátamon áll a szőr, amikor meghallom franciául kiejtve a nevemet, és perceken keresztül átkozom a döntésemet, amiért egy szentimentális pillanatomban úgy döntöttem, nem akarok beolvadni a francia környezetembe.  Amikor a gyerekek keresztnevét választottuk, már rutinosan tudtam mire kell figyelnem. Az volt a lényeg, hogy sem magyar hazájukban, sem francia életterükben ne kezeljek őket „idegenként”. Azt hiszem, már valamelyik francia gyarmat ültetvényén kellene robotolnom, legalábbis oda száműzött volna beau-családom (férjem családtagjai, itt anyósra és apósra gondolok), ha a gyerekek vezetékneve nem egyezne édesapjuk vezetéknevével. Tudom, nagy játékos vagyok én, de ennyire messzire nem mertem dobni a labdát. Maradt hát a keresztnév, amibe nem igazán engedtem senkit beleszólni (na jó, apát picit), és igenis olyan neveket kellett válogatnom, amelyek …. milyenek is? Mi alapján? Jelentés? Családi hagyomány? Így hívják valamelyik sztár vagy celeb gyerekét? Könyv vagy film hatása? Vagy maga az élet, a „tapasztalat” hozta? Mi alapján választunk keresztnevet? Főleg vegyes házasságokban? Fontos, hogy divatos legyen, jól csengjen a vezetéknév mellé? Ez csak az én dilim, hogy magyar- és franciahonban is megállja a helyét, és ne legyen a gyerek közröhej tárgya? Les prenoms les plus originaux Prénom original pour bébé Kedvenc facebookos ismerőseim között gyors közvélemény-kutatást tartva rájöttem, hogy igaz, mindenki az enyémhez hasonló nyomon indul el a név választásnál, de érkeznek közben a családi, baráti „behatások”, ami után házaspár legyen a talpán, aki balhé nélkül megússza a 9 hónapot. A Les maternelles (francia Babavilág) című műsor szerint a párok összesen 46%-a van közös nevezőn az első pillanattól kezdve a baba névadásával kapcsolatban. 43% -uk  csak többszöri nekifutásra és csak kompromisszumok árán tud nevet adni a gyermekének, és 11% -uk a szülőszoba ajtajáig védi saját álláspontját. Tehát gyors közvélemény-kutatásom eredmenyeképpen első helyen végzett a mindkét ország által anyakönyvezhető keresztnév. A családi hagyományokat igyekeznek a második vagy harmadik keresztnévben továbbvinni, megelőzve ezzel minden családi összezördülést (mindegyik gyermekem minimum 3 keresztnévvel van “megáldva”, az egyik lányom negyedik keresztneve a Denise, pfuj).

1493364_10151973733350753_1715535719_o

A névválasztás
December 6-án a Les Maternelles című műsorban a France 5-en
(Francia Babavilág)

Persze volt, akiknél beköszönt a vallási meggondolás, így mindenképp valamelyik szentről kapta a gyermek a nevét. Nehéz ügy, még a Pétert sem lehet egy egyszerű angol Pítörrel lecselezni, mert ugye az franciául Pierre – ez az állandó lógjunk ki a sórbol francia felfogás ugye ugye. 🙂

És hát az anyós faktort se felejtsük ki. Az egyik műsorba meghívott anyuka szomorúan mesélte, hogy márpedig náluk bármennyire is szerette volna az általa kiválasztott nevet adni születendő kisfiának, anyósa nekitámadt, hogy miért kell már megszületésétől kezdve handikep helyzetbe hozni a gyereket, mert anyuka arab származású. Ha már volt olyan “szerencséje” és egy francia vette feleségül, legalább a gyermek is francia nevet kapjon.

Igen, igen. Emlékszem, amikor a fiamat vártam, a húgom nagyon-nagyon szerette volna, ha Raulnak nevezem el. Mert az olyan franciás. Hetekig tartott amire felfogta, hogy lehet Magyarországon a Raul az valami nagyon egyedi, bugyit nedvesítő francia egzotikum, de itt Franciaországban egy hihetetlen pejoratív, főleg “portugálnak” titulált férfinévnek számít.   A jelentéshez ennyit tennék hozzá: LE PRÉNOM. Ez egy zseniális francia film, “Hogyan nevezzelek?” a magyar címe. Ezt a filmet  LÁTNI KELL kategóriába sorolnám. Negyedik gyermekemmel voltam terhes, amikor a moziban megnéztük, és a film második felében már nagyon kellett vigyáznom, meg ne szüljek a röhögéstől. Nem lövöm le a poént! Persze itt is, mint minden országban, oda kell figyelni a nevetségesség faktorra is (emlékszem egy évfolyamtársamra, szerencsétlent Cserepes Virágnak nevezték el).  Egy kedves házaspárt, akiket a Renault vezetéknévvel áldott meg a sors, az anyakönyvi hivatalban a baba születése után maga a polgármester utasított arra, hogy válasszanak másik keresztnevet, mert a Mégane keresztnévvel egy életre mély sebeket ejthetnek kislányuk lelkén (szerintem sympa volt a polgármester). Pedig a Mégane egy teljesen elfogadott, gyakori lánynév Franciaországban. És akkor a rövidtések okozta nevetség tárgya mint,  W.C. es P.D. (fraciául buzit jelent) na ebbe már ne is bonyolódjunk bele. Ahogy írtam, nálunk végül mindig az én szavam volt döntő a gyerekek nevét illetően. Már az első kislánynál hezitáltam a Fanni és az Emma között. Fanni nyert. És amikor legközelebb megint kislányt vártam, jó sok évvel később, az Emma névvel már Dunát lehetett rekeszteni (Jóbarátok cimű sorozat hatására), de a nevet már nem tudtam elengedni. A Lily-Rose gyönyörű név, Vanessa Paradis kislányát hívjak így, de koppintani nem akartam, viszont a Rose gyönyörűen passzolt az Emma mögé. Így lett nem tömegnév: Emma Rose. Egyszer már “magyarázkodnom” kellett a név miatt… egy nagyon jóindulatú ismeretlen egy orvosi váróban beszólt nekem, hogy miért kell nekem a Jakupcsek Gabriellát majmolnom, merthogy ugyanúgy hívják a lányomat, mint a Jakucsek Gabi lányát! Első meglepetésemben csak pislogtam, azt sem jutott eszembe, ki az a Jakupcsek Gabriella. Egy pár másodperc után leesett, hogy ki is ő, és hogy a kisbabáját Emmarózának hívják és csak annyit mondtam: Az én lányom 2 éves, a Jakupcsek baba pedig csak pár hónapos, akkor ki majmol kit, így ismeretlenül? Erre annyi volt a válasz: – jaaaaaaaaaaaa… tényleg, és visszafordult a kedves “néni” az újságába, de azért kicsit piros volt az arca.

Mindent a briocheról*

marche des femmes

“Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot!”, mondta Marie-Antoinette 1789. október 5-én, amikor az asszonyok menete a királynéhoz vonult tüntetni*, mert a fehér liszt ára az egekbe szökött, pontosabban annak idején luxusterméknek számított, nem sűrűn került az asztalra fehér lisztből készült étel és  a feszültséget tetézte az élelmiszerárverés is. Marie-Antoinetteben fel sem merült, hogy a nép éhezik, és eldördült az elhíresült idézet, amire mindenki elmékszik, azonban a történészek nem támasztják alá, hogy ő mondta volna, hiszen már Jean-Jaques Rousseeau is megírt a Vallomások című kötetében, ami 1782-ben jelent meg. Egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam az igazságot. Tovább megyek, ha nem adták volna Marie-Antoinette szájába ezt a mondatot, semmitmondó királynévá vált volna? Rongyot rázni más monarchiákban is tudtak, nemcsak Versaillesban.

brioche ma

Marie-Antoinette
Sofia Coppola filmje

A kalács története azonban a fent említett koroknál is régebbi. Franciaországban az első kalácsot az 1600-as években húzták ki péklapáttal a kemencéből.

A brioche szó kelta eredetű, de az etimológiája vitatott (“bris” és “hocher” származéka, ami keverést jelent, vagy “Briochin-ból” származót, vagy “brie sajtból” készült, amit nem kevesebb, mint Alexandre Dumas talált ki).

la brioche du dimanche

La brioche du dimanche,
Victor Gabriel Gilber

Franciaországban többféle brioche létezik:

Gâche, ami Normandiából és Vandéeból származik, formája szerint kenyéralakú (jó, de melyik kenyér?).

Brioche Nanterre, ami négyszögletes, felül púpos.

Brioche tressée de Metz, ünnepi fonott kalács, tetején megszórva nagyszemű cukorral.

Cougnou, amit Jézus kenyerének is hívnak, főleg Mikulás és Karácsony környékén fogyasztják Belgium környékén (Észak-Franciaországban).

Pogne, ami Dauphiné és Romans sur Isère hagyományos kalácsa, narancsvirággal ízesitik. Franciául meglehetősen romantikusan mondják: parfumée à la fleur d’oranger, mintha narancsvirág illatával meghintenék a mennyei mannát, tényleg a szentimentalizmus netovábbja.

Gateau de Saint-Genix kerek kalács, ami pirosra színezett pralinéval van díszitve, ízesitve. Az a gyanúm, hogy én nem értem a piros praliné lényegét.

chardin

La brioche
Jean Baptiste Simeon Chardin

Tarte tropézienne, neve is elárulja, Saint-Tropez-ből származik, de a kifundálója lengyel származású, tehát igazából ez eredetileg egy lengyel ihletésű költemény. A süti nevét pedig nem kevesebb, mint Brigitte Bardot javasolta a cukrásznak, Alexadnre Mickanak. BB éppen első filmjét forgatták Saint-Tropezben, nevezetesen a “Et Dieu créa la femme”  (És Isten megteremté a nőt). A stáb mindig Alexandre Mickánál ebédelt és állítólag minden nap ez a süti volt a desszert.

Az alapsüti tésztáját narancsvirágvízzel ízesítik, a kész, megsült tésztát félbevágják és gazdagon megkenik cukrászkrémmel (sárgakrémnek is nevezik). Van olyan változata is, ami egy krémmel megkent úszógumira hasonlít. Én még nem kóstoltam, de a híradóban elég sokszor láttam már az egekbe magasztalni ezt a süteményt. A pékségekben mindig szemezek vele, tényleg oltári jól néz ki, ínycsiklandó, lélegzetelállító. Karácsonyra bûche de Noël (karácsonyi fatörzs) dukál az asztalon, így a tarte tropéziennel még várnom kell.

tarte_tropezienne_verticale_6758.jpeg_north_560x747_white

A lengyel süti, ami Saint-Tropezben nyert hírnevet magának

A francia kalács alapreceptje nem különbözik a magyartól. Szerintem csak a narancsvirágizű csillámpor az egyetlen eltérés. Liszt, élesztő, vaj, tojás, cukor, só az alapanyaga. Tejet nem ír a francia (hogy fut fel az éleszto?).

Montfermeil-ben idén már 41. éve ünnepelték meg a brioche-t, vásárral, koncerttel, maskarás felvonulókkal, táncmulatsággal.

* vagy majdnem, ugyanis a téma kimeríthetetlen.

** a franciák mindig is kivonultak az utcára kifejezni nemtetszésüket. Szinte bármilyen Franciaországgal kapcsolatos szövegkörnyezetbe képes vagyok beilleszteni sztrájkkal kapcsolatos történeteket.

Forrás: paintradition.com, histoire.fr, wikipedia, saját kútfő.

 

A külföldi élet takarékosságra ösztönöz

Szerző: Madmoiselle Louisa (olvasó)

… amikor amerikai kisbabás oldalakon barangolsz, másodpercek alatt fogsz olyan hirdetésekkel, cikkekkel, ötletekkel találkozni, melyek jövendőbeli gyermeked számára kínálnak előtakarékossági ötleteket, stratégiákat, számla nyitási feltételeket, stb. Nos, van nekem is egy kis csemetém, ám személy szerint egyáltalán nem tudok félretenni, engem a fizetéstől fizetésig elvre neveltek, mégis kapcsolataimban valahogy mindig rendkívül jól takarékoskodó, mégsem sóher kedvesekre sikerült szert tennem, mi több, életem párjának édesanyja, a.k.a. “anyósnak való”, spórolási tanácsadóként dolgozik, merthogy itt francia földön olyan is van.

qfp_megtakarts_eltakarkossg

Amikor valaki éppen elveszítené a házát, mert nem tudja kifizetni a lakás törlesztő részletet valami oknál fogva, kérhet állami anyagi család támogatási segítséget. Félreértés ne essék, nem ám úgy van ez, hogy” kérjetek és adatik!” De nem ám, hanem hogy csakis a minimális összeget kelljen kiutalni ilyen esetekben, alkalmaznak egy helyzet felmérő – tanácsadó kolleginát, aki szépen átmegy a bevétel-kiadás stb. listán és segít egy olyan létfenntartási szintet megteremteni, ami minimum költségből kivitelezhető, így saját erőből próbálják meg kigazdálkodni az addig hiányzó részt (magyarul átcsoportosítással) – ők büszkék, hálásak, az állam cseébe megfizeti a tanácsadókat. (Erről a munkahelyről és munkakörről majd még írok egyszer, mert megér egy misét a szervezetlensége…)

post_132460_20130604164047

Ilyesmire kell gondolni, hogy amikor főzöl, dupla adagot főzz mindig. Akciós termékeket vegyél, saját márkás termékeket, termelj a kertben, ne vegyél többet semmiből, mint amire feltétlenül szükséged van, hiába csábítónak tűnik vagy még spórolás is lehet belőle 3 hónap alatt, írj listát és tartsd magad a listához… stb.

Meglepő módon anyós, aki nap mint nap emberekkel foglalkozik, mégis az egyik legmagányosabb, legzárkózottabb, legszomorúbb és legkeserűbb nő, akivel életemben találkoztam, pedig szereti a férje, de egy barátja sincs, ezért lassan én igyekszem az lenni neki… bár nehéz. Szóval hol is tartottunk…. spórolás. Előre gondolkodás. Most elmondom, hogy mit tudtam kifundálni csemetém jövőjét finanszírozandó, vagy legalábbis hozzájárulásként mit szeretnék ráhagyni, neki adományozni 16-18 éves korában, ami remélhetőleg többet fog érni mai értékénél. ( S ezt a gondolkodást egy otthoni munkahelyen sajátítottam el, melyről akkor el nem tudtam képzelni, hogy VALAHA hasznosítani fogom! …és lássatok csodát…minden jó valamire, ez a tudás most egy teljesen pozitív jövőkép esélyét mutatja… mármint hátha csemetémnek is át tudom adni a jövőről való financiális gondolkodás ily módját… )

post_128704_20130513115035

Nos, az egy dolog, hogy szerény személyem nem tud pénzzel gazdálkodni, ezzel szemben imádok gyűjteni, gyűjtögetni. Mit lehet gyűjteni, ami többet fog érni önmagánál, nekem mégsem kell kiadnom érte egy fillért sem (ha már a cél a gyűjtés, nem a költekezés 😉 )?! S így jutottam el egy olyan tárgyhoz, ami használati cikk, 27 országban van jelen és évente új elemek lesznek elérhetőek és a szerencse és az utazók, a turizmus mind a kezembe cseppentik őket. Miről beszélek? Az titok, de azt elmondom, hogy ma egy ciprusi elem akadt a kezembe, a teljes ciprusi kollekció 8 darabos, már kettő megvan belőle. Azt hittem el kell utaznom Ciprusra, vagy onnan kell hozatnom valahogy, de nem! Egy “helyben állva” is a kezünkbe akad a világ minden pontjáról valami… meglepő és félelmetes is egyben.

post_132793_20130607154055

S itt felmerül a kérdés hogy kerül ciprusi ember francia földre vagy francia Ciprusra? Egyértelmű, utazik. Hm… mert ? Mert megteheti és mert a fizetésből futja egy nyári 2-3 hetes vakációra.

Apropó tabuk… itt gyakran tabu pénzről beszélni, otthon a villamoson reggel akármelyik Mari néninek elmondod, hogy mennyit keresel és hogy hű de jó volt a legutóbbi randid, mert lehet, mert poén, nem számít, senki nem fog vele visszaélni, ti pedig nevettek egy nagyot, mert az emberek nyitottak és teljesen más számít otthon tabunak, mint itt. Itt még néha maga a randizás is tabu téma ! Szóval ja és na… nem vagyok francia, magyar vagyok, beszélgetős, megnyitós, mélyre ásó, kérdéseket feszegető… nekem más számít tabunak, így nyíltan beszélek olyasmiről, ami néhány itteni ember számára megvetendő, meglepő lehet… mert igenis mindenről érdemes és kell is beszélni!

post_135022_20130703133435

Kis kitérő után visszakanyarodva:

Igen, itt lehet előre gondolkodni, előre tervezni, előre lefoglalni nyári kiránduló helyeken bérelhető házakat, mert a legtöbb fizetés nem csak a minimumra elég, hanem annál egy icipicit többre is (például nyaralásra vagy előtakarékosságra), ha az ember megnézni mire költ. Chaplin mondott egy ilyesmit, hogy “nem tudok elképzelni szomorúbb dolgot, mint hogy valaki megszokja a luxust”… és ezzel nagyon egyet értek. Vannak dolgok, amire szükségünk van, és van, amire nincs. Amint képesek vagyunk ellenállni a felesleges dolgoknak, megváltozik az értékrendünk. Nem azt mondom, hogy mindennek ellent kell állni és “boldogok a lelki szegények”, akiknek nincsenek vágyai…mert legyenek vágyaink, azok hajtanak előre ,persze!  🙂

113413_bigger

 “…de a heti egy tábla csoki elég, nem kell naponta egy… “vagy valami ilyesmi anyós filozófiája, mégis, valamit jól csinál, mert mindkét gyerekének adtak egy-egy autót, lakás hitelhez kezdőtőkét és még első gyerek érkezésekor mindkettőnek egy-egy zsíros csekket. De ezért cserébe kétnaponta ugyanazt eszik…. anyukám szerint ez a szegénység olyan formája, amit mi sosem tapasztaltunk meg, mármint, sosem vertük a fogunkhoz a garast ilyen mértékben, hogy két-három napon át ugyanaz kerüljön az asztalra, de félretenni sem tudtunk. Ennek hátterében nem ideológia áll, csak a tapasztalat, mert az ő anyukája, a fukar nagyi, képes volt egy csirkéből négyféle ételt készíteni és azokat négy napon át az asztalra tenni ! Na ő aztán tudott spórolni és kuporgatni, a gyerekeinek mégsem adott egy vasat sem, viszont mit ad Isten, csalók többször kicsaltak tőle többszázezreket, amiket a – mi nem tudjuk hogy hogyan – negyvenezres minimál nyugdíjából kuporgatott össze… ő nem adott senkinek, el is vették tőle…tőlünk sosem volt mit elvenni, mert mi mindig adtunk… volt amikor anya vett valami négy kiló kenyeret egy hónapig minden nap egy tízgyerekes családnak, mert nekik abban a hónapban annyira nem volt.

post_124461_20130404161214

Az értékrendek és az emberek különbözőek… most látom azt, hogy milyen az, amikor “nem adok, de a jó célra gyűjtögetek, és amikor fontos és elég gyűlt össze, akkor adok.”.. azt nem mondom, hogy én ezt teszem, mert Pietro a román kéregetésből élő csákó mindig kap tőlünk egy kenyeret vagy egy üveg vizet nyáron vagy ami épp a táskámban akad, de igyekszem ennivalót adni, nem pénzt és gyakran megkérdezem, hogy minek örülne?! Nemrégiben elcipeltem a csákót a szomszédos evangélikus templomba, ahol másnap ruhaosztás volt, hogy legyen elég téli cucca, mire találkozunk egy nővel, aki zavarban volt és majdnem szégyenkezve mondta, hogy ő akarna adni ruhákat ,de nem akarja, hogy rászóljanak, hogy helytelenül cselekszik, vagy hogy elkergessék és egyébként se tudja hol a bejárat… mire megnyugtattam, hogy mi sokszor adunk és szeretettel fogadják és látja itt a hátam mögött az ablakban volt már bent kikészítve a másnapi ruhaturi a gyülekezet tagjainak és mindenkinek, aki arra téved és mer kérni. Megmutattam neki a bejáratot és hálás mosollyal távozott. Még adni sem könnyű egy olyan világban, ami a humanizmus és az ÉN körül forog. Gyakran amikor másra is gondolsz magadon kívül, és teszel is másokért, néha rád néznek furán, hogy neked mi bajod van…és nem értenek téged, el nem tudják képzelni, mi a motivációd.

20121106-oreghegyi-adakozas4

hm.. szóval csak zárógondolatként…meglepő, hogy ezer kilométereket kell azért utazni, hogy egy, a mi értékrendünktől gyökeresen eltérő gondolkozásmódot és életmódot megtapasztaltjunk, pedig csak felfogás kérdése… vagy mégsem? Azért valljuk be, az otthoni ár-érték arány és a fizetés- életszínvonal arány teljesen más, mint idekint. Itt minimális erőfeszítésekkel megtehetem azt, hogy a csemetém jövőjére gondolok anélkül, hogy a saját számból kellene kivennem a falatot…

S a korábbi témákra való visszacsatolásként, legközelebb szeretnék arról írni, hogy mekkora szakadék tátong a vélt és valós francia élet mögött… például, azt írtam, hogy mediterrán villában töltöttünk három napot Avignonban tuistaként medencével a kertben… ami valljuk be, leírva és elképzelve a romantika csúcsa! 😀
Ám a valóságban 11 boldog, közel hippivel sátraztunk a színházi fesztivál ideje alatt egy alig bútorozott, majdnem lelakott mediterrán villában, ahol a medence kb. egy éve nem volt tisztítva és a fű teljesen gondozatlan volt….noha egy szavam se lehet, ingyen volt.  🙂

Ez a különbség… a lényeg mélyen a felszín mögött rejlik. szó szerint a kő kerítés mögött!  Az idealizált, fényűző, elképzelt Franciaország nem az, amiben mi élünk, legalábbis nem az, amint én nap mint nap látok.

A szerkesztő megjegyzése:
Tökéletesen egyetértek, pláne az utolsó mondatokkal. Köszönjük, hogy ilyen szépen összefoglaltad és várjuk a következő írást, Louisa!
La Fée Clochette

Mikulás rulez

Szerző: Chloé

 

Tegnap este, Mikulás előestéjén, mint minden évben, Annabel barátnőm nappalijában probáltam kiheverni az aznapi Mikulás-csomag készítés, és egyébként az élet hozta aznapi csapások, mint nagylány szakmai gyakorlatra hurcibálása,  fiam gyógykezelése okozta posztraumás sokk , bébi fogzás, „anyaaaaaaa, a bátyám összetépte a Ninának készített maszkot” okozta hisztik fáradalmait.

Scared baby against crazy mother

A szokásos ÖTYE partinak még nevet is adunk, stílusosan Club de lecture (magyarul olvasó klub) néven fut, ahol „nos coups de cœur ou coup de gueule„* kellene beszélgetnünk, de úgy igázaból mindenről dumálunk, csak arról nem, hogy mit olvastunk vagy mit nem láttunk, de nagyon meg akartunk nézni a moziban. Természetes, hogy én megint este 10-re estem be, ezen már senki nem csodálkozik. Azon még mindig tudnak, főleg az újonnan jöttek, hogy mi a fene az a Mikulás-csomag, és minek tördelem a kezem-lábam, és bangladesi módszereket alkalmazva minek pucoltatom a kölkökkel a cipőjüket.

mikulas09

Szégyen, nem szégyen, a Mikulás-hagyomány Franciaországnak eme táján, Haute-Savoie-ban, a Mont Blanc lába alatt, nem létezik. Azt sem tudják mi fán terem, még talán egy-két embernek a fejében dereng valami legenda St. Nicolas-ról, és akkor itt kifújt a sztori.

IMG_1654

Ja, miközben sztorizunk, kajálunk is ám, és Szandra innen is üzenem, hogy a túrós rétes pillanatok alatt elfogyott, ismétlem pillanatok alatt fogyott el és a mai napomat azzal kell töltenem, hogy precízen lefordítsam a receptet franciára, és elküldjem 13 e-mail címre.

Na a sztorira visszatérve, 10 évvel ezelőtt, amikor férj mosolyogva ingatta a fejét élete első Mikulás élményén Budapesten, viccesen megjegyezte, hogy erről nálunk majd szép lassan leszoksz, mert ez a hagyomány már régen kikopott a köztudatból. Franciához méltóan, azonnal hatalmas elleneállásba kezdtem. A resistance azóta is tart, és igenis a családi hagyományok között már előkelő helyen áll, olyannyira hogy férj tegnap este megvárt a buli után, és együtt kuncogva játszottunk Mikulást, dugdostuk a csokizacskókat a csizmákba, tömködtük a mandarint Kis Chloé UGG-jába, jó előre röhögve,  hogy tuti ne tudja beletenni reggel a lábát és ismerve a lányt, addig erőlteti majd a csizmahúzást, míg szétnyomja a gyümölcsöt, és villámló tekintettel, suttogva üzeni majd, “Beköplek a kicsiknek, Mikulás nem is létezik”.

csizma

Szóval férjet is elkapta a Mikulás-láz, így felnőttként. Persze az évek alatt cseleznem kellett, hiszen bármennyire is ragaszkodom ehhez az ünnephez, a környezetem mindent megtesz, hogy elbagatellizálja vagy lerombolja az élményt. „Dehát a Mikulás 24-én éjjel érkezik, minek mondasz ilyen hülyeségeket a gyerekeknek, csak megzavarod őket”. Gondolom anyósomra mindenki ráismer. Az iskolában kerek szemmel néznek és néztek a tanárok a gyerekeimre, mikor elmesélik, mi törtent éjszaka, „a Mikulás megette a sütit és megitta a tejet, amit kikészítettünk az asztalra”. Döbbent csend a tanár részéről, majd észbe kap: „Ah! St. Nicolas a passé chez vous?” (Áhhá, a Mikulás járt nálatok?). Hát igen. Ilyenkor az egész világ összeesküdik szuper anyu ellen. De az évek alatt erre is talaltám megoldást. Mikulás decemberben kétszer (!!!) teszi meg jóságos körét. Először 5-én éjjel, amikor hoz csokit, diót, mogyorót és valami apróságot (kis autót, szép hajgumit, csatot, rágókát a babának, szemceruzát a nagylánynak), és elviszi a LEVELET! Mi nem dobjuk be a postaládába, nekünk személyes kapcsolatunk van a Mikulással. Mi egyből a Mikulásnak adjuk a hosszú listát. Erre a 3 hétre olyan zsarolási rohamot tudok izzítani, mint soha egész évben. Emlékszel mennyi mindent kértél a Mikulástól? Szerinted ezt a hisztit nem látják a manók minden reggel, amit a fogmosás miatt rendezel? Szeretnél ajándékot a fa alatt? Ilyenekkel traktálom a gyerekeket. Nos igen, tökéletlen családban, tökéletlen kölkökkel, tökéletlen anya mindent bevet, hogy időben induljunk iskolába, hogy még a higiéniai kivánalmaknak is eleget tegyen a gyerek és napközben kevesebb legyen a hiszti. 10 év alatt elértem a célom, már csak egy kivánságom van. Ugye én is kérhetek valamit Mikulásra? 🙂 Ötleteket kérek, hogyan készitsek virgácsot, hogy jövőre már ez se hiányozzon a csizmákból!

krampusz miklos

* Mi tetszik nekünk vagy ki tetszik nekünk

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!